2021. március 31., szerda

még mindig...

 álmomban:

valami könnybemutató félére készülünk

előre ülök, valaki, egy lány mellé, akivel jöttem(?)

a végén jövök rá. hogy az igért zenei bemutató elmaradt (pályázati művek) -a könyv inkább táncokról szólt, szines ábrákkal...

pénzem sincs a könyvre,, kérek kölcsön X-től... csak 150Ft kell , az 50-es hátlapja különleges, egy lobogó zászlóval, mondom ezt sajnálnám odaadni, (gyűjtöm az ilyeneket) adjon másikat  (de nem ad)

egy kést is, amit majd vissza kéne adni, de inkább  nem viszem el, mert visszaadáskor nem akarnám elvágni a barátságunkat

ir valami szerződésfélét, oroszul, de egész más az irása mint volt, régen, s nem veszi jó néven, hogy kukucskálok...

végül én is dedikáltatok utoljára a férfival ki előadott

mivel ismer(t)em, érdekelne ir-e valami személyeset...

sokat ir! szabvány szöveget az elején, oroszul

majd oldalt hosszabbat, magyarul, .- oda nézek (neki is más lett az irása, kerekded helyett hosszúkás)  a végén  ezt látom ..még mindig szeretem

nem merem elolvasni ,csak magamban

"Nagy és nagy tekintélyű lány...igy a kezdet. majd két lányról van szó egy szőkéről és egy barnáról.

s a változásról...Ő ez aki volt...? - kérdezi valaki,,. Igen, ő. S még mindig szeretem"....

közben a lány elment, hirtelen fekete lett a haja, kintról beint, illetve elismerő 1-est mutat a kezével...

mi a bajom

 nem tudom megnevezni, okát, de tény, hogy ramatyul vagyok

jártányi erőm nincs (szó szerint) csak vonszolom magam az utcán

fáradt, álmos vagyok, a lábam ólomból...

---

be vagyok oltva

két nap múlva áll be  a második oltási két hét utáni biztonságom...

--

azért remélem nem a covid környékez

bár múlt éjjel egy szárazköhögési roham is elfogott

egyebekről nem is beszélve...


de tegnap a boltban mikor  letörölték előttem a pultot, éreztem az alkohol szagát jól! :)

a kis lord

 mostanság épp A kis lordot olvassa lányom unokámnak...



eszembe jut, hogy annak idején, ezt a könyvet olvastam fel utoljára én a lányomnak, de mivel már ott tartottunk, hogy egyszerre 6 fejezetet kellett elolvasni, és belefáradtam, azt mondtam (mert már elsős volt), hogy ezentúl ő olvasson magának...s igy is lett.. 

(S azóta is , sokat olvas... egyedül... foglalkozásszerűen is:)


2021. március 30., kedd

régi diákjaim

 jó ez igy..


rám köszönnek, maszk alatt is felismerve.

ücsörgök a napon, egy viszonylag eldugott helyen. irkálok a noteszomba,,

csókolom  tanárnő - halad el mellettem-mögöttem egy több évtizede diákom... ugyanúgy vissza felé, mondja is még egyszer...csókolom...jóleshet neki köszönni, nekem meg fogadni: jó napot - mondom mosolyogva

majd egy régi (első!) osztályombeli "diáklány" (ő is már nyugdijas)..meg is áll: kicseréljük egymás egészségtartási tapasztalatait...

múltkor egy másik lány jött ide az unokájával... kicsit beszélgetni

jó, hogy vannak, s ilyenek...


magányosabb lennék nélkülük!

rövid telefon

 (vannak még csodák!)

elfogytak a gyógyszereim, erre felhivtam a háziorvosom, kicsit szorongva s félve ,mert tudom, hogy mennyire elfoglalt, most az oltásszezonban, nem szivesen zavarom (mással) -meg is lepődtem, hogy egy kicsöngés után azonnal felvette

bocsánat, bocsánat, csak elfogytak a gyógyszereim...

kedden mindig délelőtt vagyunk,szerdán leszünk délután...

jaj bocs, azt hittem, hogy szerda van...

(már mindent értek :)

(nehogy elfelejtsem a nootropilt holnap!)

a helyem




 ez a tenyérnyi föld 

mintha az enyém lenne

itt az emlékjelnél épp

itt itthon vagyok

szomorú hely

ámbár én is az

többnyire


azt hiszem

ilyen (lett) a

természetem


(Ó ternészet...)

szellőcske

 muszáj minden nap kimenni a levegőre, jó esetben a napra

érzem, hogy ez éltet

a mozgás - az élet

akárcsak - mégha én mozdulatlan is -  a levegőé:

pl. egy kis szellőcske !

elgondolkodtató számok

 sehogyse fér a fejembe

hogy lehet, hogy nálunk a legnagyobb az oltottsági ráta,  s ugyanakkor a halálozási is?!

mondják, hogy az öregek védettebbek lettek, most a fiatalokra jár a rúd ( egy súlyosabb, gyors lefolyású változatban)...

ez akkor nagyon szomorú.

szigorúbb tiltásokat kéne foganatositani!

és be is tartatni!

(és nem "nyitásról" beszélni! hova?!)



2021. március 29., hétfő

álomban élők

 az álomban nincs idő


a holtak újra élnek

mintha mi se történt volna

velünk beszélnek -

a még élőkkel


mi a különbség?


valójában semm!

semmi!


(ezen érdemes 

elgondolkodni)



álom

 háromnegyed 8 felé biciklivel szemben közelit X... leszállunk

(8 kor lenne valamilyen szakköröm(orosz?) de előtte találkozni kéne anyámmal, nem jön?)

d-vel hosszan beszélgetünk (rég láttam) meg is puszil közben, (sőt...a szám is akarja, de elhúzóckodom, és abbahagyja nyilván a közeledést)

mindenféléről beszélünk már nem emlékszem miről, el is szalad az idő, már elmúlt 8, és bossszankodom, hogy nem jött Anyu időben, igy elszalasztom már megint az szakkort (ami rájövök, olyan nagyon nem is érdekel)..tán az idén már nem is megyek...

X bemegy egy utcamenti elég elhagyott házba...

Később megérkezik anyu, egy csomó táskával, ami tele van, jól bevásárolt....

az én kertem

 újabban az utca...

de nem panaszkodom, mert nagyin gazdag

lépten nyomon virágokba botlom...

és le is fotózhatom, nem hivatkoznak holmi személyiségi jogokra...



