2020. szeptember 30., szerda

boldogság

 van egy közmunkás fiú.

egy óra felé mindig megjelenik a menzán

oldalt megáll, szerényen, de úgy, hogy látszódjon is

(persze maszk nélkül, amúgy elég jólöltözött)

köszön, int

s nyugodtan vár

soron kivüli sorára

türelmesen, meg se moccanva

s mindig eredménnyel

kap kaját

most két edénnyel, a kezébe

boldogan viszi


én is boldog vagyok

füstök

 igen, fújják a füstöt, változatlanul, de még mekkorákat

már csak remélem, hogy szimpla cigi, mert van annál veszélyesebb is,,, 

nem értek hozzá, egyik féléhez s


az egyik fiú 

a maszkon keresztül töri a spanglit, s röhög, röhögnek hoz

sok értelme nincs

szennyezi a levegőt, s a tüdejét igy is, úgy 


én mindig csak passziv dohányos voltam, de az jócskán

füstre ébredtem, füstre aludtam..

úgy beivódott a cuccaimba (s tán belém is?) a cigarettafüst, hogy anyám el se hitte, hogy én magam nem dohányzom



(ön)gyilkos kor

 egyetemi csoporttársaim közül többen öngyilkosok lettek még életük virágjában

(B.I., K.Zs., H.É. - kapásból)

és jut eszembe, a tanáraink közül is hányan! (H.I.K., G. Gy., P. P....)

nem tudom van-e összefüggés... (rossz példa ragadós alapon)

valójában a kor volt öngyilkos, még pontosabban: gyilkos!

2020. szeptember 29., kedd

füst

 feltűnt akárhányszor elmentem a kollégium kapuja előtt, hogy portásaik kint álltak, trécseltek, de főleg szivták a cigijüket, olyan szorgalmasan, mintha főpont lenne a munkaköri leirásukban

nos, valami történt a tanév kezdet óta

a kollégiumi menza előtt osztálynyi gyerekcsapat- lányok, fiúk vegyesen - a padokon trécselnek és főleg fújják a füstöt

hidegedés

 a napok hidegednek

hidegedik a szívem

ki ne hűljön teljesen

mer akkor nekem végem

bujkáló

 bujkál bennem a fájdalom

hol itt hol ott tör ki

jó, hogy nem egyszerre

nehéz lenne kibirni

antibőjt

 nem bőjtölök

isten nem kivánhatja

hogy még jobban szédüljek

söt szerintem ezt az egész

bőjtölést sem ő találta ki


de miért is hisszük

hogy szenvedni kell


légy jó

ennyi elég lesz

s ehetsz is akár

(remélem)

előbőjt

 anyu egyszer egy nappal előbb bőjtölt 

tartott hosszú napot

mikor másnap megtudta

szerencsére nem akarta még egyszer

előlről kezdeni

azt hiszem jót nevetett

volt humora,

s jól tudta

semmi sem múlik

a napokon....

2020. szeptember 28., hétfő

elő Jom Kipur

 ülök a cukiban, zajban, kávéval

várom, hogy kiülhessek a teraszra az egyetlen napsütötte asztalhoz, hol még most egy kopasz fej fénylik, egyébként előttem már őszi disz az asztalon




előveszem a mobiltelefonom

ilyen még nem volt

örök-fiatal színjátszó mesterem  (unokai segédlettel) élőben bejelentkezik és verset mond, "kapásból"

és épp A Sion hegy alatt-ot!

és épp pár órával Jom Kipur előtt!!

Köszönöm!



Én is sírok a Sion hegy alatt...




https://www.facebook.com/tibor.debreczeni.7/videos/3329212337147319





havi értékelés

megjött a szeptemberi iskolai értékelés, és unokám magatartásból és szorgalomból is példást kapott

beállt a családi sorba

bár ha visszagondolok, volt nekem csak jó magatartásom, mert szerettem fecsegni órákon

bár azt hiszem unokám is, hiszen emiatt ültették szét őket egy előtte levő kisfiútól...

node akkor miért "példás"? :)


na de hogy annyira szorgalmas legyen, hogy kisfiú létére bőjtölni is akar, hosszú napkor! ez már túlzás, még legalább 5 évet kell várnia (a bar micvoig - s akkor is csak módjával...)

áldás a levegőbe

 apja áldásadó keze alól

kicsusszant az unokám

s apja nem ment utána

pedig úgy kellett volna

2020. szeptember 27., vasárnap

kihagyások

 egyre több  maszkos eseményt hagyok ki (és ugyebár egyre több esemény maszkos)

kihagytam egy kiállitásmegnyitót meg egy könyvbmutatót is (mentségemre legyen mondva , hogy mindkettő elég provinciálisnak tűnt, de máskor ez annyira nem zavart, most igen) (de megnéztem a kiállitást még előtte, egyedül, meg a könyvet is meg fogom venni - csak tömeg. és maszkiszonyom van

azt hiszem megint begubózom, hogy jön a hideg is

kár


és még rajzköerre se mentem!

helyette szédültem (ez rossz program volt)


rám szóltak

 5 perc alatt ketten is


a patikában háromszor is elismételtem, milyen gyógyszert akarok,, mire megfejtettem, hogy elsőre is értették, mit akarok, csak én nem azt, hogy azt mondják, húzzam feljebb a maszk

átmenve az élelmiszer részlegre, két lépést se tettem meg,, mikor rám szólt a hátam mögött az üzletvezető, hogy az orromra is húzzam rá a maszk

(hogy láthatta, mikor mögöttem volt?


