már senki se él, aki szeretett
valaha
úgy igazán, testestül-lelkestül.
(legalábbis azt hiszem,
hogy úgy...)
de most már mindegy
nincsenek tanuk
ezután már
senki se hiheti el
hogy szerethető
voltam "úgy"
hogy én még
megvagyok
bár romjaimban
az élet fura fintora
mert sose voltam
bősz hedonista
inkább pesszimista
ki most is
mindenkit
sirat itt
egymagába'
még valameddig
jobban kellett volna
élni
s szeretni is -
míg volt kit
az emberek egy ideje egyszerűen nincsenek tekintettel másokra, egyszerűen levegőnek tekintik... nekimennek, ráköhögnek, ocsmányul beszélnek füle hallatára stb... igen stb...kimerithetetlenül és bővül a skála
nincs menekvés, ha csak nem egy lakatlan sziget
(persze van ellenpélda is, tegnap pl egy fiatalember az utcán felajánlotta, hogy felrakja a leesett láncot a biciklimre, ahogy toltam a zárva tartott biciklistől,
ma meg ahogy ücsörögtem a cuki teraszán már elfogyasztott kávém, gesztenyepürém, fagyim maradványai, azaz üres edényei fölött, miket már a tálcára felzsúfoltam, egy hölgy elmenőben felajánlotta, hogy visszaviszi,, )
talán a polarizálódás illetve a szélsőségek lettek nagyobbak, de a negativum mindig szembeötlőbb,,
csak úgy eszembe jutott , ma, mikoris 500Ft-ot fizettem egy gombóc fagyiért, mikor 50 fillér volt! Ma már nincs is fillér! Csak emlékeinkben. Lásd filléres emlékeim (Bródy)
ülök az emlékjelnél, a félnapon, közben látom egy édes kis gyerek a kis biciklijével nem akar a rendes úton anyja után menni, hanem csakis az emlékjel hatágú csillagának a peremén, ami elég keskeny, óvatosnak kell lennie, hogy le ne csússzon róla...de annyira tetszik neki, hogy többször is megteszi az ágbogas utat...
közben telefonél lányom, én meg közvetitem a gyerek attrakcióját is..
ő azt mondja, ennél jobb nem is történhet egy hatágú csillaggal
(még ha átmenetileg játszótér is lett az emlékjel(?)
hát igen, igaza is van tán, lejött a földre az a hatágú csillag...
3 órája csak azt mondja hogy nem , nem...
a szembe srég asztalnál hirtelen felcsattanó, ordító hang. egy pici gyereknek szól, aki olyan pici, hogy ki se látszik, a szótlan anyja elöl takarja(?) Elképedve hallgatom, kénytelen-kelletlen, a lényege az, hogy igyon az a haszontalan gyerek! - nem bírom ki hogy ne szóljak oda (csittitásul) hogy miért is igyon, az a gyerek, ha egyszer nem szomjas ?! Három órája csak azt mondja, hogy NEM, NEM, NEM... ebbe fáradt bele az apa...az anya meg hátra szól, hogy ők tudják...stb...Le vagyok csittitva, de legalább az asztaluknál is csönd van...
Valószinű feladta a gyerek és mégis csak iszik
A szülök beszélgetnek és mögülük hallom egy halk gyerek-hangon:
NEM AZT CSINÁLJUK AMIT AKARUNK, HANEM AMIT A SZÜLŐ AKAR.