2021. március 28., vasárnap

zoomszéder

 bár úgy hangzott el a beharangozó, hogy ez a világtörténelem utolsó zoom szedere... kár volt elkiabálni

ma 200 fölött vannak a halottak, és azt olvasom, hogy ősszel várható a negyedik még erősebb hullám, és esetleg lesz ötödik is mig lemerül, legyengül a virus, rengeteg mutánsával - ha egyáltalán...

mindenesetre ez a zoom széder, nagyon jól sikerült--- és ünnepélyesre  (és 80 bejelentkezővel!)

igazi közösségi élmény is lehetett, ha nem is voltunk személyesen jelen, nekem nagyon kapcsolattartónak tűnt a sok integetésével (egyszer unokám is azt tette, a hirtelen képernyőre kerülő külföldi Andris barátjéval pl)  (úgy feltenném a fotóját, ha lehetne!)

nomeg aktivitás terén nem volt hiánya még, pl ő mondta el a brochét (na épp ) ivás előtt. (persze ő gyümölcslét ivott,s nem alkoholt ami ilyenkor kötelező a felnőtteknek, méghozzá 4 pohárral. Egy Illésnek is fenntatva, ki is nyitotta az ajtót neki. De azt hiszem most se jött meg. Késik a megváltás! :(

lányom végig(most elő- azaz oldaltérben) mosolyogva ült, mint egy igazi rebekken...később meg is kérdezte, hogy hatottak kivülről nézve, mert ő belül nem tudja lemérni

mondtam (nem kellett volna?) hogy egy kicsit merev volt (mi más lehetett volna?) de végig kedvesen mosolygott


férje vezette, és egy másik lakásban levő kántornő énekelt - szépen és igazán felszabadultan




hiszen a peszach a szabadság ünnepe lenne (vagy mi a szösz!)

...

az egyiptomi kiszabadulást "játszuk" el minden évben...

mintha most és velünk történne

azt hiszem ez az örökké jelenné tett múlt... tart meg bennünket

(mégha kissé aktualizálunk is mindig, - vőm különleges előszeretettel - meg azt mondjuk"a láng a fontos nem a hamu))

Rabok legyünk vagy szabadok...?


2021. március 27., szombat

mizrachi

 tegnap zoomon a mizrachi zsidóságról volt szó, az orzse egy tanára tartott előadást róluk azaz a keleti zsidóságról: főleg a jemeniekről

még kevésbé értettem, hogy nekünk a Mizrahiban mi közünk is lehetett ehhez...

rákérdeztem

nem ő, hanem a beszédsorozatot vezető felelt: hogy ez egy (zsidó ) nemzettudatot erősitő, CIONISTA és VALLÁSOS irányzat volt a háború után

kisgyerekkoromban ide jártam, a Deák Ferenc a(zaz a Nagy zsidó ) utcába....még kisiskolásként is, nap mint nap.

s már azt is értem, miért akartam én harciasan hátizsákot követelni anyámtól (volt egy kék katonás egyenblúzunk is), és kivándorolni , ripsz-ropsz Erec (Jiszraelbe)--

.. de itt és most nem erről volt szó

ezek a keleti(arab országokban élő )zárvány zsidók sok régi hagyományt őriznek

többek közt egy esküvö képeit láthattuk, mondjam igy érdekes volt ( a kulturantropológia tudományos keretében):





ügyesedem!

 ...határozottan. 

Úgy nézett ki, hogy április 4-ig a net előfizetésem fordulójáig nem lesz internetem (mostanában hamar elfogy, de nem volt probléma meghosszabbitani -eddig! de most csak ügyelet van a telecomnál, ahol semmit se csinálnak csak simkártyát cserélnek, meg szervizbe küldik a rossz mobilokat)

Egy-két napot ki is bőjtöltem net nélkül azaz némileg a mobilomon pótoltam) Sőt már el is határoztam (hátrányból erényt kovácsolva) hogy mimindent fogok csinálni, bepótolni a felszabaduló időmben. 

De nagyon sajnáltam volna, hogy pl nem látom kisunikám a szokásos péntekesti zoomon, se ma se holnap - a széderen...

Nosza, felhivtam az én kedvenc ügyintézőmet privát., elpanaszolni bánatomat. (más volt ügyeletben ki nem volt hajlandó segiteni, de most mondja ó se tehette volna) De most mégis, máshogy, segitett! 

Vanda a "doigftális" asszisztens a mobilomra tett 2Gb meghosszabbitást, de nekem a laptopra kell, s korlátlan és 10 napra!

Hát erre is van megoldás, ha bediktálom "vandának" a laptopom telefonszámát.amit megtalálok a számlámon...

Igy is lett. De csak el-elakadtam Vandával, igy készségesen átadott egy igazi, élő s udvarias EMBERnek. Az ripsz-ropsz rá is rakta a 10 napos korlátlan bővitést a laptopomra

s még ő örült, hogy segithetett :)

---

láttam is este a zoomon unokám... (hogy hogy szereti az anyját...)

ma meg széder lesz

s nem volt maceszom

ezért lebicikliztem a több km-re levő Tescoba (hol lányom szerint kapható pászka) 

és igy is lett!!!


most pedig macesszal (is) a tarsolyomban,s az új szuper napszemüveggel az orromon elégedetten ülök egy útközbeni padon s"napozok"....


MADARAK BÖLCSESSÉGE

 vajon miről ficseregnek a madarak

egészen biztos nem a járványról

őket nem érinti, rá se rántanak

meg amúgy is...


ők tudják

hogy akárhogyis

de itt van a tavasz!

a nap ereje

 igen, egyre erősebben süt

jó lenne, ha ereje legyőzné

ezt a "hülye virust"

(unokám szóhasználata!)


szerintem igy is lesz:

elbánik vele - nyárra


aztán jön megint 

a baljós ősz, tél


bánja a fene!

ne törődjünk vele!


majd csak lesz(ünk)

valahogy...


de gondoljunk már végre

másra!



2021. március 26., péntek

tanár-ember

 azt hiszem, ha reálisan szemlélem régi magamat, - jó tanár voltam. S főleg azért, mert ember maradtam - tanárként is. És sohase éltem vissza u.n. tanárságommal. -

mert

sokkal fontosabb jó embernek lenni - mint jó tanárnak.

örület határán

 ülök a posta közeli padon, méla csöndben

távolról madarakat hallani

majd jön két lány, szinte masirozva, s egyikük maszkban ugyan, de valami rapszöveget harsog. igen, veszettül ordit. skandálva. szinte jajveszékel.

a mellettem levő padra ülnek

miért ordit - kérdem - azt hittem ég egy ház--- 

nem, csak a kutyája - feleli  röhögve -hm

pár pillanatnyi csend után újra kezdi, előbb halkan, majd crescendo, erősödve, a fortissimot már nem várom meg. odébb állok. mondom is. a másik lány némileg  együttérez, de hiába csititgatja ordibáló batátnőjét

az őrület határán vagyunk (?)

mentális veszély

lányom mondogatja folyton, hogy ez a nagyobb veszély, - nem magára vonatkoztatva ugyan, de irásaiba lappangva belekerült a félelem, bár ezt a való életben nem mutatja

hősies, napi sétákat tesznek (mostanában bicikliznek is) unokámmal, aki bősz ellensége a covidnak, és dühös is rá...