lányom azt mondta, örüljek neki, mert akkor biztonságban vagyok, másra is rászólnak  (szerintem ez nem olyan biztos!!)otom

mint egy sci-fi

 

mint egy scifiben

kezemen nylontasak kesztyű gyanánt, félarcomon maszk, és közben hallom a megafonból - miközben tolom a gondolák közt a bevásárló kocsit -  a bemondó tájékoztatásait, tiltásait, nem menjünk közel egymáshoz, a pénztároshoz, sőt használjuk az öbkiszolgáló pénztártt stb,

a hang hátborzongató

borzongok is

igyekszem nem odafigyelni

(node lehet-e)



egyszerűen

nem gondolkodom metaforikusan

s nem adok fel rejtvényeket

ha irok, nyiltan irom

amit gondolok, érzek

azt amit kell

s semmit nem

rejtek el


majdnem


 azt irom

ami még 

elviselhető

neked

s nekem



2020. szeptember 26., szombat

egyenőtlen harc

 itt ólálkodik körülöttem

köröz és beleránt

el-elszédít, leteper

nincs erőm küzdeni vele

sem pedig ellene

néha van kis fegyverszünete

olyankor jól vagyok teljesen

de bármikor újra rám támadhat

orvul és váratlanul

de addig azért se

foglalkozom vele





a kegyes

hiába kapaszkodtam

nem, sehogysem értem el


de hozzám hajolt

s megsimogatott

a szigorú de megingathatatlan szeretet

 tegnapi péntek este  Mózes éneke, az utolsó hetiszakasz kapcsán... a szigorú szeretetről

vőm szépen, de túl erélyesen beszélt, ahogy - kissé elkésve -bekapocsoltam a zoomot

de a témának megfelelően




Mózes erélyességéről volt szó, ki szigoran beszélt mindig a zsidókhoz, (rászolgáltak) s  mégis lágy esőként hangzott hangja, mert a féltő szeretet     

"„Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem: mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra”.

****

eszembe jutott merész analógiaként, egy párbeszédem a régmúltból kislányommal, mikor egyszer megkérdezte ha kiabálsz rám, akkor is szeretsz?

persze, ezt ne felejtsd el soha  mondtam neki, akkor is, mindig, mindenképp

(hiszen érte haragudtam, nem ellene)


( ő elfeledte ezt a párbeszédet is, de remélem a lényegét nem)

Jom Kipur előtt

közelg Jom Kipur

közel Istenhez

közelebb

érzed?

nem ő jön közelebb

neked kell lépned

fölfelé

egyre följebb

a jakobi lajtorján

mi benned

ahogy Weöres is

megirta egyszer

emlékszel?

benned a

létra

föld s ég

között

hát indulj

föl

2020. szeptember 25., péntek

másik élet

 ülök az étterem teraszán

már bejövetelemkor - maszkban ugyan -, de feltűnt mert hangosan a kávérendelésével asztaltársának . fel is hangzott egy őszhajú szemüveges jólöltözött férfi...a kávé után elég hangosan beszéltek a maszk ellenére vagy épp azért



először általános dolgokról, család, gyerekek, iskoláik, lakhatásuk, hol nyaraltak, laknak, költöznek.. majd előkerülve a laptop is, üzlet, árfolyamok, Kina, Usa jól megy?. India nem...hm ...lehet hogy rosszul hallok

viszont egyre nagyobb a gyanúm hogy én ezt az okos azaz  kiokositó embert régről ismerem. még a gimiből, ott húzta nekem, azaz a diákszinpadosaimnak a függönyt,,,...valamikor, ápolt kezét nézem, azzal.

jönnek hozzá, az asztalához felváltva többen, mint egy irodába

nem , nem szólok neki,

(szerintem egyiknk se lenne büszke magára. vagy ki tudja,,,)






minden elveszett

 szept 23


minden elveszett

már az arcok is

nem az idő szántja fel

hanem plasztika, botox

tölti, fújja  fel

hamisra

mostanában meg

a maszk


mikor lesz végre

igazi, eredeti

nyilt sisak

mindenkin


soha

a történet szomorú vége

 minden vég szomorú, minden élet az, ha végig követjük(?

a végére valahogy kicsorbul...


fatális, hogy megtudtam Gy nincs többé, múlt év utolsó hónapja mikulása óta

(már nem élte meg ezt a faramuci kiforditott járványos világot...)

de idő előtt ment nyugdijba is...

ikertestvére (Balázs) halálát nem birta elviselni (mesélt is róla nekem, csak azt nem tudtam, - ahogy róla , a későbbi életéről se semmit-, hogy ő lett az Antall kormány belügyminiszere, akinek oly emlékezetes volt a taxis blokád idején az ablakból kimászó szereplése)... halála után GY nem talált magára se,, legendás volt az ő összetartozásuk...

bár más  a habitusuk , abszolút nem is hasonlitottak egymásra, B ügyvéd lett Gy meditativabb természete miatt vonzódott a  bírósághoz (bár eredetileg bölcsész akart lenni . lám, mit kereshetett a mi bölcsész gólyabálunkon is?!)

mindent elért, amit csak elérni lehet, végén kétszer is megválasztva megyei törvényszéki elnök, de lemond...

a végén , 68 évesen... "Eddig tartott az én utam " - búcsúmondata...

szép családja van, épitészmérnök felesége, két lánya, unokákkal (köztük is egy ikerpár), nyaralójuk...

egy csomó kitüntetést kapott, szerették, tisztelték...

de minden oda...

jaj összedőlt a kincstár

vajon egyszer is eszébe jutottam-e? vagy úgy törlődtem ki az emlékezetéből, mintha benne se lettem volna az életében... örök titok marad

szomorú, most már még szomorúbb) szivvel gondolok rá...

ahogy az elszalasztott édenre szoktunk, bár biztos nem lett volna az, mert minden édenből kiűzetünk, vagy igy, vagy úgy, vagy ekkor, vagy akkor... de nem tart örökké)


nézem előbukkant képeit, szinte mindegyiken szigorú, komoly... már-már komor

bár én is az lettem,,,,

ó elröpül az ifjúság édes madara,,,,






2020. szeptember 24., csütörtök

elromlunk

 


