2017. április 27., csütörtök

2017. április 26., szerda

miért nem

A legfontosabb gondolatainkat nem irjuk meg

a legfontosabb közlendőnket nem mondjuk el

a legfontosabb álmainkat nem valósitjuk meg


sosem


de miért nem



2017. április 25., kedd

szép

szép ha nyílik
szép ha szirma hull

szép ha hajnalodik
szép ha bealkonyul

2017. április 24., hétfő

késleltetett katarzis

igen, a könnyek a film legeslegvégén érkeztek a szemembe, teljesen váratlanul, meglepetésszerűen -mint a kiváltója a temetési jelenet legvégén...mikor már mindenki elfele megy...őt csak háttal látjuk, s csak a meglepett arcokat, akik az "idegenre" ránéznek...de tudjuk csak ő lehet, az ápolatlan, bár összefogott szőke hajáról,de elegáns azaz alkalomnak megfelelő a fekete kabát, táska ...és méltóságteljes, határozott léptek viszik a sirhoz,,, nincs kétség apja sirjához, aki,,,,,,élt s halt, 
mondhatni belehalt, a "tékozló lány" elvesztésébe .... aki vezekel ugyan ,(ennek része a mosatlan haj is) de apjától (a régi életétől, a családtól) elszakitva magát (az egykori szépségkirálynő anyjától lelkileg is, meg se állnak, az anyja fel se ismerheti).....

nem akarom elmondani a storit, meg lehet nézni: Amerikai pastorale, vagy tán elolvasni az eredeti regényt Philip Róthtól, aki a keretben mármint az iró figurájaként szerepel is, az ő szemével látunk mindent... illetve ahogy egy kései osztálytalálkozón elmeséli neki is az egykori osztálytárs-barát épp holnap temetendő bátyja történetét...az iskolában kiemelkedő "svéd" megrázó , diadala helyett összeomlását...a lánya miatt. és mégis...a végén ott  a katarzis, ami egyben valami elégtétel is

azok a könnyek jobban el tudnák magyarázni, miért jelentkeztek, én most nem is tudom,

de érzem

és nem is kicsit








2017. április 23., vasárnap

hútlen hűség

akit s amit elhagytam
mindnek megmaradtam
s ők is nekem

mindig mindenkihez
s mindenhez
hű maradtam


hűtlen csak látszólag
s lineárisan voltam
sosem szinkronban

magamhoz is hű maradtam
minden időkben
az adott intervallumban

végül is egy öregasszony
nem viselkedhet már
úgy mint egy kislány

de azért gondolatban
gyakran elidőztem
elhagyott emlékleimen

mert velem is maradtak
valahol bennem
ezért vagyunk olykor rengetegen

hogy ki kell törni
a szűk lakásból
mert csak a szabadban férünk el

ott nyugodtan szaladgálhat
az a kislány is
aki én voltam egyszer

virágokat szedve…
de kinek adja a csokrot
hadd nézzem….

anyjának szedte valaha
a kislány most is látja,
s felé szalad virággal kezében

már látom mindkettőjüket 
elég élesen
homályos szememmel

minden virágom anyámnak szedtem

2017. április 21.



2017. április 21., péntek

a költészet napjai....


a költészet napján, Budapesten a Magvető Caféban...

a Magvető Cafe ünnepélyes megnyitója, amin 5 új verskötetet mutatnak be, köztük lányom legújabbját is : Anna visszafordul...

volt szerencsém (szó szerint) együltömben elolvasni a szöveget még előbb... és a nyomdából kikerülés másnapján már a postafiókomból kivehettem az immár kész könyvet dedikálással együtt - igen "örömömre"



csak azt sajnáltam, hogy erre az első , ünnepélyes bemutatóra nem tudtam elmenni...

de hamarosan láthattam a fotókat, olvashattam tudósítást, és lányom is beszámolt... még hazafelé a HÉVen, s később vettem észre, hogy egy órával előbb egy smsem is volt arról, hogy nagy siker volt....