De a szülök csak beszélnek egymással oda se figyelnek a gyerekre, mit is mond
Pedig arany igazságot
---
Olyannyira, hogy épp délután olvasok (a Literán) valamit egy 30 évesről, A NEM cimú új önéletrajzi regénye kapcsán, (nevezetesen Kemény Lili aki mint zsürielnök a Hanyas vagy pályázatra készitett szintén önéletrajzi jellegű irományomat első helyre rakta)
ami egybe cseng ennek az alig 3 évesnek? a mondókájával:
"Mindenki beszéljen úgy, ahogy akar és tud. Azt szeretném, hogy az irodalom olyan nyelvi tér legyen, ahol mindenki úgy beszél, ahogy akar és tud. Az olvasók pedig vállalják azt a nemes feladatot, hogy figyelnek arra, aki beszél. " (lásd a szülök nemfigyelésepl)Kemény Lili regénye ebben a szellemben íródott: a Nemben Lili úgy beszél, ahogy akar és tud, mert nem hagyták, hogy úgy beszéljen, ahogy akar és tud.....A Nem maga ez a küzdelem, egy nő küzdelme azért, hogy képes legyen magáról végre ne úgy beszélni, ahogy a szülei vagy a szüleinek a barátai beszélnek róla, ahogy a saját barátai beszélnek róla, ahogy a tanárai beszélnek róla, ahogy a rosszakarói beszélnek róla, és talán a legfontosabb, hogy ne úgy beszéljen magáról, ahogy a szerelmei beszélnek róla. ő harminc évesen végre kifejlesztette a saját receptjét: megszabadult a nehéz örökségtől, a zsarnok mesterektől.....DE ott a megoldás is: "Nem szakítok a családi örökséggel .... hanem széttöröm, amivé tárgyiasítottak, és addig gyakorlok beszélni, amíg végre nem tudok úgy és ahogy akarok."
Mint ahogy csodák csodájára, ami annál az éttermi asztalnál is történt, végülis vidáman csendben beszélgettek a gyerekkel is...aki még apja ölébe is ült...
csupa túlsúlyos ember
alig férnek be az ajtón
ja, hogy mindezt egy cukrászdában látom?
ajaj, vajon én, hogy jutottam be?!
az áprilisi honismereti körünk egyetlen meghirdetett programja: Ismerkedés a Forgatós együttessel) ismerkeedés, hangsúlyozom, 15 éve léteznek, alkotnak Makón
Doktor László vezetésével, aki "többszörösen kitüntetett nép-tánc oktató, koreográfus, etnográfus, pedagógus stb", feleségével oldalán aki egyébként tanitványom volt, és remek segitője sőt több is annál!
"Ismerkedés" - borzolta kedélyemet a szó, nem vagyunk újszülöttek, én legalább 15 éve ismerem őket - mint táncegyüttest, akikre nem lehet nem odafigyelni!
s kisérem figyelemmel a kezdetektől
most viszont megtudtuk Doktor László érdekes élettörténetét is, mondjuk
s döbbenve hallottam hogy Makó nincs is olyan sok fellépési lehetőségük(?) (hát tényleg senki se lehet próféta a saját hazájában, de szerepeltek a Hősök terén Koltai G. felfedezésében, most meg francia turnéra készülnek)
én ugyan csak láttam párszor őket....
ide is hoztak két kis pár táncost, akik bemutatkozhattak..
engem érdekel a működésük, olykor szinház (táncszinház) amit csinálnak,a gépi zenéjük, és szövegük ugyan zavar, de elnézhető - sok minden másért...
Többé nem incselkedem a halállal
Dénes meghalt
A napokban rá gondoltam épp. Lehet, hogy épp akkor. Nem tudom...újabban többször is szoktam, futólag...
94 éves volt...eljöhetett az ideje, de valahogy halhatatlannak tűnt nekem
azt mondtam, ameddig vannak vágyaim
jó válasznak tartotta, de nem tudom az ő saját válaszát, én nem kérdeztem rá
és azt se tudom elképzelni róla, hogy neki elfogytak volna valaha is a vágyai (persze magamról is titokban ezt gondoltam, de már tudom, hogy nem egészen igy van)
Ő viszont tényleg maga volt az Élet
B: Zoli többek közt ezt írja róla a Delmagyar nekrológjában
"Egyszer megajándékozott egy vékonyka füzettel, amelyben a kvalitokrácia alapjait fektette le: saját társadalomelméleti álmát, a minőségen alapuló demokrácia utópiáját. – Igen, voltaképpen álmodozó volt, aki (Juhász Gyula szavaival élve) gazdagítni vágyott a világot és embert, és úgy szerette az életet, ahogy a gyermekek. Álmodozó volt, olyan fogalmakon rágódott, mint az igazságosság és az igazság. Álmodozó volt, aki komolyan hitt a szabadságban, az egyenlőségben és az egyre inkább elfeledett harmadikban, a testvériségben. Álmodozó volt, aki ugyanakkor hasznossá válni akart. És azzá is vált. Tanárként, könyvkiadóként, szerkesztőként, szervezőként, barátként, mentorként. Emberként.