ELROMLOTT A LEVÉL - mondta kislányom a hullni készülő levelekre

aztán meg anyámnak, ki botladozott már ágya körül - LE FOGSZ HULLANI, MINT A FALEVÉL 

sokszor eszembe jut, egyre gyakrabban...


bizony, elromlunk....

mielőtt lehullunk...

mindenünk sorra...

s nincs ki

megjavitsa

egy szó

rég láttam az unokámat (legalább videon)

megemlitettem szokásos telefonbeszélgetésünkkor este lányomnak, kérdezve mit csinál, legózik

szól neki, mondom, nem kell megzavarni

de úgy fél óra elteltével hívnak a képes messengeren (u.i. most épp van internetem)

látom, igazi, nagyfiú, nőtt is, erősödett is, iskolás látszatra is! örülök. de nem szól egy szót se, kicsit le is süti a szemét, mondom neki, 

-csak egy szót szólj

 -szeretlek . mondja


kicsit szégyellősen, rekedten

nahát hogy az volt az az egy szó...., majd kiugrok a bőrömből,.

s vérszemet kapva faggatnám, az iskoláról

de nem szól, majd mondja is nem szeretne beszélni róla

azért remélem minden rendben van!csak nem beszédtéma...




taslichon


 amikor jom kipur déutánján egy folyóba dobjuk jelképesen (morzsákkal) a bűneinket (én ég sose vettem részt ilyenen)

a családom igen... méghozzá vőm vezetésével, a Szeút István Parknál a Dunánál
előre izgultam, hogy biztnságos helyen állnak-e, én ugy tudtam, hidról szokták, s a parknál nincs is hid

nos ez a fotó megjelent a fb-on, s látom jogos volt az aggodalmam...

persze mindenhol keresem a képen az unokámat (17-en voltak) s csak későn veszem észre apja lábainál, egész közel a Dunához egy kövön guggol...

hát nem nyugodtam meg...

de anyja nyugtat: mindenki rá vigyázott, meg vigyézzon ő is magára...

hát nem mondom!


 különben is ugyan mi véstke lehet egy ilyen kisfiúnak?! semmi!!!!

2020. szeptember 23., szerda

erev ros hasono

 online világ van, igy próbálok a legnagyobb vallási ünnepünkön is részt venni...

a szegedi rabbi Nyiregyházáról közvetit, zoomon csatlakozom 


(Nyiregyházán élt apai nagyanyám anyukája és rokonsága, a Morgensternek, készültem oda is elmenni megnézni a hirneves Morgenstern házukat)..most nézem a képernyőt egy kis cikkelyt a zsinagógából (tán őseim  is odajártak, egyikuk hitközségi elnök is volt a Zsigmond...) mutatnak otthoni képeket is, onnan imádkoznak, énekelnek, szépen s fehérbe, gyorsan én is felveszem az új fehér ingblúzom...kis összhangban tiszta lappal kezdeni akarással (bár nem áll valami jól)

de aztán a mostani családomhoz húz a szivem, Budapestre húz, egy kertben vannak,vőm tartja a bét orimban a beszédet... 



közben otthonában a kántrnő! Flóra (ez reforméknál igy szokás) szépen énekel az alma- méz ikon diszlet előtt, és abajgatja cuki kisfiát,,,,aki néha belevész a háttérbe, de egy almával megnyugszik... mézbe mártva édes lesz a évünk,..





sajnos most az én unokámat nem látom...


de küldtem neki egy kis levelet ,egy áldásrajzzal...





legyünk beirva a jók könyvébe! éljünk!




micsoda nap

 6-kor ébredés

kávé, gyógyszerek, fb, ez-az, visszafekvés

11-ig

közben meg utána is a fenti gyerek úgy köhög, s olyan szárazon, szinte megállás nélkül (iskolaidőben, tehát oda nem ment), hogy arra gyanakszom elkapta ez a virust...

elmenekülök otthonról, bár csak 1-re érek a menzához, s nem tudom kinyitni az ajtót, sehogyse, jön valaki utánam étlehordóval, mondom neki, de neki egyből sikerül, aztán nekem is

az ételnél se stimmelnek a dolgok, mást látok kiírva, mint a valóságban, sasszézok a két hely között

szerda van?  kérdem  - a nagyothalló, ételadagoló bólogat.


-Ez rántott sajt?

-Igen!

-De gomba van kiirva...


Szól a pénztárosnő:

-Kedd van!


No, helyreállt a világrend...


-Az evőeszközt elvehetem én?

én fertőtlenitettem a kezem, ő pénzzel bánik, de ő adja,

a kést élével felém


majdnem a maszkban kezdem el enni a paradicsomlevest!


elmennék a cukiba kávézni. a sarkon látom, semmi ott, jut eszembe, de hiszen kedd van. szünnap

sebaj, lekarikázok a Marosa, ott ihatok kávét is, a büfében

szép őszi nap van...


egy gyönyörű foltokban megvilágitott vörös rózsa megállit, nosza lefotóznám, veszem elő a mobilom, kevés a memória, aha, hát a kártyát nem tettem bele...hazarohanok érte (de persze mér nem a rózsa felé megyek vissza) azt nem is számolom hány autó akar elütni az úton...


végre a strandon lezuttyanok az első padra, valami vagy valaki hozzáér a farmeromhoz.  egy kiskutya. persze a gazdája a közelben ül egy farönkön, meg se moccan... de a kiskutya elszalad tőlem... szerencsére


fenyegetőn suhognak a fák, vihar lesz?


de a Maros nyugodt...





visszafelé megint egy kutya.. kikerülöm, várok mig elhaladnak

a bejáratnál kiirás, tegnap óta a büffé zárva, csak hétvégeken nyit

otthon maradok... hiába vetitenek Erdélyről diát a könyvtárban...

rántottát csinálok vacsoráraa, hozzá a vegyes saavanyuságom a hűtőből egy üvegben, időközben megromlott...

az internetem elfogy,,,

jó éjszakát,


ez volt az ősz első napja

(milyen lesz a többi?!!)