ime egy(két) (magvető)fotó... Tóth Kriszta beszél a kötetről, , sejthető, hogy jókat, szépeket mond








ahogy az I J tudósításában másnap olvashatom is:"     Turi Tímea Anna visszafordul című, frissen megjelent verseskönyvét Tóth Krisztina laudálta. Míg más ilyenkor kezdi pályáját, addig Turi mostanra érett költővé lett – mondta Tóth Krisztina, aki Nádasdy Ádám és Rakovszky Zsuzsa költészetével állította párhuzamba a fiatal alkotóét. Eközben Turi teljesen megújítja a Rakovszky-féle szerepverset, és esszenciális módon sűrít mindent, ami az elmúlt húsz év magyar lírájában történt, de nem kíván semmihez sem kapcsolódni – fogalmazott Tóth Krisztina. Idegenkedik minden harsány megoldástól, pasztell, visszafogott színekkel dolgozik. Attrakciókra sincs szüksége, hiszen mindent tud, amit formáról tudni lehet – jellemezte a kötet verseit a költő, hozzátéve: visszafogottsága ellenére nyugtalanság árad a sorokból. Tóth Kriszta több költeményre külön felhívta a figyelmet, de ezek közül is kiemelte a Költészet története címűt, melyben Turi „a vers végső, örvénylő pontját igyekszik kitapintani, míg végül saját gyanakvását is elhagyja”. Tóth Krisztina külön kitért az ilyenkor felbukkanó „női kötet” megnevezésekre – „már előre borzongok tőle”, jegyezte meg –, és hangsúlyozta: nem a női létről beszélnek a versek, hanem az idegenségről, az alá-fölérendeltség dramaturgiájáról. Ezt mutatja be különös érzékenységgel Turi különféle mikroszituációkban, miközben elegáns távolságot is tart tárgyától. Az elhangzottak érzékeltetésére a szerző több versét is felolvasta a kötetből, például a Tükörbe nem tudni nézni, a Csupa magas C vagy a Találkozó című szövegeket.  








hhhhttp://www.irodalmijelen.hu/2017-apr-12-1126/lealdozott-multtol-az-eleven-11-ig

de az egyik fotó alá lakonikus egyszerűséggel ezt irta valaki kommentbe:"Kiváló , nagyszerű , ötletes értékelés ,, bemutatás -- -felolvasás"

 ezt már nem tudjuk pótolni, az olvasás -a kötet - szerencsére marad, s újra is olvasható l

és lesz még újabb bemutató a nemzetközi könyvfesztiválon, (holnapután, 23-n vasárnap... Liracsúcs keretén belül, 13 órától, Millenáris, G 9).....meg az Irók Boltjában,május 2-án.... sőt -bár nem akarom elkiabálni - talán még Makón is, (június vége felé) mert itt (mindig) hivják s várják, és a másik (szellemi) szülőhelyen is, Szegeden...

a távolság

heverészünk, elenyészünk...

utódainknak
egyre kevesebb közük
hozzánk

tán néha teher is
bár eltitkolják

kötelességből hívnak
naponta többször is

de néha elfelejtik
azt is hogy a másik
agyonaggódja magát

miattuk, értük

de nem is értik

nem értenek már

eltávolodtatok
nem csak kilóméterekben
mérhető e messzeség
mi közétek ékelődött rég
s fárasztó az utazás

fel kéne szállni
lelkünk gyorsvonatára
s  áthidalni

mi közénk áll

arra még van mód
talán

......

bár az az út
"lélektől lélekig"
s nem csak
Tóth Árpád szerint

ugyancsak jaj....
csilllagmessze
van


2017. április 14.