Nemrégiben elhívott magához, hogy könyveket adjon nekem, mondván, nálam jobb helyen lesznek. Ezzel és így búcsúzott, azt hiszem. Kilencvennégy esztendős elmúlt, de a szemében még mindig ott bujkált a huncut mosoly. Úgy hiszem, ott bujkál azóta is."
Igen, azt hiszem én is, ÁLMODOZÓ volt, aki az álmait nagyjából meg is valósitotta, persze külső akadályok miatt nem mindig maradéktalanul,
És az a huncut mosoly? Azt is ismertem.
és biztos megmaradt... odaátra is
Mint ahogy anyám mosolya a szája szögletében--
Legutóbb akkor beszéltünk, telefonon, (kicsit nehézkesen, mert nagyot hallott, de életvidám volt) mikor egy bűcsúztatás időpontjáról érdeklődtem volna feleségétől, közós bartnőnkéről, akinek bucsúztatóján mi találkoztunk is. Pesten, az Eltén.,
D épp olyan közvetlen és kedves volt hozzám, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt...emlitette Anyut is , a kedvességét, elismeréssel szólt lányomról, s hogy majd átjönnek Makóra, itt lakik barátja is J Z... egyúttal mindkettőnket meglátogat, de hát közben J Z is meghalt, Mindenki! Mindenki elmegy...
S ott kétes, hogy találkozhatunk e...(?)
jó lenne...
Majd, ha elfogynak a vágyaim....
De mindegy is, egykori tanitványa Domi, ezt írta róla a Magyar Nemzetbe a napokban:
Egy hivatalosan immáron halott magyar férfi is lehet a jövő záloga.
"...fiatalok egymás sarkába hágó nemzedékeire olyan hatással bír, hogy a mondásaira, megállapításaira, kiszólásaira, minősítéseire vagy éppen kifejtett véleményeire közismertté érett emberek végtelen hosszúságú évtizedek múltán is emlékeznek."megvolt már pár napja az áprilisi Marosvidék bemutatója.
különböző okokból eddig még nem irtam róla, pedig akár büszkélkedhetnék is vele, duplán,
már a külsejével is, u, i, a z én fotóm lett a boritó, elől és hátul.. is...
egyébként a műsor megzenésitett versek volt, remekül énekelt(ek), különösen a fiú (az operahéz kórusából)
(jut eszembe apám a kórusban és mögötte anyám sirja a fotón....
jutottak eszembe a régi József Attilák, Juhász Gyulák stb... fel is vettem (de ide nem tudom rakni)
Szó volt a makói fürdőkulturáról is, májusban megjelenő könyv kapcsán ) kicsit sajnálom, hogy a felhivás ellenére, nem adtam fotókat a strandi, fürdői egykori jelentlétemről, pedig szépek, ... (emlitették hogy még azok neve is benne van a könyvben, akiknek (kevesen) volt fórdőszobájuk, a két vh között (remélem Löwingerék is ott vannak, mert nekik (nekünk) is volt... meg akik jártak a strandra, az igazén különös véletlen lenne, ha felfedezhetném egy fotón a nagy szalmakalapban nagymamámat és nagynénimet, mert ők minden nap lesétáltak a Maros parti strandra...
vettem lányomnak, kanadai unokatestvéremnek is egy példányt (kapkodják!) remélem nem marad el az elküldése sem!
2024 január 13
családfabővülés
nagyon furcsa, megrázó érzés, különösen, amikor az amúgy elkerülhetetlen de idő előtti végállomás a felfoghatatlan botrányos Auschwitz
nyerek egy csomó rokont, s már nem egyet fiatalon el is veszitek....