***

én elvagyok...

nem nagyon veszek észre különbséget mentálisan (vagy mondjuk inkább igy : lelkiállapotban), és ez azért is lehet, mert netán az sohasem volt tökéletes...igy különbség se látszhat -a hátrány most inkább előny.

most kezdek jobban megfelelni a kinti világnak - szinkronban lenni vele...

de bárcsak lehetnék diszharmóniában újra!

2021. március 25., csütörtök

napon

 kiültem a Napra

sugarai alá, 

egy padra

melegedni

ejtőzködni

világ bajáról

elfeledkezni

semmire nem gondolni

a semmire gondolni...


de nem sikerült


pedig olyan volt minden

mint régen

mondjuk két éve

**

körülöttem

egy lélek se

csak műkövek, padok

meg egy szökőkút

csobogott

no meg én

ki még itt vagyok


s adott esetben

ez nem semmiség

semmiképp sem






a nevetés

 unokám azon morfondirozik (már nem először), hogy engem még sose hallott nevetni (ami szerintem szemenszedett hazugság(?)

nade most ki is eszelt valamit (a megnevettetésemre)

hivja be , magához a apját

az persze berzenkedik, mert dolgoznia kéne, de persze nem tud ellenállni fiácskája kérésének, és nem soká éktelen és múlhatatlan kacagásba is kezd...

mi van? mi történik? megcsiklandoztad? - igy én a vonal másik végén

persze...csakhogy engem is megnevettessen

de más csiklandozása nehezen ér el hozzám...

azért azt hiszem kicsit nevettem, de az én humorom másképp működik (ha működik)

(fanyarabbul)

****

pedig - még igy is - mennyivel jobbkedvű vagyok, ha unokám szól hozzám a telefonon... ha tudná!!!!

kóserság és genetika

 az jutott eszembe, hogy az én őseim minden bizonnyal hivő és vallásos zsidókként (hiszen másképp nem is maradhattunk volna meg azoknak) kóserek voltak (olyannyira hogy a szegedi rabbi ősöm felesége (Hindel asszony) sirkövén még szerepel ez is a szó, mint elismerő jelző...

nos , mi már nyilván nem voltunk kóserek...

de honnan az undorom, mindentől a mi nem kóser (azaz tréfli)

sőt általában utálom a nem összetartozó (illő) dolgok keverését... (a monokronia az én terepem)

a génjeim tudják??!!!!

álomzárszó

 .....

 Szeretlek. Csak igy, egyszerűen.

2021. március 24., szerda

szakrális

 szakrális hely

az emlékjel


érzem

vonz


belengi a múlt

a templom

negativja

megelevenül


benne ülök

nem e fa alatti

padon


s innen már

nem is 

szabadulok


alattam Dávid csillaga

s fölöttem az égi

csillagok




fal felé...

 fal felé fordulok

befelé

a világ elől el

ne lássam a rendetlenséget

mit felhalmoztam mögöttem

s a világot se

mit ő felhalmozott...


hadd higyjem

minden rendben


nincs miért megforduljak


nem nyitom ki szemem se

nincs mire!

2021. március 23., kedd

Apu hol van?

 álmomban felkiálottam:

APU HOL VAN?
(apámat 77 éve ölték meg, a munkaszokgálatban, az "erőltetettd menetben" Borból -nem tudni pontosan, hol)

hallgatnak a múzsák

 háborúban (és covidban) úgy látszik 

tényleg 

hallgatnak a múzsák...

rég irtam verset...


érzéseim befagytak(?)

hajótöröttek

 hajótöröttek vagyunk..

****

(mára 252-en fulladgtak meg....)

2021. március 22., hétfő

egy indián...

 az unokám a tanárom (kezdő és haladó fokon, a profin majd a lányom lesz, de most még csak kezdő vagyok)

***

az úgy volt, hogy kérdeztem mit olvasnak mostanában 

s a válasz ez volt: Egy indián , te meg én

és én sehogy se értettem, mert ez már három

az indián, te és én...

unokám felkiáltott: Mama, te nem tanultál irodalmat?!

de, még tanitottam is (de úgy látszik, nem kellett volna?)

hát igy láttunk neki első irodalomleckémnek, mint "elsős", kellett elővennem egy füzetet

és feljegyezni, hogy a dolgokat nem szabad szó szerint venni!

a cim azt jelenti, hogy az indián olyan mint bárki, mit te vagy én akár...

igen, bárki lehet indián!

csak ne vegyem szó szerint


(enyhitő körülmény, hogy én a "mint" kötőszót nem hallottam a telefonba!)

házi feladatot is kaptam:kitalálni egy olyan cimet, ami ehhez hasonló, és megmagyarzni

(segitetetek?!!()


***

"A holland gyerekirodalom újra és újra elbűvöl. Micsoda izgalmas és rejtélyes cím, hogy Egy indián, mint te meg én! Ráadásul ezek a csodálatos vörös-fekete rajzok… Ez a szöveg az elsőtől az utolsó szóig beszippantott, a lelkembe írta magát. A szerzőnek és a könyvnek is bérelt helye van az örök kedvenceim között. Jó olvasni!

Győri Hanna

szerkesztő"

orgonák, ablak

 ezt a Szerov festményt az orosz kultúra fb. oldalán találtam, nagyon meginditott

azt irtam kommentbe, a sziv alá, csak én tudhatom miért...


nos, igen...

kivéve, ha jártál nálunk, réges-régen, a mi "elvarázsolt kastélyunkban"

május környéken, s esetleg engem is láttál ott, az ablakpárkányon..

a beszűrődö  napon....félig kint félig bent... mondjuk pl. olvasni... vagy csak lábat lógatni...

ha mélyen beszivtad orgonáink illatát...

miből biztos kaptál egy szép nagy csokrot elmenőben, anyámtól....

2021. március 21., vasárnap

halál Velencében

 avagy ami a filmből értelemszerűen kimaradt...

egy hosszú hajú, talán tizennégy éves fiú. Ámulattal vette észre Aschenbach, hogy a fiú tökéletes szépség. Arca sápadt volt és finoman zárkózott, mézszín haj csigázta körül, s az egyenes orral; a kecses szájjal, a kifejezés szende, isteni komolyságával a legnemesebb korszak görög szobraira emlékeztetett, és rajta a forma legtisztább tökélye egyesült oly páratlanul egyéni bájjal, hogy a szemlélődő úgy vélte, sem a természetben, sem a képzőművészetben nem akadt ennyire sikerült valamire.

