együtt és/vagy külön

 anyu miattam nem ment - évekig a munkaszolgálatból visszavárt apám bizonyossá váló halála után - másodszor is férjhez. Pedig lett volna esélye rá! De mennyire   (hiszen csak 38 felé járt ,mint most a lányom)... de nem akarta, hogy "mostohám" legyen... nem tudom, helyesen gondolta-e...talán nem, mert mután felnőttem, jobb lett volna , ha nincs egyedül... igy én kellett hogy egyedüli támasza legyek, s ezért az én függetlenségem se lehetett teljesen ép....

nekem meg se fordult a fejemben , hogy első és egyetlen házasságom után újat kössek (elég volt az az egy is! - summázta bölcsen valakinek tárgyilagosan a lánypom) (10 évi hézasság után váltam el) -s annyi rossz házsasságot láttam körülöttem...(ezért se siettem el a magamét sem, s nem is vágytam újra...)

de az igazság az, hogy az ember (a nő is) nem egyedüllétre született, társas lény...

szeretem nézni ahogy Philemon és Baucisok egymást támagatva haladnak életútjukon -ritkán

de azt is tudom, hogy nehéz az együttélés is sok szempontból (és válságban a házasság - mint olyan!)

együtt is és külön is nehéz az élet...

de a végén tán együtt könnyebb, ha együtt maradhatnak végig, 

na de Philemdon és Baucis csak a legendában van....

(meg az én első - dijazott - dikszinpadi forgatóknyvemben..ami a ."Még a halál se..." cimet viselte (feleselve a "de tőled violám csak a halál old el" kedvenc népdalszövegemmel...)....