---------------------------------
2009. ápr. 17.
esik, reménytelenül, úgy be van borulva, olyan szürke - nem is, szinte fekete - az ég, hogy hiába hosszabbodtak a nappalok, egész korán délután villanyt kell gyújtani.
lányom az egyetemen, OTDK titkároskodik ("mellesleg" sajtóreferens is) - nem tudom, ő se tudja előre, meddig tart az elfoglaltsága; de azt tudom, hogy titkári működése a modern irodalmi szekcióhoz köti, azaz a 8-as teremhez! Épp a 8-as teremhez. Ezt még ő is tudja, hogy milyen sokat jelentett nekem ez a terem annak idején, ahol zajlottak az emlékezetes orosz irodalomtörténeti óráink... Úgyhogy azon sem lepődött meg, mikor reggel kértem, hogy adja át üdvözletem a 8-as teremnek. (bár nem tudom megtette-e, meg azt se, hogy emlékszik-e még egyáltalán az a terem rám - akkori szereplői közül - sajnos - sokan már eleve nem emlékezhetnek...) most én mindenestre kívülről szemlélgetem az ablakait, ernyővel kezemben a zuhogó esőben, a szürkeségben, látom ég még a villany a 8-as 3 emeleti ablakában, a kinti szürkeségen túl, majd hirtelen valami erősebb fény világitja meg. Az eső még mindig zuhog. Pedig csak a Napnak lehet ilyen erős fénye. Besétálok az épület mögötti parkba, s visszanézve az egyetemmel szemközti emeletes ház mögött látom, tényleg, a sűrű fekete felhők mögött, kisütött a Nap, csak épp annyira, hogy rá tudjon sütni a 8-as terem ablakaira.
ugyanúgy mint azon a nevezetes tavaszi délutánon, amikor odaültünk -3 barátnő - a terem közepére, az ablak melletti padokba, napszemüvegesen, makacsul süttetni magunkat a Nap friss sugaraival - orosz irodalomtörténet órán, Szőke tanárunk nem kis bosszúságára: "nem kell bedőlni ennek a marhaságnak!" - mondta akkor.
És hát én most is bedőlök. A Napnak  mindig. A Napban mindig lehet bízni. Mert a legreménytelenebb helyzetekben is képes kiragyogni.
Még ha rövid, átmeneti időkre is. De akkor is!
És mindig jókor, jó helyre.
És mintha neki is lenne "emlékezete". Mintha most ő is visszaemlékezett volna arra a régi délutánra. Amikor bókoltunk egymásnak. Megvolt a visszaüdvözlés!

--------------------------------------------------------------------------------------------
hm, ez a régi jegyzetem benne maradt a gép irányitójában s kipottyant, s ha már ki, akkor itt hagyom... tán van is valami rejtett kapcsolata a mostan szöveggel,,,,távolságok áthidalása... üdvözlés.... és kisüt benne a Nap...:) kis időere, de üdvözöl időt s  teret  áthidalva...

2017. április 20., csütörtök

holokauszt emléknapon
























Fáj? - kérdezte valaki...A szíved. Ma...

Nem tudtam válaszolni. Most válaszolok. Ezt:
Igen, fáj. Minden nap.



2017. április 18., kedd

húsvét után

a locsolkodók elől azon a régi húsvéton
felszöktem a padláslétrára




s mint egy jó viccen
még vigyorogtam is rajta


                                                             ******


már sajnálom
kérnék is bocsánatot
a mellőzött fiúktól
(mindtől, kik elől
húsvét után is elfutottam)

de sokukat nem találom
mert végleg eltűntek
már nem locsolkodnak
én meg már régen
elhervadtam




2017. április 17., hétfő

légszomj

Légszomj

lépcsőzés után
a harmadik emeleten
de a földszinten is
álmomban éjjel
de nappal is
ébren

pedig annyi van
belőle körülöttem
szerte
miért oly kevés
bennem
az éltető
levegő


2017. ápr. 14

2017. április 16., vasárnap

nagypéntek, napon

                                     Kell az áldozat!  -ezt mondta Sík Sándor a tőle búcsúzó, munkaszolgálatba  ,                                        induló  Radnótinak... * ez mindig zavart, felháborított.
                                     NEM KELL AZ ÁLDOZAT! üzenem Sík Sándornak ezúton is.