Világért nem nyúltak volna ollóval szép hajához; mint A tövishúzó fiú szobrán, úgy göndörödött homlokán, fülei táján s még lejjebb a nyakán.





elmerült a szépben ..

 

Erósz feje, sárgás zománcú paroszi márvány, finom, komoly szemöldök; sötéten és puhán gyűrűző haj borult éles rajzban a fülre és a halántékra.

Jó, jó! - gondolta Aschenbach a szakértő hűvös elismerésével, amelybe olykor művészek burkolják egy-egy mestermű előtt gyönyörüket és elragadtatásukat. És hozzátette gondolatban: Ne várna csak a tenger és a föveny, itt maradnék, amíg te maradsz!

Mély gyökerei voltak szerelmének a tenger iránt: nyugalomvágya a nehezen dolgozó művésznek, ki a jelenségek követelő sokrétűsége elől az egyszerűnek, a rengetegnek keblén óhajt elrejtőzni; tiltott, föladatával merőben ellenkező és épp azért kísértő vonzódása a tagolatlanhoz, az anyagtalanhoz, az örökkévalóhoz, a Semmihez. A tökéletességen megpihenni örök vágya annak, aki a kiválóságra törekszik; és a Semmi vajon nem változata-e a Tökéletesnek? Ám miközben ily mélyen belemerengett az űrbe, a partszegély horizontját hirtelen egy emberi alak vágta el, és amint tekintetét a Határtalanból visszahozta és rögzítette, a szép fiú haladt el előtte bal felől a homokon. 

; és ahogy az üde alak szökellve szállt ki az elemből, a kamaszkor szűzi nyersességében, csuromvíz fürtökkel, mintha egy szép, szelíd isten támadna az ég és tenger mélységeiből: ez a látvány mítoszi ábrándokban ringatott, mint ősidőkből költők híradása a formák kezdetéről, az istenek születéséről. Aschenbach behunyt szemmel figyelte ezt a lelke mélyén zendülő éneket, és ismét arra gondolt, milyen jó itt, és hogy maradni fog.

és atyai érzés töltötte el és remegtette meg szivét

a tenger fenséges mélysége adott keretet és hátteret alakjának.

Mily szilárd, mily hajszálra pontos kifejezése volt az eszmének ez a nyúlánk és tökéletes ifjú termet! Ámde a szigorú és tiszta akarat, mely titkon működve hozta napvilágra ezt az isteni remeket - nem volt-e neki, a művésznek benső ismerőse? Nem dolgozott-e benne is, ha higgadt szenvedéllyel telítve, a nyelv márványtömbjéből kiszabadította a karcsú formát, amelyet lelke mélyén látott, és amelyet az emberi lélek szépségének szobrává és tükörképévé alakított?

Szobor és tükörkép! Tekintetével átölelte a nemes alakot ott a kék víz szegélyén, és a gyönyör rajongása elhitette vele, hogy ezzel a pillantással a Szépet magát fogta meg, a Forma isteni gondolatát, az egy és tiszta Tökélyt, amely a lélekben él, és amelynek imádandó emberi képe és hasonmása szende könnyedségben emelkedett itt előtte. A mámor volt ez: és gondolkozás nélkül, sőt mohó örömmel fogadta jöttét az öregedő művész.

- Mert csak a Szépség, jól jegyezd meg, Phaidrosz, egyedül a Szépség, isteni és látható egyben, s így hát az az Érzékelő útja, kicsi Phaidrosz, a művésznek az útja az Eszméhez. De hiszed-e vajon, kedvesem, hogy valaha bölcsességre és férfiméltóságra juthat az olyan, aki az érzékek útján törekszik az eszmeiségre? Avagy inkább az a hited (rád bízom a döntést), hogy ez a kies ösvény a veszedelem, tévelygés, a vétek útja, amely szükségképpen ingoványba visz? Mert tudnod kell hogy mi, költők, a Szépség útját nem járhatjuk, csakis úgy, ha Erósz csatlakozik mellénk és szegődik vezetőnkül, és legyünk bár hősök a magunk módján és edzett lelkű katonák, mégis asszonyokhoz vagyunk hasonlók, mert szenvedély tesz naggyá és szerelem, a mi örök vágyunk, ez a mi kéjünk és a mi gyalázatunk. Belátod-e hát, hogy mi, költők, sem bölcsek, sem fennköltek nem lehetünk? Hogy szükségképpen ingoványba jutunk, szükségképpen ledérek és az érzés kalandorai maradunk? Stílusunk mesteri volta hazugság és bolondság, hírnevünk komédia, a tömeg bizalma irántunk fölöttébb nevetséges valami, a népnek, az ifjúságnak művészet útján való nevelése vakmerő, eltiltani való vállalkozás. Mert mit érhet az a nevelő, akiben veleszületett, javíthatatlan természetes vonzódás él az örvényhez? Megtagadnók, hogy méltók legyünk magunkhoz, de bárhová is fordulunk, magához von. Ilyképpen valahogy lemondunk a mindent feloldó megismerésről, mert a megismerésben, ó, Phaidrosz, nincs fenség és szigor; az tud, ért, megbocsát, gerinctelenül, formátlanul; húz az örvényhez, egy az örvénnyel. Ezt tehát vessük el határozottsággal, és ezentúl törekvésünk célja egyes-egyedül a szépség, más szóval az egyszerűség legyen, a nagyság és az új szigor, a másodlagos elfogulatlanság és a forma. De a forma és az elfogulatlanság, Phaidrosz, a mámorhoz és a kívánsághoz vezet, a nemes lelket talán az érzelem halálos bűnére viszi, amelyet saját szép szigora megvetéssel kárhoztat; az örvénybe, még az is az örvénybe ragad. Nekünk, költőknek, hidd el nekem, az örvény a sorsunk, mert mi fölszárnyalásra nem vagyunk képesek, csak kicsapongásra. És most, Phaidrosz, elmegyek, te maradj itt; csak amikor engem nem látsz, akkor eredj te is.





(a művészet felfokozott élet)





kivételes telefon

 fél 10 előtt csöng a telefonom, lányom hiv, meg is ijedek, mi lehet, nem szhokott, legfeljebb irni ehgy néma smst...

nehezen kezdi

és közben hallom unokám felháborodott hangját

s ő mondja is , hogy amikor meghallotta az anyjától, hogy nem megyek, pedig már beoltottak,másodszor is, nagyon feldühödött..

,mert már nagyon meg szeretne ölelni, meg megmutatni a videojátékait meg a plüsseit...

hát én is feldühödtem lányomra, hogy miért fogalmaz mindig  ilyen végletesen!

majd megyek, ha a helyzet olyan lesz!

talán sikerült megnyugtatni unokámat,

s majd videon megmutatom a kis bárány plüsst amit vettem neki húsvétra...meg megnézni az ajánlott filmjét, a Dórát, s arról beszélgetni...

ne legyek mér stokcholm szindrómás ?

de az vagyok már kezdettől tudom is

hét harcoljak ellene . mondja lányom

hát könnyű azt mondani

jelenleg meg Stockholm véd!

engem is meg őket is!!!!

