ezt a Szerov festményt az orosz kultúra fb. oldalán találtam, nagyon meginditott
azt irtam kommentbe, a sziv alá, csak én tudhatom miért...
nos, igen...
kivéve, ha jártál nálunk, réges-régen, a mi "elvarázsolt kastélyunkban"
május környéken, s esetleg engem is láttál ott, az ablakpárkányon..
a beszűrődö napon....félig kint félig bent... mondjuk pl. olvasni... vagy csak lábat lógatni...
ha mélyen beszivtad orgonáink illatát...
miből biztos kaptál egy szép nagy csokrot elmenőben, anyámtól....
Nagyon tetszik a festmény.Igazi májusi hangulatot ad az orgonával.
VálaszTörlésnekem jóval többet!
TörlésN. Á. Nagyon kedvelem, szeretem az 'utat', a 'kilátást', irányt mutató képeket, legyen az fotó, vagy festmény.
VálaszTörlésA jövőt mutatja -, előre hív , csalogat akár a tekintetemmel, a lelkemet is emelve.... ez a festmény is - a kitárt szárnyával.
nálam ez most éppenséggel a múltat hivta elő! 🙂
TörlésN.Á,
Törlésáadásul a tavasz, a kikelet, a termeszet ébredése , mind az illatokat, a friss levegő áramlását, ezzel az ÉN ébredése is...
N.Á. nyilván mindenki mást érezhet! Én az előremutató érzetet olvasom... 🙂
Törlés(mert) örök a tavasz!
TörlésN.Á. örökké jön, mit valamennyi évszak, de most a valódi tavaszt várjuk-reméljük.
Törlésazt hiszem. most a "valódi" tavasz kicsit eltolódik!!!! 🙁
TörlésN. Á, mostanában olyan összekavarodott evszakokat mutat a természet. A növények egyre bújkálnak a földből, rügyek a fás növenyeken, de félek, meg lefagyhatnak. Póri dolog itt most említeni, hogy ez majd a gyümölcsök árában is megmutatkozik majd. (Én nyers zöldsegen es gyümölcsökön élek).
TörlésAusztrália is mutatja: az elmúlt évben a szárazság, most áradások.
Hova vezet egy nyitott ablak, egy kitárt ablakszárny?!
én most átvitt értelemben értettem a tavaszt!
TörlésN.Á. értem én, de közel a dél, a gyomromat is izgalomba hozza a külső világ, illetve pont a testi belsőm. Az is a ritmusoknak engedelmeskedik... a festményen túl.
TörlésAz a sötétbarna, ám kicsit öregnek mutatkozó ablakkeret valóban a benne lévő múltat mutatja. (Gyermek időm konyhájának ablaka. De mily jó dolgok történtek is abban a nagyon öreg ház, nagyon idős konyhája. Az ablaka alatt egy labdarózsa bokor, amin egy bagoly tanyázott, olykor gyérítve a tyúkok tojásait, de a csókánk is oda, az ablak alá gyűjtötte a neki tetsző, fénylő tárgyakat. Nyáron ez az ablak állandóan nyitva, kitárva volt.
Háát, megtaláltam én is a múltat..., kedves, szép emlekekké váltak az akkori bosszankodások is. Mert a miénk, az enyém lett. Ma is itt vannak! Akár ebben az ablakban, vagy rajta..., vele...meggyöttek. Ettől, hogy ezek az emléktöredékek most előjöttek , valahogy bizsereg a bőröm alatti lenyem. Mintha észre sikeredett volna vennem, hogy mennyivel több vagyok, mint a mai egy villanás.
egyébként a MI régi ablakkeretünk is pont ilyen barna volt! 🙂 örülök, hogy közös.... Naugye! 🙂
Törlés