én sokáig abban a tudatban voltam, hogy nagyjából "megúsztuk" a holokausztot apám tragédiájától eltekintve - a rokonságban
de most kiderült, hogy dehogyis..........de mennyire nem!
****
másfél éves koromban voltam Srasshofban, azóta egyszer, öregasszonyként elzarándokoltam deportálásom öntudatlan(?) szinhelyére
mióta a családfám kutatom, a rokonok számaival bizony nőtt az áldozataink száma is....
2023 nov 16
***
2023 szept 25
nem a tenger
csak egyetlen hulláma voltam
egyszer felbukkantam
s eltüntem a homokban
**
2023 szeptember 6
inkább
Inkább legyek
százszor-üldözött
Mint csak egyszer is
üldöző!!!
**
2023 szept 6
rabbik utóda vagyok
mintha mindig is tudtam volna
pedig a családfámtól csak ma
de például tudtam bencsolni
előtanulmányok nélkül is
és éreztem a szívemben mindig
valami mély elhivatottságot
hogy mi után? nem tudom ma sem
csak érzem
rabbi őseim megtalálva
haza találtam
kacskaringós utamon
hát itt vagyok
Liebele lánya Aviva
a kedvenc tavasza
kinek lánya remény- Tikva
unokája meg az erős Sámson
***
2007 junius
2023 aug 10
RADICS VIKTÓRIA KÉTSZER ALÁHÚZOTT: (el ne felejtsem.
*
***
nézd a virágok tarkaságát!
miért nem fogadod elönkéntes számüzetésben élek
itthon, a hazá(m)ban
bár egyszer már száműztek
innen kisgyerekként a halálba
azt hiszem felnőttként
nem jöttem volna vissza IDE
de ragaszkodó tipus lettem
ahhoz is ami nincsen
2023 ápr 22
apaidézés 1977
Éppen hogy csak élni kezdtem,
halni vitték, kiből lettem
Most nem tudom ki vagyok
mert nem tudom ő ki volt
s azt se, vagyok-e igazán
félig én is vele égtem
ezerkilencszáznegyvennégyben
nem sokkal születésem után 1977.május 16
***
2023 febr 23
megtalálom rokonaim
s máris elveszsitem...
Babits örök esti kérdésével....
DE milyen jó, hogy éltek!
s mint a tenger hullámai
felbukkantak
voltak
s újra lettek
csak némelyikük élte
ne ért volna véget
korábban, mint
idejében
s Auschwitzban!
a hat milliós veszteség
már visszavonhatatlanul
személyes!!!!
+++
2023 jan 9
egyszer azt mondta anyu, hogy apám flegmatikus volt (hihetetlen , hogy az alatt a rövid idő alatt , mig együtt élhettek, mennyi mindent tudott róla, s ezek nagy részét át is adta nekem...)
szóval hajlamos vagyok erre az alkati sajátosságra IS visszavezetni a vele tragikusan történteket, legalább is azt, hogy társai ösztökélése, hívása ellenére nem szökött meg velük a munka- azaz haláltáborból
a vak sorsra bízta magát... rosszul
mert olykor szembe kell fordulni vele, ha az van ellenünk!
s nem szabad áldozatnak lenni, semmiképp!!!!
***
2022 dec 18
mert egyformák vagyunk, örömben, szomorúságban - s a fény is ugyanaz! akár chanuka akár adventi gyertya a forrása
ugyanazok a könnyek és fények
***
2022 nov 30 őszi fázós-borongós
felejtem a telet
hátha lesz még kikelet
***
2022 nov 16
Mi atyánkhoz imádkozik
immár nyolcmilliárd ember
tudva-tudattalanul
az én atyámat
az egyedülit
csak az enyémet
már régesrégen
megölte a háború
azaz más emberek
pedig még ismert
2 hónapig
s szeretett
de elment...
nem tudom hová
nem tudom hol van
és sose álmodok róla
egész életem
nélküle
éltem le
Én atyám
tán te is vagy
a mennyekben?
Én istenem...
én atyám...
én imám...