                                                       Nagypéntek, napon


ültem az udvaron
a napon
egy padon
aranylott minden körülöttem
s bennem
a mélységnek távlata volt
s legvégén ő a kereszten

felhúzta töretlen lábait
a fejét mélyen lehajtotta
ahogy Keresztes János lerajzolta
s nyomán  Dali megfestette
de ekkor még nem ismertem
egyik művet sem
csak meglepett az
aranyló látomás
szokatlan póza

a nem belenyugvó
kínlódó
felhúzóckodás
kitörni akarás


mintha megbánta volna
hogy hagyta


aztán feltámasztotta magát
harmadnapra?
vagy hamarább

mindent ő csinált
minden úgy lett
ahogy ő akarta

legyen meg az ő akarata?
ugyan már
mért akarta volna

Éli, éli...
lamma
sabahtani...

Istenem, Istenem
mért hagytál el engem
ezt vele 
a 22. zsoltár
mondatta

nem Isten hagyta el hát
s nem is az "atya"
hanem ő
saját magát
még előbb

jöttem rá

évek múlva

legyen ez tanulság
a mai napra

ne áldozd fel magad
se másokat
és ne hagyd hogy
feláldozzanak

nem kell az áldozat!
felesleges

élj amíg s ahogy lehet


ne feszittesd keresztre
se magad se mást

süssön rád a nap
aranyló sugara
s utódaidra

békében

évezredeken át


ez legyen

a megváltás



2017. április 14.







http://real.mtak.hu/23509/7/kell_az_aldozat.pdf    *



2017. április 15., szombat

szőke és kékszemű

Ha nem lettem volna
szőke és kékszemű…

lehet
nem menekülök meg
a háborúban
negyvennégyben

de már ősz vagyok
szemem is szürke
hályogos

mire számíthatok
kétezertizenhétben
e viszonylagos
békében


2017 ápr 

2017. április 14., péntek

a szemüveg és a bizalom elvesztése

már messziről köszönnek
kedvesen a nevemmel
s én nem tudom kik
elveszett a szemüvegem
a távolbalátó
most ha közelérek
hozzájuk
szabadkoznom kell
jaj te vagy az bocs
nem ismertelek fel
pedig tulajdonképpen
köszönhetnék akárkinek
ha már ő köszöntött
mint a falusi gyerek
naivan gyanutlan
bizalommal
bárkinek
ki mellette elmegy

a költészet napján, Budapesten a Magvető Caféban...

a Magvető Cafe ünnepélyes megnyitója, amin 5 új verskötetet mutatnak be, köztük lányom legújabbját is : Anna visszafordul...

volt szerencsém (szó szerint) együltömben elolvasni a szöveget még előbb... és a nyomdából kikerülés másnapján már a postafiókomból kivehettem az immár kész könyvet dedikálással együtt - igen "örömömre"



csak azt sajnáltam, hogy erre az első , ünnepélyes bemutatóra nem tudtam elmenni...

de hamarosan láthattam a fotókat, olvashattam tudósítást, és lányom is beszámolt... még hazafelé a HÉVen, s később vettem észre, hogy egy órával előbb egy smsem is volt arról, hogy nagy siker volt....

ime egy(két) (magvető)fotó... Tóth Kriszta beszél a kötetről, , sejthető, hogy jókat, szépeket mond