(hiszen az oltások ellenére vagyunk sose látott felszálló ágban)

---


 


2. OLTÁS UTÁN

 megkaptam a 2. Pfeizeremet, eddig még meg se kottyant...



2021. március 20., szombat

új: videojátékok!

 unokámnak új kedvenc foglalatossága lehet

mostanában mikor kérdem anyjától, mit csinál

mindig az a válasza, hogy videojátékozik...

sőt mikor legutóbb kivette anyja kezéból a telefont, hogy velem beszéljen, és megtudta, hogy másnap kapom a második oltást, nagy örömét fejezte ki effölött, s egyből hozzátette, hogy de jó, mert akkor mehetek hozzájuk, "Magyarországra!) Mert változatlanul azt hiheti, hogy én külföldön élek :) és végre megtudja mutatni nekem a videojátékait 

hát attól tartok ez még odébb lesz,,,(mert azt se tudták eldönteni, hogy bár tünetmentesen továbbfertőzhetnek a beoltottak!)...de az ideje közeledik!

------


pali...

 már nem tudom hivni...

hiába lapul évek óta a telefonszáma a névjegyzékben

évek óta készülödtem, hogy hivjam az előtéri neonokat kicserélni, s mindig halasztgattam, mikor találkoztunk, mindig emlitettem is neki...elmaradt...nem hittem volna, hogy végleg..

de ma reggelre kiderült... lánya fb bejegyzéséből

s hogy mennyien szerethették, kiderült a kommentek áradatából, alig tudtam eljutni a végére ,hogy aztán  én is odabiggyeszthessem-sajnos ilyenkor semmitmondó- szavaimat--

nagyon sajnálom :( pali.)

igen, nekem csak Pali...

****

a házunk nagyobb felében laktak

mit meg is vásároltak (tehették, hiszen államositva volt, miután korházi főorvosoknak utalták ki (Tóth Jánosék, Botosék)

Pali később is nosztalgiával emlegette mindig az "régi házukat" (a házunkat)....

egy család , három fiúval lakott benne (később a legnagyobb családjával is)

mi (anyunak hála) mindig minden "szomszédunkkal" jóban voltunk... igy velük is...

van is egy kép, amin anyu karjában tartja a legnagyobb fiú pici lányát...(Évikét)

Pali volt a legkisebb fiú (a szó minden értelmében)

kis csibész volt,s de nagyon kedves, mindig vidám, a göndör haja is...

emlékszem egyszer korrepetáltam oroszból nálunk... az nem az ő terepe volt... de kibirta

most vajon mit nem? talán a covidot kapta el?... nem tudom mi vihette el, de nem kellett volna

(pár éve személyesen kerestem a lakásán, akkor épp kórházban volt... de utána még évekig egész jól , dolgozott, remek villanyszerelő volt..)

s mint látom jó apa, nagyapa, férj is ..

a fia pont olyan mint ő volt

szerencsére...

de már nem ugyanő!

"ilyen az ember, egyedüli példány"...



2021. március 19., péntek

ez is álom

 nagy teremszerű szoba... a menyezeten egy gerendaszerűség(de az is tégla, meszelt). csöpög belőle a viz...

mellette egy kékzöld színú madár (trópusi?)

anyu megpuszilja 

(meglep, ezt nem hittem volna róla)

álomiróasztalok

 álmomban egy elég egyszerű iróasztalt látok, világosbarna, azt mondják,  TOLSZTOjé volt

aztán látok egy másik, hasonlót, még puritánabbat.. teljesen üres, azt mondják LATOR LÁSZLÓÉ

(HM)

2021. március 18., csütörtök

a szépség halála

 tegnap sok évtized után újra néztem Visconti filmjét a Halál Velencébent... nem is tudom mennyi benne Thomas Mann - ahhoz újra kell olvasnom a novellát is...

azóta se megy ki a fejemből

a csodás bevésődő képek (hiszen film, elsősorban!)

a két arc, Aschenbach és Tadzsu





ahogy tekintetük egymásba fonódik, ritka pillanatokra

feltűnő a fiúé, finom kacérsága. a férfi egyre nagyobb  "bátorsága", a félszegéségen belül -ami át se lép semmi fizikai határt - csak egyetlen álomképben simitja meg a fiú haját.,..mikor figyelmezteti a családot, hogy a ragály miatt távozzanak

de a valóságban nem

a valóság a halál

a tenger partján, lecsorgó hajfestékkel arcán, ajakpirral száján, szégyenletesen

a fiú meg , az örök szépség, megdicsőülve (egy fiúval való hancurozás után) megy , a tengerbe

hátrafordul, majd vissza oldalra, megállva, kezével balra mutatva, a messzeségbe...(akár egy görög szobor...Apollon?)

Asenbach is bizonytalanul felé...


és vége

igy múlik el minden "szép"? (nem is a szép!) a világ dicsősége

és közben szól, zeng Máhler gyászzenéje az egész filmet átszőve...


a fülem...

 sincs már ki meghúzza névnapomon... ugyan már évek óta nincs, hogy elköltözött (feleségével) , Kistarcsára, valamelyik gyerekéhez,de most végleg nincs, nem lehet  rá lehetőség...

"mint oldott kéve"... hullunk

ő már tanár  volt gimista koromban, majd hosszú évekig kartárs (mindkettőnek elég szigorú, de kedves is a maga módján, s örök fiatal, volt benne valami az örök diákból... emlékszem még diák korából is a strandon, nagy társasággal...talán "Csuká"-nak hivták, hallottam, hangosak voltak, központi alak volt....

a diáksapkát (mit de utáltunk, még nyáron is hordani kellett,a piros pöttyes ruhánkhoz) de szigorúan ellenőrizte a gimikapuban állva... fel is raktuk, ha tudtuk, még előtte...az irgum-burgum előtt...

88 éves volt (10-zel több nálam)

emlékszem rekedtes hangjára, kedves , szomorkás mosolyára...