***
2022 november 10
emlékszem a titokzatos
zsongásra-morajlásra
belépve a zsinagógába
a férfiak külön világára
fejüket mélyen lehajtva
imasálaikba burkolózva
nem értettem semmit
csak éreztem ez
valami fontos lehet
lnekik...
belefeledkeztem
kicsi lányka
ünneplő ruhába'
ünneplő lélekkekel....
anyám mellettem
szép volt
rég vége már
se ő, se az
imádkozó férfiak
se a zsinagóga
rég nincs már!
***
2022 niov 1
mikor megrágalmaztak általános iskolában (50-es évek eleje), olyan keservesen sirtam, már otthon a kedvenc korhadt ablakpárkányomon, mintha - az akkor még nem ismert szeniczei zsidó bíró ősöm kelt volna életre bennem , kit igaztalanul kivégeztek mártírhalált halt ...majd 200 évvel azelőtt, 1739ben
igaz, engem éppenséggel nem végeztek ki....
coincidencia,,
avagy ősienk bennünk élnek tovább, s megsokszoroznak bennünket, azt ami sorszerűen minket is érhet
miatta is sirtam, és nem feledem ezt az esetet sose....
már tudom, miért!
***
2020 május 5 egy sokatmondó festmény a kép, az ihlető fotókkal
https://aliz-napok.blogspot.com/2020/05/egy-sokatmondo-festmeny.html
**
2022 aug
látszik e
vásárhelyi templomtúránk záró akkordjaként elmentünk - honismereti körösök -végül a zsinagógába is
ott egy nagyon szőke, fehér blúzos, fekete szoknyás nő fogadott bennünket, s adott tájékoztatást a zsinagóga történetről valamint a vhelyi zsidóság ugyancsak
szomorú sorsáról...
aztán ebédelni mentünk a főiskola menzájára, ahol két vhelyi nő leült az asztalomhoz , és suttogva ugyan, (de nekem túl jó a fülem) azt firtatták hogy ki is volt előadónk, illetve hol dolgozik s vajon zsidó-e...merthogy NEM LÁTSZIK RAJTA!
nem birtam ki, hogy ne kérdezzek rá: MIÉRT? RAJTAM LÁTSZIK? -vontam kérdőre őket...
csodálkozva rám néztek:
NEM, NEM - mondták szabadkozva
MINDANNYIAN EMBEREK VAGYUNK! - mondtam summázatként.
(s ezzel le is zárult a téma)
----
2022 junius 18
egy puskagolyó
bolyong
bennem
78 éve már-
összeköt
élettel-halállal
meggyilkolt
apámmal
****
2022 május 24
Egyszercsak apám fotója került elém a fb oldalon. Kitöltve az egész teret, átlósan megdöntve, valószinű hatalmas méretben volt látható a szinpad falán, elől látszik a felolvasó kéz, a papirlapok, a mikrofon, amibe hallatszhatott apám befejezetlen élettörténete..... S ő közben, fiatalon, ameddig élhetett, a falra vetitve, ... itt, - az Opera közelében, ahol egyetemistaként a kórusban énekelt, az Andrássy út közelében, ahol olyan sokat sétáltak beszélgettek öccsével, nagybátyámmal....aki őrizte ezt a fotót... ami most
itt, kivetitve, újra lefotózva ...... és pár hónaposan itthagyott lánya immár 70-en is túl, nézi a laptop képernyőjén....könnyes szemekkel...
("Jaj, apuka, jaj apukám, meggyilkolt szavaktól vérzik a szám"...)
Apám visszatért. hát .... Igy...
Csak igy...
De valahogy mégis...
Köszönöm...
(a fotó!)
(Még élő áldozatok.)
a foto
letűnt világok
minek élesztgetni
függöny hullott rájuk
ne kukucskálj mögé -
úgy mondanám
de mit tegyek
ha itt él bennem
minden évem
elevenen
minden korszak
s nem elmúlva
nem feledem
és nem is emlékezem
velem élnek
örök jelenben
FANYAR
a holokausztot túlélte 2 évesen
már csak a 70. évfordulóját kéne
80-RA változtatva
MAI FOTÓVAL EZT
***