ahogy az I J tudósításában másnap olvashatom is:"     Turi Tímea Anna visszafordul című, frissen megjelent verseskönyvét Tóth Krisztina laudálta. Míg más ilyenkor kezdi pályáját, addig Turi mostanra érett költővé lett – mondta Tóth Krisztina, aki Nádasdy Ádám és Rakovszky Zsuzsa költészetével állította párhuzamba a fiatal alkotóét. Eközben Turi teljesen megújítja a Rakovszky-féle szerepverset, és esszenciális módon sűrít mindent, ami az elmúlt húsz év magyar lírájában történt, de nem kíván semmihez sem kapcsolódni – fogalmazott Tóth Krisztina. Idegenkedik minden harsány megoldástól, pasztell, visszafogott színekkel dolgozik. Attrakciókra sincs szüksége, hiszen mindent tud, amit formáról tudni lehet – jellemezte a kötet verseit a költő, hozzátéve: visszafogottsága ellenére nyugtalanság árad a sorokból. Tóth Kriszta több költeményre külön felhívta a figyelmet, de ezek közül is kiemelte a Költészet története címűt, melyben Turi „a vers végső, örvénylő pontját igyekszik kitapintani, míg végül saját gyanakvását is elhagyja”. Tóth Krisztina külön kitért az ilyenkor felbukkanó „női kötet” megnevezésekre – „már előre borzongok tőle”, jegyezte meg –, és hangsúlyozta: nem a női létről beszélnek a versek, hanem az idegenségről, az alá-fölérendeltség dramaturgiájáról. Ezt mutatja be különös érzékenységgel Turi különféle mikroszituációkban, miközben elegáns távolságot is tart tárgyától. Az elhangzottak érzékeltetésére a szerző több versét is felolvasta a kötetből, például a Tükörbe nem tudni nézni, a Csupa magas C vagy a Találkozó című szövegeket.  








hhhhttp://www.irodalmijelen.hu/2017-apr-12-1126/lealdozott-multtol-az-eleven-11-ig

de az egyik fotó alá lakonikus egyszerűséggel ezt irta valaki kommentbe:"Kiváló , nagyszerű , ötletes értékelés ,, bemutatás -- -felolvasás"

 ezt már nem tudjuk pótolni, az olvasás -a kötet - szerencsére marad, s újra is olvasható l

és lesz még bemutató a nemzetközi könyvfesztiválon, meg az Irók Boltjában, sőt -bár nem akarom elkiabálni - talán még Makón is, mert itt (mindig) hivják s várják, és a másik (szellemi) szülőhelyen is, Szegeden...



2017. április 13., csütörtök

Pulitzerékkel és Munkácsyval a múzeumban


mire átértem a múzeumba a koszorúzási menetről persze leszakadozva, már elkezdődött egy újabb előadás azaz egy felolvasás (elég nehezen értelmezhető, mert rosszul tagolt, ), már ültek az előadó előtt, aki a békéscsabai Munkácsy Muzeum igazgatója, és az előadás rossz felolvasását leszámitva hálásak lehetünk, a múzeumból ide szállitott anyagért... ( rajzok, fotók, relikviák.)


De az igazi kincse ennek a kiállitásnak egy festmény, mit Munkácsy Pulitzer feleségéről készitett,



egy műgyüjtő kölcsönzésnek köszönhető....ez ejtett rabul bennünket... úgy, hogy észre se vettem a mellette kiállitott rajzokat és Munkácsy festőkabátját.. csak délután nézhettem meg ezeket, miután visszajöttem annak a könyvnek a bemutatójára, ami Pulitzer makói emlékezetéről szól, arról, hogy már évtizedek óta szülővárosa hogy ápolja azt....

bemutatták a szerzői: Dr Halmágyi Pál és Dr Csillag András


Budapesten élő lányomnak dedikáltattam a könyvet "makói emlékül" lett beleirva a nevek fölött az ajánlás

aztán még újra meglátogattuk Mss Pulitzert, hosszasan időztünk a társaságában, és úgy tűnik ki-ki még visszatér újra látogatni (27-ig itt marad a múzeumban) Good by Mss Pulitzer. Viszontlátásra kedves Pulitzerné.