egy kisgyerek mindörökké

Ha egy kisgyereknek

ez  első mondata

mami, kenyér!

akkor az éhezik


Ha hajnalban áll

a lágerkapuban

anyját várva a gyárból

akkor az magányos


Én voltam az a kisgyerek

és ma is éhezem (szeretetre)

és ma is várom anyám

(az örökkévalóságból)

2020. szeptember 22., kedd

szőlő .....val

 lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér...mondogatta anyám sokat gyerekkoromban (hiába,nem ettem én kenyérrel a finom szőlőt

most a Gyöngy cuki asztalán láttam gyümölcskosárba igazi szőlőt...a kávéhoz?!



na most persze a szölót  hagytam ott

de a szememnek szép volt a szőlős kosár






felkereshetném?

 felkereshetném ifjúságom!

de hol?

a temetőben?

ott nyugszanak már legtöbben

de vajon tényleg nyugszanak-e?!


én még érzem dolgaimat

s nyugtalan lennék

ha itt kéne hagyni

befejezetlenül


nem merek már kutatni

maradjanak ifjan

érintetlenül

kikkel ifjú voltam

valaha


jobb igy


s különben is

akik voltunk

úgysincs

sehol

 MILYEN FIÚ VOLT Ő

s milyen lány én


sose leszünk olyanok


te már a sírban

én még azelőtt 

(bár nem sokkal)


mi volt

s nincs

elröpül!

egy elmaradt mozielőadásra

 HATVAN ÉVE 

ELSZALASZTOTTUNK 

EGY FILMET

én voltam a hibás


már bezárt a mozi

nincs több előadás


kettőnknek


nem nézhetjük meg 

azt a másik filmet

Sherley MacLainnel



2020. szeptember 21., hétfő

nincs

 nincs

senki nincs

már az élők sorában


mikor volt szerelmed

egy gyászjelentésben

találod meg


mire várhatsz


évtizedek után

hírtelen

hirtelen

ez jön eléd


csak múlt év 

végén

történt


s azóta

gondolsz rá


ki érti ezt


pusztaság vesz körül

pusztaság!

gyuri

 szept 16

Gyurit még egyetemi éveim legelején ismertem meg

emlékszem, a bőröndöm taszigáltam volna fel a villamosra a kollégium előtt, mikor az előző ajtóból hátrairamodott, és gálánsan felsegitette....

első éves jogász volt s tiszta  Alain Delon, ugyanabban az épületben, a Hősök Kapujánál volt az ő kollégiumuk is, csak más bejárattal...

legközelebb a gólyabálunkon találkoztunk.



ő nem is táncolt mással, folyton vissza-visszakért (pedig hú de kapós voltam akkor)

összemértük a kezeinket, passzolt--- meg a szavaink is, minden a helyén...

persze haza kisért (persze ő a sok vállalkozó közül.), ez nem is volt kétséges máris, mintha összetartoztunk volna

s persze következő hétvégén együtt mentünk a Belvárosi Moziba, valami  ragyogó Schirley MacLaine filmre (tetszett nekem is bár kissé zavart Gy lelkesedése) Legénylakás! az évszázad keserédes szerelmi története


hazafelé úton átkarolta vállam, a Tisza-part felé mentünk , kerülővel, kissé akadozott a beszéd, inkább csak csendben voltunk, egyszer mondta is..idézte valahonnan: .de minden beszédnél szebben beszél a tett )....emlegetett is egy másik  hasonló filmet amit következő héten adtak

lehet, sőt biztos, hogy nem értettem jól, hogy ez is terv volt, hogy megnézzük együtt

azt hiszem kicsit zavarban voltunk mindketten(?)

de én szokásosan hazautaztam hétvégén anyámhoz,, minden kiment a fejemből, 

s ezzel vége is szakadt tulajdonképpen mindennek

a szobatársaim vihogva újságolták, mikor hét elején visszatértem, hogy keresett az "udvarlóm" a koleszban, ők jelentették neki, hogy hazautaztam, de gyakorlatilag szétvihoghatták s jövőnket.

aztán beszélgettünk még az egyetemi könyvtárban, elég sután .. az elmaradt a randevúról is, de újat nem beszéltünk meg

aztán ő is elutazott haza, Balatonalmádiba, és késve (napokat tán heteket ) érkezett vissza...közben a barátja (azóta hires, kitüntetett, orvosi jogi esetekkel , műhibákkal foglakozó ügyvéd) elhiresztelte, hogy Gyuri belefulladt a Balatonba! S én képes voltam el is hinni ezt a rossz tréfát... Majd beleőrültem...

aztán, más fiúk kezdtek foglalkoztatni

de azt hiszem, egy se illett volna úgy hozzám, mint ő

emlékezetemben  örökfiatal maradt...(tán ezért se kérdezősködőm utána a volt barátjánál, , akit tulajdonképpen miatta vettem fel a fb-ra)


az viszont eszembe jutott, ha lett volna mobiltelefon a mi időnkben, tán a mi sorsunk is másképp alakul (azzal a 2.mozival) .. nem csak Romeo és Juliáé....


vonatom...

vonatom megállt

döccent egyet

nem akart továbbmenni


végállomás?!


2020. szeptember 20., vasárnap

elmúlt?

 tegnap sokáig aludtam (vissza), és arra ébredtem, hogy nem fáj a térdhajlatom, ami már vagy egy hónapja, s egyre nekikeseredettebben...

hihetetlen, kifájhatta magát?

mindig van kilábalás

csak ki kell tudni várni

(de azért néha visszatér)

elkezdődött

 arcod félig takard

kezed fertőtlenitsd

mérik lázadat

mint másoknak

(te is csak másik vagy

nem vagy egyén)


s ha elmész

csak egy szám

(az emelkedö listán)

esetleg még hozzátéve

krónikus betegséged

(ha van -

na de addigra

kitalálják

csak semmi

félelem!)