*****

róluk irtam, vagy 10 éve... akkor még jártak haza Makóra...:

régi ismerősök

a már szinte kiürült étterem szomszéd terméből rég látott ismerős házaspárt látok kifelé jönni
a férfival kollegák voltunk, de már akkor is ott tanitott a gimnáziumban, amikor én még diáklányként jártam oda (emlékszem is, hogy milyen szigorúan szólt rám egyszer az iskolaépület előtt, hogy tegyem föl a diáksapkámat..., már év vége felé, nyáreleji melegben (mennyire utáltam azt az egyensapkát! el is vesztettem aztán - a piros fehér pöttyes buggyos ujjú nyári egyenruhánkhoz igazán nem illett , meleg is volt, pláne nyár felé a bélelt sötétkék szövet bocskai sapka, oldalt 1-2-3 vagy akár már 4 aranycsikkal jelölve , hogy hanyadikosok is vagyunk.)hát most már sokadikosok... és rég nem járunk a gimibe, tanárként se - legfeljebb érettségi találkozókra. Épp kérdem is tőlük, hogy valami találkozóra jöttek? hiszen évek óta elköltöztek a városból, jómesszire, ahol a gyerekük él. Nem - mondják, hacsak nem most mi találkoztunk, de érettségi találkozó épp jövőre lesz esedékes, méghozzá a 60. (nekem meg épp az 50. (Merthogy minden tanár volt ugyebár diák is, és úgy látszik egy idő után már csak ezt a mi véndiáktalálkozóinkat tartjuk "igazi" találkozóknak? a magunkét... igy 70 meg 80 felé. (bár rajtuk nem is látszik a kor) Igaz, hogy a feleségnél (ki nálam egy-két évvel öregebb,) bot van, de nagyon jól néznek ki. Mióta nem láttam őket inkább fiatalodtak. Nem voltunk túl közeli kapcsolatban, de most igazán - úgy tűnik, hogy megörültünk egymásnak. Mondják, hogy szívesen jönnek Makóra, milyen szép (lett) a város, mindig van valami új benne... csak az a baj, hogy már nem érzik itthon magukat, itt se és ott se , ahova költöztek. Ez az otthontalanság... De ott kell lenni az embernek , ahol a gyereke van... hallom. És átérzem.- eddig hegyvidékre kirándulgattak, de az orvos nem javasolja. Nem tesz jól a szivnek a magaslat. A szülőváros, a sikságon csak jót tehet(?) meg a temetőbe is ki kell menni itt. Ismerős meg már egyre kevesebb. A városban. Az élők közt. Nekem is... épp mondják, hogy ma reggel halt meg - ugyancsak egykori kollégánk és korábban tanárunk - felesége... Még anyukám is jól ismerte, a nővére iskolatársa volt... de ők már milyen rég elmentek... Beszélünk még egy-két közös ismerősről, kik Pesten, vagy külföldön... még élnek, szerencsére. Csak a városból mentek el. Mint ők is. De van, aki sose jön vissza. Vagy egyre ritkábban.
Nem is kell ahhoz elköltözni a városból, hogy elfogyjanak, kifogyjanak mellőlünk..., akik valaha a midennapjainkhoz tartoztak...

2010. október 11.


2021. március 17., szerda

eszménytelenül

 eszményeim már nincsenek, azaz kihúzták alóluk a talajt

mi lehet egy eszménytelen világban...

csak azok emléke

antiutópia

jaj

 jajistenem


összenyom az

életem

sirály

 TEGNAP EGY szinházi közvetités felvételét láthattam az m5-ön

Csehov Sirályát..


magam se értem, miért maradt ki eddig az életemből ez az emblematikus  mű, vagy csak töredékesen volt jelen

de most egybeállt minden, a maga korszerűségében és ugyanakkor elavultságában, de ez az elavultság egyáltalán nem a máé , az előadásé -  az meglepően modern volt (különösen ebben az interpretálásban)

az érzelmek mélysége, összetettsége volt ami igazán megragadt... végül is korszakokokon átivelve (mert bennem mindig is visszhangra talál)..ezért szeretem annyira az orosz irodalmat (a nagy szláv érzéseivel)..

Csehovnál ott van mindennek az ellenkezője is, persze... hiszen "vigjátéknak" tekintette műveit de milyen sirós vigjátékoknak, mennyi csalódottság halmozódott fel benne ,s épp az emberi érzések, kapcsolatok  kilátástalansága miatt!,

szegény kisgyerek

 Néha úgy meg tudom sajnálni

azt a szegény kisgyereket
aki voltam
Pedig sose panaszkodtam
De most itt kucorog
és nyüszít bennem...
mióta öreg lettem


2014

2021. március 16., kedd

ezt is...

 az idó nem számit, az elvárásod sem.

fél életedben úgy viselkedtél

ahogy - gondoltad- egy tanárnőnek kell

előbb meg - gyerekkorodban - meg

ahogy egy gyereknek-


mindig igazodtál


aztán ahogy egy anyának

nagyanyának....


engedd már el magad

s legyél csak önmagad


tisztán


(unokád 

is igy szeret!)

boritékon találtam

 FINITA

kész, vége

észre se vesszük

pedig igen

azt hiszem

meg is értünk

már régen-

de azért küzdünk

mindhalálig


igen!



2.

mig a nap süt

boldog vagyok

maszkom is levetem

szembenézek a nappal

nem nagyobb veszedelem

mint ez a virus

idelent



medencés álom

 a Bajcsi utca végénél, vagyok,egy kisgyerek kint az utcán egy csomó játék közt játszik, csak úgy tudok elmenni, hogy rálépek egy sipoló hangot adó hangszerre ...nem reagál

befordulok,  az udvar végében hatalmas medencét látok, kékes zöld szinnel (vajon ki van kövezve az alja?) M-éké (M.M.biztos megtette, látom is a parton, rendes ruhában) rengetegen vannak a vizben.. Mné szól valamelyikükre,..

csak bámulom a medencét, (kicsit irigyen?) s mintha az utcában minden udvaron ilyen lenne,.

közel lehet, a Maros, vagy hogy is van ez?

csendes , félfényű ünnep

 egész nap itthon, nem süt a nap, esik, eseget is.. (mint "akkor" is...)

este felé eláll... csak kimegyek a, a 6-8-ig betáblázott diszkivilágitást megnézni

(pár napja a próbavilágitásra kirohantam a Hagymatikum elé, el is szórtam a fotókkal a simkártyámat, majd most pótolom - gondolom)



a maszkért vissza kell mennem (már nem lesz szerencsém)

a kokárdám nem felejtem el kitűzni a galléromra...



meglepően sokan vannak az utcákon, 7 után. biztos a felhivásoknak köszönhetően

nehezen is lehet betartani a távolsági szabályokat, pláne ha fotózni is - akarok (én is mint más)

ámbár nem nagyon van mit...gyér minden!!! sőt hiányos, a gimi harmadik emeletén a piros nem világit (bár látszanak a piros függönyök) , 



ugyanigy visszafelé a hagymaház piros tornya is kiégett. már csak a zöld világit...

a Kossuth szobor elől eltűnt a mécsesekből kirakott 1848-49 is...



csalódottan megyek haza

útközben hiv lányom, mondom utcai  "élményeimet", ő meg erre, hogy Pesten nem volt semmi (még ennyi se)

(a polgármesterasszony beszédét félfüllel hallgattam online, bár most nem magét , inkább városképeket mutatott) viszont a keresztény szót tördöfésként ejtette ki többször is... nem tudom , miért kell ezt a szót (mintegy másokat kizárásként) annyiszor és annyira  hangsúlyozni ,örökösen )még egy ilyen ünnep alkalmával is, ahol zsidók tömege áldozta életét a szabadságért a magyar "keresztények" mellett...)