2017. április 12., szerda

a mi Pulitzerünkről

hát igen, mi (makóiak, zsidók, amerikaiak stb) szeretünk dicsekedni vagy inkább büszkélkedni vele, vagy még inkább a magunkénak tartani ezt a világszerte  és joggal ismert nagyságot - akiről pedig nem is igen tudják a világban , hogy makói volt, igaz, ez főleg azzal is magyarázható, hogy Makót nem igen ismerik... és nagyon kis korában el is került Pulitzer innen, még mielőtt majd 17 évesen végleg emigrált is, és a későbbiekben ő se nagyon hivatkozhatott rá(nk)...de tény, hogy ott volt a szülői háza aminek helyén épültben gyakran meg is fordultam, kislánykoromban, mert ott laktak a nagybátyámék, (később ők is "emigráltak"...de akkoriban  (50-es évek eső felében,  még én se tudtam , meg más se nagyon, hogy mitől nevezetes ez a hely), ma ott az emléktábla a portrédomborművel a házfalon,, minden évben  koszorúzás, ahogy a főtéri sétányon is a mellszobránál

most születése 170. évfordulóját ünnepeltük...

amiből én is próbáltam kivenni a részem, ha külön meghivóm nem is volt semmire

a Korona emeleti disztermébe későn értem (nem baj, csak a polgármesterasszony köszöntó beszédeit késtem le, de ő többnyire mindig ugyanazt mondja, hasonló szófordulatokkal,s ha makói helyett kedvenc szavát  a makait hallom (mint a plakáton látom is Pulitzert a legnagyobb makainak titulálva- már allergiát kapok)(, kaptam egy pótszéket, mert már más nem volt, sőt a földszinti kivetitőterem is tele...és leghátul az ajtónyilásban a helyzet alsó magaslatán ülve, belátva az egész terepet, már hallhattam és élvezhettem illusztris diplomata vendég előadók gondolatfutamait ....angolul és tolmácsolással is , ezek nem szokványosak és nagyon is aktualizáltak és fontosak voltak...


Az izraeli nagykövet a pulitzeri életút tanulságait közvetítette,
hogy igen, innen indult, makói. zsidó gyökerekkel, és folyamatosan tört előre, folyton képezte magát , határokat, korlátokat hódítva, s a lehető legtöbbet hozva ki a lehetőségeiből

a tanulság? ami elgondolkodtató? követni kell a szabályokat, de csak egy pontig, s azon túl hagyni hogy mi érvényesítsük magunkat, s a saját szárnyaink emelhessenek fel.

másik (figyelem, ma!) a művelődés, a tanulás a legfontosabb akadályok leküzdéséhez. Pulitzer folyton tökéletesítette magát, tudását

s hagyni kell az egyént szabadon megnyilatkozni. És politikai célokra senkit nem szabadna felhasználni

a Pulitzer-díj  a szabad újságírás, az etikus újságírás üzenete...ahol az újságiró a saját lelkiismeretére támaszkodik, kinyomozza az igazságot és közhírré teszi...s egy politikai irányzat se használhatja ki. -ismételte "Nyomozd ki, tedd közzé az igazságot"...

végezetül gratulált Makónak, hogy megemlékezik fiáról, mert ez nagyon fontos, őrizni átadni Pulitzer. emlékét, hátha születik majd itt egy új Pulitzer , hátha már itt is van köztünk (kedveskedett)

az amerikai nagykövetség tanácsosa szerint Pulitzer az amerikai álmot valósította meg , rendkívüli  munkával, nyelvérzékkel, tanulással..."az elmúlt hét eseményeire" diplomatához méltón finoman utalva megjegyezte a nemzetközi tanulmányok,  a tanszabadság fontosságát...
meg hogy milyen fontos neki zsidó-amerikaiként látni a zsidó kultúra újraszületését, ill. megérinti , hogy Makó is ápolja zsidó örökségét. Pulitzer emlékét. Szintén gratulált .Pulitzer örökségének ápolásához...