2020. szeptember 19., szombat

hány euró hány forint

 rendszerint nincs nálam sok pénz, viszont hamar elfogy, szinte észrevétlen.

nemrég raktam bele a pénztárcámba egy tizezrest, de nem találom nyomát se, és el is felejtettem pótolni, jut eszembe a Gyöngy cuki előtt a két forintos kávéjuk hogyanfizetésére gondolva...

de tulajdonképpen a Sparba indultam egy ugrásra van ide, - persze utolsó percben, mindjárt itt az új év, és nincs otthon se mézem, se almám, se kalácsom,  pedig ezek nélkül nem lehet ÉDES a következő, 5781. évem!  (LEHET HOGY  ezekkel se? :)


teljesen üres a pénztárcám, csak pár semmiresejó 5 forintos csörög benne

de eszembe jut, hogy lapul ott már rég óta egy 20 eurós..és mintha a Sparban lehetne is fizetni vele

látom is kiirva e 345 ft

ennyit még sose láttam!

ki se tudom számolni hirtelenjében , hogy hány forintot is ér az én 20  euróm


végül is kb felét költöttem el-

azt hiszem nem csak az árfolyam emelkedett

hanem az árak is!

2020. szeptember 18., péntek

mégis kinek az élete

 

Szaniszló Judité? Lelié? (alias Zetor Leila még bloghős formában)  Lelié, aki ir? vagy mégis Judité aki Lelit irja..?




a végén már én is belezavarodok

ez az autofikció nem fér a fejembe sehogyse, ez az élet és képzelet keverés

ez a mostani beszélgetés csak még jobban meggyőzött róla

azt hiszem továbbra is távoltartom magam tőle az írósággal együtt persze

képtelen vagyok rá!

de biztos szórakoztató lenne elolvasni Lelli életét, mi mindezekre fittyet hány, ha nem is olyan könnyű szívvel mint látszólag


lányom és Szaniszló Judit beszélgetését érdemes  meghallgatni, erről meg másról is:










shana tova

 shana tova 

umetuka


5781-re

mert lesz

sőt még 

sokkal

tovább is


ti

meglátjátok

újabb élő beszélgetés

 újabb napi élőbeszélgetés

egy meseirónővel, ki költő is, de most fogta magát és regényt irt

egy képzőművész lányról (eredetileg ő akart az lenni)

kriziseiről, anyja majd szerelme elvesztéséről, már családosként visszatekintve e korszakra



izgult a beszélgetés előtt, de ennek nyoma sem látszott (jól beszélt, csak a hang volt olykor visszhangos)



de a lányom mindig valóban egy szilárd pont és mentsvár a beszélgetőknek

néha úgy tűnik, hogy mázsás súlyokat vontat, s mindig mosolyog mellé


közben fiát a férjével kiüldözve - igazán nem jó szivvel - az udvarra




maszkban

 ez már igy marad

maszkban élünk

eltakarva félarcunkat


és jön megint a bezárkózás

mert nem lesznek teraszok

csak hó és csend és tél és halál

2020. szeptember 17., csütörtök

élő közvetités - 4+1 fővel

 lányom igazán bravúrosan vezette le  élőben az útikönyv-napló bemutatóját - több résztvevővel..... alkotója eredetileg költő....(lesz még ilyen!), 



még az irodalmiság miatt a könyvből kimaradt fotókat is levetitették...(én olyan nagyon nem voltam elájulva tőle)



Viszont nagyon teteszett Margócsy profnak a közbeékelt beszélye...

S főleg (bevallom) lányom vezénylése- Elbűvölően kedves mindenkihez, szorongásoldó...




Ja, és a legjobban az tetszett, mikor még a legelején e műfaj határtalanságát ecsetelte  lényom, jobb oldalán fent unokám beintegetett...(mit szépen be is szőtt lányom a határtalanság okfejtésébe)


(U.i mint kiderült minden gyerekfelügyeleti kisérletük dugába dőlt, igy unokám önállóan volt kénytelen csöndben lenni. "vigyázni magára" egy fülhallgató meg egy mobil segitségével...

igy aztán a műsor végén

gratuláltam mindkettőjüknek: lányomnak és unokámnak is



 

becsapva

 hányan s hányszor becsaptak!


s mindig csak utólag

döbbentem rá


ó én balekok balekja!

ujjal mutatok magamra


s minden becsapás most fáj

2020. szeptember 16., szerda

antiköltemény?

 költőietlen korban

nevetséges verset irni?


igy is lehet harcolni

az érzelmi sivárság ellen!

mondatok

 nem szeretek emlékezni

elhangzott mondatokra

olyanok, mint a kiállított tárgyak

lógnak a levegőben élettelen

kiszakitva a környezetből

hol elhangzottak


és mégis vannak


nincs hova bújjak előlük

elhagyott útjelzők

mik megnaradtak

elhagyott utakon

2020. szeptember 15., kedd

bájoska

 elsőben a kollégiumban volt valamelyik közeli szobában egy lány, akit mindenki kiröhögött, s ráadásul Bájoskának hivott (nem is emlékszem az igazi nevére,  volt-e egyáltalán?...

BÁJOSKA nevéhez méltón mindenkihez kedves volt,  mindenkire mosolygott,  szóval bájos volt. sőt minthogy túlzásba vitte, émelyitóen az, Ez azt hiszem a mi korunkban, 18 évesen,  s ráadásul a hatvanas évek legelején megbocsáthatatlannak tűnt. Bájoska nem törődött a korszellemmel, s igy szekirozásainknak volt kitéve. De ő egyre csak mosolygott.