(lásd korábbi posztom családom effajta érintettségéről is!)

2021. március 15., hétfő

elfelejtve

 már dél felé jár, s még semmi hir lányomtól, róluk, közvetett se

messengerre nem reagál, emailre se, smsre se, vezetékes telefont se veszi fel..

végső esetben fekhivom a mobilján

némi kicsöngés után, felveszi, csak elfelejtett szólni, kint sétálnak a Margit-szigeten, süt a Nap (nálunk nem). 

hogy vagyok? kérdi

már jól...

családunk márciusi hősei

 én idéntől még inkább kihúzom magam vagy inkább mélyebbre hajtom fejem..

múlt évi családfa kutatásaim közepette kiderült, ez is:

Őseim közt igazi márciusi hősök és mártirok vannak....

...

ükükapám rabbi Zwi Hirsch Bak (az első szegedi rabbi) testvérének Sárának unokája

HERMANN JELLINEK, képviselő  született: 1822 JANUÁR 22 . 1848 november 23-án, 26 éves korában,  a magyar szabadságharcban való részvétel miatt kivégezték, legismertebb munkája: Uriel Acosta


Tiszt, iró, újságiró.....és forradalmár!! Önállóan tanult Prágában, Kanttal, Schellinggel  foglalkozik, itt még rabbi akar lenni, de később minden vallást elutasit.... Lipcsében (Adolfhoz rabbi bátyjához megy oda,   ott nyelvre tanitotta) doktortust szerzett. Leibnitzcel ellentétes filozófiai nézetei voltak, (200. születésnapjára  tartott előadásban) ezzel vonta magára a figyelmet...Lipcséből, (hol tanult a filozófia mellett zsidó, protestáns és katolikus teológiát, közgazdaságtant, jogot, nyelveket és irodalmat, valamint a természettudományokat is)  politikai nézetei (agressziv beszédei és irásai ) miatt kiűzték. Berlinbe költözött, ott folytatta radikális politikai útját (szoros  volt kapcsolata Bruno Bauerrel)  . Politikai okokból Berlinből is kitoloncolták, cikkei radikalizmusa miatt   Bécsbe ment. 1847- ben. Itt mint újságiró hevesen radikális cikkeket irt a Habsburg rezsim  ellen, előbb az Algemeine Oesterreichische Zeitungban . majd később a Der Radikale c.lapban, mit együtt szerkesztettek Julius Becherrel. Az 1848-as bécsi forradalom kudarcakor és a katonai törvény kihirdetésekor barátai tanácsolták, hogy meneküljön, de ő maradt , és november 9-én letartóztatták, majd november 23-án ,  ,kivégezték


halála előtti este ezt kiáltotta: a nyomtatott betűimet nem tudjátok lelőni



elszántan kiméletlenül harcolt utolsó lehelletéig az írott szó fegyverével

Művei közül legismertebb az Uriel Acostas (1847) érdekes, hogy egy olyan emberről szól aki kiábrándulva a katolicizmusból,  épp a zsidó vallást vette fel)

(Mikor fivére Adolf Jellinek, mexikói Maximilian császárról , az osztrák császár fiatalabb testvéréről irt, akit polgári törvény szerint lőttek le  világosan utalt saját testvérére, akit egy katonai bíróság kivégzett, majd felszólított a halálbüntetés eltörlésére, a politikai cselekedetekre és az igazságszolgáltatási folyamat reformjára. )

----

testvére: MÓR JELLINEK  közgazdász -




ő is (mint Hermann) részt vett a 48-as osztrák forradalmi mozgalmakban, tevékenyen, és ezek előmozdítására  szabadelvű , liberális lapot szerkesztett Brünnben, majd Krembósben.

-------



Másfelől Bak Hirsch bátyjának (Pineasnak) unokája:

SOLOMON MARKUS SCHILLER-SZINESSY RABBI ÉS TUDÓS (Cambridgeben)


1820 DECEMBER 23-ÁN SZÜLETETT, Budapesten (Óbudán) régi rabbicsalád ivadéka, (apai ágon is!) dajjan és a rabbitanács  tagja apja, ő már 10 éves korában kívülről tudta az Ótestamentumot, tanult Nyitrán, GolezTerikanban, és a pesti egyetemen (1840-44)
1890 március 11-én halt meg Cambridgeben

filozófia és matematika  (bölcseleti) doktorként végzett a Jénai egyetemen, majd rabbinak nevezték ki, ezt követően kinevezték a magyarországi Eperies Lutheránus Kollegium adjunktusává (1845-48 hitszónok itt és a héber nyelv tanára)

A szabadságeszmék lelkes terjesztője, héber lapokban megjelent versei közt a Szózat héber forditását is közölte.

az 1848-as nagy forradalom  alatt támogatta a forradalmárokat a magyarok és osztrákok közti háborúban, honvédeket toborzott, bejárván az országot , mindenütt szónoklatokat tartott, majd beállt maga is katonának, honvédszázados, utász, és ő  hajtotta végre Török tábornok parancsát.. a szegedi hidat felszedette 1849-ben, hogy ezzel megállítsa  az osztrákok előrehaladását. megsebesült, Haynau hadifogságába került, elítélték, erődbe zárták, honnan a tervezett kivégzése előtti éjszakán sikerült elmenekülnie Triszetbe, áthaladt  Irországon, Corcba landolt, majd  Dublinbe került, ahol gyülekezeti meghívásra prédikált, ezután Londonba ment, majd 1850.ben Manchesterbe, itt reformgyülekezetben is szónokolt (Régi Héber Gyülekezet) vezetője...

Manchesteri poziciójáról 1863-ban lemondott ,  Cambridgbe ment, hivták, a héber kéziratok rendezésére,  s vállalta, hogy megvizsgálja a héber kéziratokat az egyetemi könyvtárban, és katalógust csinált belőlük , a    cambridgi egyetem könyvtárnoka lett, de 1866-ban kinevezték a talmud és rabbinikus irodalom első tanárának is, s ezt az állását haláláig megtartotta.

A könyvtárban  végzett munkájának gyümölcse a Cambridge-i Egyetemi Könyvtárban megőrzött héber kéziratok katalógusa,. :

Már 1866 óta kinevezett tudora (magántanára) volt a talmudnak és a rabbinikus irodalomnak, amelynek előadójává is kinevezték, 1878. az egyetem a Master of Arts (MA)címmel tüntette ki

 Ő volt az első zsidó Oxfordban vagy Cambridge-ben, akit felvettek a választói jegyzékbe ...