aztán dr Csillag Andras régről ismert Pulitzer kutató emelkedett szólásra, bár mondta, neki nem sok maradt mindezek után,
magyar vonatkozásként említette...hogy Pulitzer Kossuthot Lisztet tisztelte, Munkácsyról magasztalóan irt, a Krisztus Pilatus előtt c festménnyel kapcsán...
legfőbb érdeme a jelmondat megvalósítása... (A hir szent, a vélemény szabad) külön választotta a tényeket (ami nem manipulálható!) a véleménytől...a nyilvánosságot fontos tényezőnek tartva (sajnos ennek ma már nincs olyan morális ereje)a politikai függetlenséget ő is kiemelte, s hogy ennek érdekében ő maga  le is mondott a kongresszusi képviselőségéről. (ma ez a függetlenség sincs meg,sajnos)ha igaz a mondás, hogy egy ország, annyit ér mint a sajtója, (nos.. nem folytatom)





















koszorúzások után átvonultunk a múzeumba ,egy nagyon érdekes kiállításra, majd délután  könyvbemutatóra...de erről majd külön számolok be...(azt hiszem, érdekes lesz:)

2017. április 11., kedd

...felelet

                                                                                            

                                                                     Azt mondtam a mandulafának:
                                                                      „Beszélj nekem istenről”

                                                                     És a mandulafa virágba borult.                                                                                                     
                                                                                               Nikosz Kazantzakisz


                                                                                
ne tőlem kérdezd
hol van isten
hanem a bimbózó virágtól

meglehet ő se tudja
csak nyílik
isten gondolatára

én már becsukódtam

de érzem
legbelül
ott van

általában hallgat
néha megszólal
titokban

ezért nem mondhatok
én se semmit
csak ha megengedik

ha érzem a nap melegét
hallom a madárzsivajt
lélegzem
s látom e nyíló világot
körülöttem

istenfeleletnek
elég is ennyi

csodálok
s mindenben
istent látok

még a hervadásban is









2017. április 9., vasárnap

ártéri fák és az ég






tavaly óta
hogy megnőttek
az ártéri fák




s az ég
alacsonyabbra
szállt




nem soká
kis nyújtózással
el is érem talán







2017. április 8., szombat

az emlékjelen a jel újra látható!

már harmadszorra kellett kicserélni az üveget rajta a lebontott templom sziluettjével, ami vagy lepördült, vagy láthatatlan volt,de most már - új technológiának köszönhetően - maradjon is most már igy.... és maradandóan látható

mig "láthatatlan volt", jópár hónapig. szinte kerültem, elkerültem, kikerültem, hogy ne érezzem a hiányát
hiszen csak a kőhalmaz és egy fekete hasáb látszódott körülötte.

de jött a hir, hogy végre kicserélik, mondták, majd szólnak telefonon, de csak nem, hiába vártam,egész délelőtt

igy hát már ebéd időben elsétáltam az étterem és azon kicsit túl levő hely felé, több méterről egy fehér vászonszerűséget láttam, gondoltam azzal van leborítva az emlékjel de vajon mi van alatta , a régi, az új? esegetett is az eső közben...

vettem a telefont (ha engem nem hivnak, majd én...) és kiderült a teherautó vásznát láttam, amiben hozták az új üveget a remélhetően maradandóan, új technológiával .. épp most rakják fel az orosháziak..

elindultam , és egyszercsak elém bukkant a kupola



nehezen tudom leirni mit éreztem, mintha az igazit láttam volna?...

mindenesetre a szivem összeszűkült, meszes erei , mintha tágultak volna....

hát még mikor megláttam az egészet, jobb mint amit az avatáson eredetileg láthattunk

visszajött az elveszett jelentés...

és nem soká a környék is...esztétikumot és jelentést kap...




Nem érti,, még a lányom se, hogy miért olyan fontos nekem az egész,egyáltalán, hogy legyen ez a JEL!

A jel olyan tárgy vagy jelenség, amelynek (önmagán túlmutató) jelentést tulajdonítunk.

de csak az, aki tudja vonatkoztatni valamire... én még tudom...de már nem vagyunk sokan, akik...