Mignem egyszer eltűnt a karórája. Az egész koleszt lezárták, nem léphettünk ki a kapun, órára se az egyetemre. Mindenki dühös volt Bájoskára, aki ezúttal, nem is mosolygott ,biztos sajnálta az óráját,

ami nem is került elő. 

sőt Bájoska is "elveszett"...

nem emlékszem rá a továbbiakban...

valószinű már nem mosolygott annyit


de egykori s elpusztitott bájos mosolya néha ma is be-bevillan....

jó nap

 hu de jó napom volt

nem jött nekem, nem ütött el senki...

le se kiabált...

vedd észre

 mikor vesszük észre, hogy ez már nem ugyanaz az élet, amit eddig éltünk

pedig már a külső látszatunk is megváltozott

természetes lett?

már sose leszünk "természetesek"

csak mimeljük, mi eddig volt, ha egyáltalán

megváltozott a világ


vedd észre!

2020. szeptember 14., hétfő

élet

Micsoda élet?

Csoda egy élet!

amiról nem beszélek (Frida Kahlo filmen)

 ülök mint akit fejbe vertek a (többször befejeződni akaró, de nem tudü) Frida Kahlo film leúszó zenéje mögött,meg várom is hogy eltűnjenek a sötétben maszktalan nézőtársaim,mikor egy még most is maszktalan jsmerős fülig érő szájjal kérdi, mit szólok a filmhez- mintha csak azt kérdezné, milyen volt az ebéd...lehuzom a maszkom (mert rajtam végig ott volt). s mondom, hogy most nem fogok neki válaszolni egy mondatban. mire ő, le kell hogy ülepedjen? nincs mi leülepedjen. Hallgatom (hallgatnám ) a zenét (... elhaladnak... közben félszemmel látom, hogy akivel volt felvilágositja arról, hogy milyen lehetetlen alak ia (jó esetben különc) vagyok én....

najó. szóval én filmek után elmélyedni szoktam még a film hangulatában, hagyni működni a katharzist,ezért is jó, hogy egyedül járok moziba (is)

és nem szeretem ha megzavarnak

a filmről most sincs kedvem beszélni, mert ez túl van a beszélhetőn... tulajdonképpen....


legfeljebb életigenlő végéről---

A dinnyés csendéletet hónapokkal halála előtt , megannyi betegség, műtér után, festette, hosszan dolgozott rajta. Az utolsó részlet, halála előtt nyolc nappal  került a képre, az a néhány betű volt, amit a legelől található dinnyében döfött bele. Üzenete szinte kiabál: Viva la Vida! - vagyis Éld az életet! (ez egyébként a film cime is!)

Frida fájdalommal teli sorsára fricskázik rá az élet szilaj szeretete, a szabadság, az elfogadás és a szenvedély, ami lényének része maradt elejétől fogva mindig.



"Remélem, hogy az elmenetel örömteli lesz és soha nem térek vissza." (Frida Kahlo)


2020. szeptember 13., vasárnap

tanitványaimnak

 ha ti nem volnátok

kevesebb lenne

értelme

életemnek


az a sok magyarázat

nem lehetett hiába

a lelkem volt

mindegyikbe

belemártva


azért se 

"kértem számon"

annyit

mint kellett volna

mert adni akartam

mindig csak adni


hittem, hogy

van értelme

egy-egy figyelő

szempárba nézve


bár ma már

nem vagyok

egész biztos benne


de valami

tudom

megmaradt

a lényemből

bennetek


valami jobbat akarás

felfelé zuhanás


ha nem voltam

elnéző

bocsássátok meg

nekem

mást nem tehettem


magasan volt az a fent

honnan jött a parancs


alább nem adhatod


s ha néha hanyatlottam

annak nagy oka volt


de alább sose adtam

mint mit a tisztesség 

megparancsolt


meg az irodalom lapjain

a nagyok

nekik is hálás vagyok

engem is nagyobbá tettek


volt miből meritenem

egész életemben


s végül dúsgazdag vagyok

köszönöm nekik s nektek


ezt végre

el kellett mondanom



álom után

 tudod, hogy álmodtál

még a hangulatát is érzed

napközben néha bevillan

egy kép róla

de alig

homályosan

megragadhatatlanul

mert pillanatok alatt elenyész


lehet, hogy


ilyen az egész

életünk


"onnan" nézve

változások

 nehéz elviselni,

mikor tanitványaink

nyugdijba vonulnak


vagy a gyerekünk 

sötét hajában

ősz hajszált talál


unokánk elveszti

tejfogát....?

örülünk mégis ennek

mert a fejlődés jele

2020. szeptember 12., szombat

ételkritikus

 ha elmennék ételkritikusnak, volna miről irnom

ma pl a marhahúsleves eheteten volt, erős, sötétszürke szinű s felpuffadt eperlevelek benne

a majonézos krumpli alulfőtt, kemény, viszont a hozzá adott szezámos csirkecsikok túlsütöttek

most rágódom rajta, és azon, hogy merjek-e kérni desszertnek levendulás(!) madártejet? Minek egy madártejbe levendula?! És ráadásul vajon lila is?!!!

csöndvágy

 Egy dologban hasonlitok  Pulitzerre: én is nagyon érzékeny vagyok a hangokra, s ráadásul jobban hallom, mint kéne (u.n. túlhallásom lehet)

A világ pedig egyre zajosabb . Néha kimenekülök a Maros-partra előle. Ott csak a levelek suhogásást hallani. S az nem is zavar.



(Persze hét közben csak - hétvégeken nem is megyek ki....)

élő Csehov(ról)

 Csehov Cseresznyés- azaz épphogy Meggyeskertjéről beszélgettek lányom és az újonan forditó Spiró György...élőben, online

mivel nem tudtam előre, és rajzkörön voltam, de szerencsére utólag meg tudtam nézni és hallgatni


és láttam azt a rengeteg elragadtatott kommentet is...

tényleg jókat lehetett hallani, csakhogy számomra nem hatott annyira az újdonság erejével (persze, orosz szakos vagyok én is, mondja lányom,s igaza van)

de azért jó volt ismert dolgokat is hallani és kiegésziteni a magam élményeivel , mert olyanok is voltak

pl hogy Sztanyiszlavszkij félreértette a szatirikus már-már abszurd Csehovot, és szentiméntálisra , lirai  édes-bús történetté, már-már giccsesre rendezte, hogy könnyárban usztak... és szó szerint a 60as évek végén a MHATban mi is, szinészek, nézők végig bőgtük a Három nővért...

