micsoda nap

 6-kor ébredés

kávé, gyógyszerek, fb, ez-az, visszafekvés

11-ig

közben meg utána is a fenti gyerek úgy köhög, s olyan szárazon, szinte megállás nélkül (iskolaidőben, tehát oda nem ment), hogy arra gyanakszom elkapta ez a virust...

elmenekülök otthonról, bár csak 1-re érek a menzához, s nem tudom kinyitni az ajtót, sehogyse, jön valaki utánam étlehordóval, mondom neki, de neki egyből sikerül, aztán nekem is

az ételnél se stimmelnek a dolgok, mást látok kiírva, mint a valóságban, sasszézok a két hely között

szerda van?  kérdem  - a nagyothalló, ételadagoló bólogat.

-Ez rántott sajt?

-Igen!

-De gomba van kiirva...

Szól a pénztárosnő:

-Kedd van!

No, helyreállt a világrend...

-Az evőeszközt elvehetem én?

én fertőtlenitettem a kezem, ő pénzzel bánik, de ő adja,

a kést élével felém

majdnem a maszkban kezdem el enni a paradicsomlevest!

elmennék a cukiba kávézni. a sarkon látom, semmi ott, jut eszembe, de hiszen kedd van. szünnap

sebaj, lekarikázok a Marosa, ott ihatok kávét is, a büfében

szép őszi nap van...

egy gyönyörű foltokban megvilágitott vörös rózsa megállit, nosza lefotóznám, veszem elő a mobilom, kevés a memória, aha, hát a kártyát nem tettem bele...hazarohanok érte (de persze mér nem a rózsa felé megyek vissza) azt nem is számolom hány autó akar elütni az úton...

végre a strandon lezuttyanok az első padra, valami vagy valaki hozzáér a farmeromhoz.  egy kiskutya. persze a gazdája a közelben ül egy farönkön, meg se moccan... de a kiskutya elszalad tőlem... szerencsére

fenyegetőn suhognak a fák, vihar lesz?

de a Maros nyugodt...

visszafelé megint egy kutya.. kikerülöm, várok mig elhaladnak

a bejáratnál kiirás, tegnap óta a büffé zárva, csak hétvégeken nyit

otthon maradok... hiába vetitenek Erdélyről diát a könyvtárban...

rántottát csinálok vacsoráraa, hozzá a vegyes saavanyuságom a hűtőből egy üvegben, időközben megromlott...

az internetem elfogy,,,

jó éjszakát,

ez volt az ősz első napja

(milyen lesz a többi?!!)