(nekem nem Hekubé...)...

nekem ez a megfoghatóvá váló  múlt, a  csak legendákból ismert  e templom- (és iskola) alapitó nagyapám emléke, mártir apám emléke, a zsidó ünnepekre felvett kék fehér csipkegalléros gálaruhám emléke, a szál virágé amit apám neve alá tettem a templom előcsarnokának márványtáblája aljára, nagyapám kibetűzött nevének emléke  , a bibiai tájat ábrázoló ajándékablakon,  az általános iskola i igazgatónő általi lekiabálás és megalázás emléke az iskolafolyosón, amiért templomba mentem és hiányoztam a nagy őszi ünnepen, Schulmann kántorunk elcsukló hangjának emléke  mázkirokon, az én szorongató és várakozásos  izgalmam, mielőtt apám nevét hallom,a karzat nyikorgása mikor még volt külön női rész, bár sok üres hellyel, anyám ünnepélyességének emléke, a riadalomé, az ugrató rémhir nyomán a Maros parti úttörőtáborban, hogy lerombolták a templomot, a megkönnyebbülésé, hogy mégse,  és a valóság döbbenetéé, hogy évekkel később tényleg...mégis...s hogy pártház, meg disco, meg most rendőrség a helyén...de pár méterre igen, itt áll, a rá emlékeztető emlékJEL, JELEZVE, hogy valamikor templom állt errefelé...  élet volt benne, s nem kövek, kövek, amik csak a gyászt jelölhetik... ezért örülök, hogy most csak a háttérben látszik, és eltakarja őket a templom sziluettje, ami ha rásüt a nap, még ragyogni is tud... ne kopjon le ez a ragyogás... és a jelentés se....kösse össze, ha csak ezen a kis darabon is a földet és az eget...




2017. április 7., péntek

érezni, írni


telefirkált lapok
kiüritett szívem
mindig újra telik
újabb érzésekkel

kínnal és örömmel

míg csak dobog
mig csak élek
érzek
írok
érzek
írok
ér…
ír
é
.



2017. április 6., csütörtök

harangoznak

harangoznak
össze-vissza

anyám nem szerette
idegesítette
mindig megjegyezte
félreverik…
vagy
ugyan ki halt meg…
kit temetnek….

engem nem zavart

nem is értettem
őt mért nyutalanitja
de most én vagyok
ugyanígy
ha harangszót hallok

s persze
olyankor
mindig
rágondolok



2017. április 5., szerda

2017. április 4., kedd

az én igazi házam

hát jól van…
lezárom a múltat
nem járok vissza olyan házba
aminek már kapuja sincs
azaz kicserélték
modernebb
idegenre
s mások
laknak benne


de mit csináljak azokkal a
szobákkal, zugokkal
amik itt vannak bennem
mindig is lezáratlanul


tárva-nyitva
kaputlan
ki-besétálok rajtuk
de bárkit szívesen
látok
bármikor
s nem zárom ki
a jelent se,,


ez az én
igazi házam
jön velem
bárhová megyek
s tágas
belefér
minden idő
s minden tér






2017. április 3., hétfő

összetörve


ebben a kis panellakásban
már mindent eltörtem
ablak- ajtó-, képüveget
poharat, tányért, vázát


vagy nem is én tettem
lehet hogy a dolgok
egymástól nem férvén el
megsemmisítik egymást
vagy szorongatott helyzetükben
öngyilkosságot követnek el
azaz egyszerűen összetörnek
ha eleve törékenyek



(akár csak a gazdájuk)











2017. április 2., vasárnap

2017. április 1., szombat

koratavaszi gondolatok

tudnék-e ennyire örülni a napnak
ha télen is melegítene…
s miért is menekülök árnyékba előle
ha már nyár van
szeretem az átmeneti évszakokat
őszt, tavaszt
mégis a szélsőségek
urallnak
ki érti ezt
talán az ifjabb énem
aki a nyarat szerette
s a telet
ideje lesz
belesimulni
szelídebb
átmenetekbe...