**

IGNOTUS SALAMON LEGENDÁJÁRÓL


"Mikor Ignotus Eperjesen diákoskodik, még ismeri Holländer Leó rabbit, aki 48-ban a komáromi vár lőintendánsa volt honvéd-őrnagyi rangban és hallja a suttogó legendát Schiller-Szinessy Salamonról, Holländer elődjéről, aki 48-ban utásznak állt, aki a szegedi hídnál megakadályozta az osztrák sereg átkelését s aki legendás körülmények közt, sebesülten szökött meg az osztrák börtönből s mint a cambridge-i egyetemnek magántanára akkortájt dolgozott a világhírű cambridge-i héber kézirat-katalóguson. "
.(Bóka László)


Reményi Gyenes István Érdekességek zsidó származású nevezetes magyarokról Kapu, 1991. nov:

-" Schiller Szinessy Salamon rabbi országszerte zsidó honvédeket toborzott. Maga is beállt utász közkatonának. Hőstettei után sebesülten fogságba került, kivégzése elől megszökött. Angliában Cambridge-ben professzor; az Encyclopedia Britannica munkatársa. - "


1856-ban.־ a .“Szózat״ megjelenik a !לעולמים היה הוננאויא ארץ בן | אבותיך אדן ברית בבריתך, נאמן הימים. קיו לעת ותכסך חיתך | חובקתיך היא קברך, תהיה היא Fordítója Schiller-Szinessy S., az óbudai dajan fia, eperjesi rabbi és theologiai tanár, kit a szabadságharc után halálra kerestek, de ö megmenekül és mint a cambridgei egyetem tanára szerez dicsőséget és segítséget a magyar nemzetnek.

(Dr Fürst Aladár) (Magyar irók a bécsi sajtóban 1930 )


a DUT 50 éves törtéNete  MZSSZ 1909

"..most már az orgonától kísért templomi énekkar énekelte a »Szózatot« a gyászünnepély befejezése gyanánt. A Szózat קול קרא czímű fordítását a legsötétebb Bach-korszakban közölte 1856-ban Stern M. E. Wienben a »Kochbe Jiczchak« XXI. füzetének 64—66. oldalain; fordította Schiller-Szinessy S. M. volt eperjesi rabbi, aki 1849-ben emigrálni kénytelenülvén, Cambridgeban halt meg, mint ottani egyetemi tanár, 1890 március 11-én. A közönség — keresztyének és zsidók — a templomból távoztukkor benn és az utcán nemcsak a hazát éljenezték, hanem ismételten és legtöbbször azt kiabálták, hogy »Éljen az  egyesülés!"

***

ÉS VÉGEZETüL ,de nem utolsósorban - MEGEMELITEM APAI NAGYAPÁMAT : Dr GONDA JENŐ ügyvédet, aki talán nem véletlen a MÁRCIUS  nevű szabadkőműves tárrsaságnak volt  főtitkára (ő vette fel soraik közé Kosztolányit(1915-ben)

a páholy neve nem véletlen ... eredetileg Március 15 - és ez rávilágít a tagok 48-as hagyományaira, kultuszára 

köztudott az is, vagy az kellene, hogy legyen, hogy magukat magyarnak valló zsidók, milyen nagy számban és lelkesedéssel vettek részt a a 48-as forradalomban (ismeretes Haynau megjegyzése, hogy nélkülük nem is lehetett volna végbe vinni a forradalmat úgy, ahogy..)

(Kosztolányi családjában ismeretes a 48-as hagyományok őrzése...)

Büszke vagyok arra, hogy amellett hogy végül is a nagyapám vetette fel Kosztolányi-t a Március páholyba ill. javasolta felvételét...

amit sejtettem is, hogy a nagyapámnak nem csak az "ősmagyar" bajsza, hanem a gondolkodása is mennyire gyökerezhetett a magyar forradalmi hagyományokban lépten- nyomon bebizonyosodik , (a demokráciáért harcolt, a Belvárosi Szabadelvű Demokrata  Kör igazgatósági tagjaként is, demokratikus szabad és titkos,  általános választójogért,   részt vett a Radikális Polgári Párt szervezésében is  - már korábban -  (később ügyésze) -korabeli lapokban nemrégiben bukkantam ezek nyomára))




hogy csalódnia kellhetett  később ... szinte törvényszerű

de hogy ezeknek a (szabadság) eszméknek hive maradhatott , amik a páholy jelszavai is voltak

GONDOLATSZABADSÁG! SAJTÓSZABADSÁG! VILÁGSZABADSÁG!

abban egészen  biztos vagyok,

magam vagyok a garancia rá mert tovább is örökithette...

s remélem, és úgy tűnik,  én is tovább lányomnak, s ő a fiának... és igy tovább...

mert bármilyen nehézségekbe is ütközik minduntalan bármiféle szabad gondolat, csak igy érdemes, csak igy lehet...

szabadon és nem bezárkózva. (Petőfi is a világszabadságért küzdött, élt És halt,)





2021. március 14., vasárnap

kockás blúz

 kék kockás új blúzom

álmomban máson láttam

egy férfin, szinben nem illő

zakója alatt kifeszülőben


nem szóltam

nem bántam


(nekem úgyis szűk)

 

zutty

 TEGNAP nem törtem egy tányért se ebéd közben, viszont volt kisebb krach:

a levesem kanalazása közben a kilazullt szárú szemüvegem belezuttyant a leves közepébe...:)

várom a további kalandokat...

alig élet

 életkedvem 

elhalóban,,,

halálvágyam?

nem ismerem...


ha pislákolva és

alig...

de az életet

szeretem!

a gyerekeket hagyjátok!!!

 valamik vagy valakik

az emberiségre törtek

oké  -  "pusztuljon a férgese"

az aggok - túl sokan vagyunk


de as gyerekeket hagyjátok 

bákén!

ők ártatlanok, szépek -

és még alig éltek!


2021. március 13., szombat

arctalan őseim

 megtaláltam őseim

sajnos arctalan


tán a képtilalom miatt is

hiszen rabbi Zwi Hirsch Bak

oly szigorúan vette a tényeket

(látom Chevra Kadisa pontjain

meg a szombat betartatásán is )

és  Hindel asszonya kóser

 volt persze (áll a  sirkövén)


fogalmam sincs milyenek lehettek

de ma már ténylegesen nincs jelentősége

mert tényleg arctalanok

bár van egy grafikai szakág

mely koponyákra képzel

s rajzol valahai arcokat -

de a kihantolás is

nekünk tiltva van 

azt hiszem


s hiszem

bennünk

leszármazottakban

kell keresni

az eltűnt vonásokat

ott bujkálnak


és ez

szép is -

valahol...