és hogy szinte a paródia az igaz Csehov. ez a mélységes önirónia

és hogy olyan problémákról irt, ami az egész emberiségé (nem csak orosz!) (figyelem!)

nameg a csöndek jelentősége,, amikor a hallgatásnak is jelentése van, olykor éltet eldöntő a nodtekszt a szövegalattiság



a végén örömüket fejezték ki...Spiró, hogy kiadták a könyvet, Lányom meg, mondta, hogy kölcsönös ez az öröm.... az ő résészükről is!



(a végén egy suttog hang behallatszott: nagyon jó volt)







2020. szeptember 11., péntek

zenei műszavakkal

ritenutós, decrescendós

codába értem

azt hiszem


s nincs

da capo 

al fine


még csak egy kitörő

szabadfutamú

cadencia se


idill és ....

végre újra találkoztunk (bár töredékesen) a múzeumban, mi rajzosok...
mivel jó idő van még, elfogaltuk a tágas udvart, s plant air dolgoztunk
bár sokáig csak gyönyörködtünk a természeti környezetben, ebben a már nem nyárban, még nem őszben, élveztük a szabad levegőt s beszélgettünk 

megcsodáltuk B M eleganciáját, zöld fodros-csatos ruháját, ami egyikünket  meg is ihlette, Sz.I. lefestette....






B I viszont tengert (kéket zöldet ) festett egy lapra akrillal, számomra a végtelent megjelenitve...



Sz. lerajzolta a kiszuperált Erdei Ferenc szobrot a maga sajátos markáns (vad) stílusában de a tekintetét tökéletesen visszaadva
később még fel is mászott a szekér bakjára s onnan rajzolta csak benne látott csodaszinekben a mi teraszunkat a skanzen háttérrel




Gy. viszont a szekeret és környékét, művészien,..



én főleg csak bambultam, meg "közkivánatra"  beszéltem, úgy látszik az jobban megy,mint a rajzolás



(de én is elkezdtem B.M.-t rajzolni festés közben, csak félbemaradt, mert előbb elment), meg egy sötét lapra az előttem levő muskátlis ágyat festettem pasztelporral meg a háttérfát (persze a levelekből senki se mondaná hogy muskátlik, viszont jól hatottak)

***

hat után vezetőnk N. szomorún és felzaklatva jött hozzánk, s közölte, hogy mig mi itt idillben leledztűnk, a múzeum sarkán elütötték az ismert , többnyire támolygó, hajléktalant... s még itt vannak a mentők, rendőrök... ez minden idillt szétrombolt, s némi várakozás után óvatosan, kerülővel távoztunk... a helyszinről

egyikünk azt mondta tán jobb neki igy, amilyen élete volt... de én azt mondom, minden élet élet, és mindennél többet ér....



a korlát

csodálatos szerkezet

az emberi szervezet


de nem

perpetum mobile

egy fotó, 1937-ből


óriási meglepetés várt tegnap a Levéltárban:

a nagynéném Lili néni (Neumann Sándorné Löwinger Lili) fotója, egy útlevélkérő lapon. csálén felragasztva,1937-ből

ha jól emlékszem, akkoriban utazott Párizsba, a világkiállitásra (ahonnan remek fehérnemő (melltartó ) snittekkel tért haza, amikből jóval később anyám ügyes varró keze nyomán én is részesültem, akkor már Lili néni Ladányi (Ladányi Sándorné)Liliként Kanadában élt, utána menvén gyerekeinek Verának, és Ottónak) (Itthagyva csapot-papt, házat, üzletet, varróműhelyt pacientúrával,az államnak) Vera, ki korán férjhez ment , valósággal vőlegénye szabaditotta ki a Theresienstadt-i táborból) Kardos Gabihoz, ki  árva lett , szüleit Auschwitzban megölték,s utána a kanadai nagybátyja (Ödön bácsi) és nagynénje adoptáltak,,, hamarosan kiutaztak hozzájuk Kanadába (érdekes , ők is előbb Párizsban időztek), Ottó fiuk hamarosan , 19 évesen, szintén kiutazott s őt követték a szülők....

az unokának, Vera és Gabi fiának, Andrewnak elküldtem a képet boldogan, nagyon meg is köszönte (szivvel)

a 90 éves Ottó még nem reagált rá...

én azóta is csak ámulok a fotón, egyszerűen rabul ejt az a szépség és igen, a tartás (ami mindig is jellemzője volt nagynénémnek, idősebb korában is) és ami ezen a képen is átüt..

emlékszem, egyszer Pesten a Nemzeti Szinház előtt haladtunk el, és épp ott matatott a művészbejáró környékén Major Tamás, és neki is tátva maradt a szája Lili nénit (eleganciáját?) látva, köszönt is neki kezétcsókolomot.....

engem a fotó Ingrid Bergmanra emlékeztet, s ezzel nem vagyok egyedül (bár lányom szerint csak a kor azonossága és a kép beállitása teheti.szerintem a tekintetük azonos (egyébként nagynénémtől se állt távol a szinészet, gyönyörűen szavalt, nyilvánosan is , és tőle kaptam életem első verskötetét, 48-ban Petőfit...meg egy Ady bibliofilt meg egy Cserépfalvi József Attilát is rám hagyott, mielőtt kivándoroltak)

az még jobban meglepett és titkos örömmel tölt el , hogy rengetegen mondják, hogy hasonlitunk. (bárcsak!) igaz, valaki , múlt időben:) szerintem sajnos az én  tekintetem keményebb (lett?), különösen mostanra, de itt Lili néni is csak 34 (még lányomnál is fiatalabb egy évvel), bár mintha többnek, érettebbnek látszana---



pár komment a fbról:

P.G. Hasonlitottál rá

J.J.P.  Van hasonlóság köztetek

N.J.Van hasonlóság!

