sajnos újabban nem emlékszem álmaimra, bár sokat álmodok, azt tudom... ma is mintha eltűnt volna mind, de leülve a vérnyomásmérő asztalomhoz, oldalra nézve meglátva a használatlan tartalék- maszkjaimat eszembe jutott (ez a részlete):
valami érettségi találkozófélére vagyok hivatalos... az udvaron ismeretlenek... belső helyiségbe megyek , ott van egy csoportosulás, azok se reagálnak rám, illetve egy valaki, Nelli néni (régi magyar tanárom, ki később kartársam is lett, persze már nem él)
miért nem kezdik már? négy óra elmúlt! talán fél ötre halasztják?
közben riadtan jövök rá, hogy nincs nálam maszk. Haza kéne menni érte(?) Kutakszok a táskámban, mi át van rendezve, papirdossziékkal tele..de nincs bennük, azaz mégis, valamit találok egy sötétkék maszkszerűséget, oldalt rózsaszerű kiképzéssel, de nagyon kicsi a gumija (gyerekméret lehet?), mondja is valaki, hogy ez nem jó.
aztán eszembe jut, hátha árulnak itt,
meg is kérdem a legközelebbi elárusitónőt, még a csoportosulás előtti pult mögött állót, hogy tudna-e adni, egy külön becsomagoltat...s ad is, három, rózsaszint egy átlátszó csomagban, látom meg vannak gyűrődve, de persze megveszem.
(zavar az is, hogy korábban ez a nő cipőt árult, s a talpát fogdosta)
hogy is rendezhetnek ilyen tömegrendezvényt járvány idején? ! - morfondirozok - érthetetlen.
(legalább az udvaron lenne!)
Már az álmainkat is megfertőzte, nem a vírus, hanem a vonzata.
VálaszTörléspont erre gondoltam!
Törlés