F.I. Nagyon szép finom arca volt!!!

S.J.E. Megejtő tekintet.

I.K. Csodálatosan szép a néni.

Z.N. Nagyon szép!

B.T..Ingrid Bergman

G.B- Gyönyörű hölgy!

M.B. igen nagyon szép. Gyönyörű




2020. szeptember 10., csütörtök

minden reggel

 minden reggel

életre
pofozom magam
nem hagyom el
se az ágyban
pedig húz vissza
magába...
fáj minden
lépésem
meg a fejem
mi lesz velem
ha egyszer
nem kelek
fel


könybemutató

 egy érdekes és szép könyvecskének volt a bemutatója (MJAK ürügyén is, azért nem bántam volna, ha annyi kihagyott idő után informálisan legalább összejövünk), na mindegy egy társunk irt veretes, patinás szövegeket fotós férje fotós barátjának fotóihoz




engem  a fotók nem inditották volna meg ennyire a fantáziámat (persze nincs is nagy fantáziám)...




rengeteg és meglepő asszociáció hangzott el...finom, igazi irodalmi szövegekben - s állitólag napi egynél többet nem is ajánlanak belőle, nehogy megfeküdje a gyomrunkat


a beszélgetés (mi elég szaggatott volt, főleg a levezetőjét illetően) abban a bűvös körben folyt, hogy mi a műfaja ezeknek a szövegeknek,próza? lira? reflexió? netán novella... stb

szerintem esszék - miniesszék, a szó igazi értelmében... mondtam is a beszélgetés után , meg azt is hogy fölösleges skatulyákba szoritani valamit ami nem fér bele

(de nem értett velem egyet B.Z.)

mindegy, könytáron kivül mi tagok még beszélgettünk, mert arra is volt igényünk! :) (miközem láttuk buszához elsietni B.Z.-t)




hiányoznak

elmúlt színészek

mert elment velük

a varázsuk

fáj a szívem 

utánuk

meghaltak értünk

hányszor a színen

de nem születnek újjá

sosem




2020. szeptember 9., szerda

kibékülni a halandósággal

 azt mondja a 90  éves Salamon Pál, 

"Az a baj szerintem, hogy az ember nem tud együttműködni a Teremtővel. Azért nem, mert nem képes nyugodt, derűs lélekkel elviselni, hogy halandó. Nem tanultunk meg együttélni a halandóság tudatával. Az ember mindent kitalál, hogy ez elől elmeneküljön, felülkerekedni a másikon, uralni, legyőzni, hogy ne kelljen szembesülnie saját végességével, azzal, hogy a halált nem győzheti le." 

igen, igaza van, el kell fogadni amivel születünk, hogy aki születik , az meg is hal.Kész.

"Az életet halálra ráadásul " kapjuk, ahogy a zseniális huszonéves éves József Attila megirta

HÁT semmi panasznak, reklamációnak,apellátának nincs helye!



illanó

 illékony, mint álom

egész életünk

eltűnik velünk
ha elmegyünk

2020. szeptember 8., kedd

hosszú ebéd ajándékkal

 tulajdonképpen bagatell ügy, nem is kéne leirni, de mégis, mert van benne valami önmagán túlmutató...de én csak leirom a (bagatell) történteket

megnéztem a mai étlapot, s láttam, a Gloriusban rakott krumpli van, kedvenc (házi) kajám

gondoltam, még jó idő is van, elmegyek, s leülök kint a teraszon

dél előtt odaértem, alig voltak, csak egy fél asztaltársaság (akik később kiegészültek)

többször elment mellettem a felszolgáló lány, de türelmes voltam, mit egy lassitott felvétellel, előszüör hozta a menülapot (hiba szóltam utána, már tudom, mit kérek),

s aztán lerakta asztalomra egy tányéron az evőeszközöket

még később megkérdezte mit kérek, mondtam zöldbrsó levest s rakott krupmlit

hosszas várakozás után megjelent a levesem

közbe azért jöttek, új vendégek, minden asztal mögé kerültek..

ők is többnyire várakoztak...

egy négyes asztaltól, dolgozó nők fel is állták, mert még csak meg se kérdezték tőlük, mit akarnak

közben az egy felszolgáló még felsorakozott, egy idősebb, aki szaladó lépésben közlekedett, folyton attól féltem felbotlik az ernyőtartóban (ő szedte le futás közben a levesestálamat)

(állitólag azt kérdezte meg egy nőtől, hogy biztos-e hogy azt akarja kérni másodiknak, amit)

ez már gyanús volt, megjelent az én kis felszolgálólányom, és közölte velem, hogy sajnos nem tud rakott krumplit adni, mert elfogyott... elcsodálkoztam, dél előtt itt voltam, alig voltak (igaz, fent igen, utánam jöttek pl a polgármesterasszonyék)....szerintem ha időben kihozzák a másodikat,akkor még van rakott krumpli is de levegőnek néztek,. na mindegy, mi van még? brassói ,,az talán még van -mondja- bár láttam, utánam még sokaknak azt hozott...mély tányérban

nem volt kedvem lent maradni, felmentem a kávézóba, mondtam megiszom egy kévét ott.. máris csinálja...

hozta is nem soká a tálcán a kávét , sütit., hideg szódát.. azzal hogy EZ HÉZUNK AJÁNDÉKA

fel se fogtam, mi van, hogy..

mert nem akarja hogy haragudjak, de ideges volt. meg egyedöl volt,,.stb

de mondtam én nem haragszom... és tényleg nem

finom volt a kávé

fizetéskor mondtam, szó se lehet róla,hogy elfogadjam ajéndékba a kávét,de hajthatatlan volt

végül is barátságban váltunk el, de jobb lett volna ha kifizethetem a kávém (is)

nem fogok szólni máskor, olyan érzékenyek az emberek (akárcsak én:)