2016. október 31., hétfő

őszi szinjáték (ablak előtt és mögött)




felhúzom a redőnyt
s el a függönyt
a Nap az égi reflektor
elkápráztat
színpompás a díszlet
sárgult levelek
hullnak a fákról
egyre
és egyszerre
több is
a széllel táncol



akár a cseresznyéskertben
egykor a vígben
valami régi
modern
most meg égi
rendezésben



ebben a darabban
most én is
játszom
a legemlékezetesebb alakot
az öregembert
kit a házban felejtenek
s magába' most ezt mormogja
hogy elment az élet
mintha nem is éltem volna



de nem számít
mert néző is vagyok
nem csak szereplő
ablakpáholyból látom
az ősz
s az életünk
előttünk-velünk
hogy ficánkol



mégse tapsolok
mint ahogy megrendítő
elgondolkodtató
darabok után
sem szokásom



talán majd
a legvégén
szereplőként
meghajlok
előtte
felnézve
a karzatra
a messzi egekbe
a nagy rendező
pillantását
keresve



(jól játsztam-e)




2016. október 30., vasárnap

kirekesztődés

a kirekesztők szeretnek
azzal takarózni
hogy a kirekesztettek
rekesztik ki saját magukat


ezt néha maguk is elhiszik


sajnos olykor
a kirekesztettek is


de mi mást tehetnének
ki-ki úgy vigasztalja
és csapja be magát
ahogy tudja

de vajon mi volt előbb
mi minek az oka

(a bújdosó  barlangjában
ott az üldöző kardja

ez is benne van
a himnuszunkban!)



2016. október 29., szombat

születni


későn születtem
vagy túl korán
mindenképp
rosszkor


de lehet-e jókor
születni egyáltalán


így is úgy is
oly gyorsan
elillan
az élet


ha már benne vagy


kicsúszik belőled
kicsúszol belőle


mint egy pillanat





vagy


csak jókor lehet születni


akármikor születsz
jókor születsz
mert élsz


mert mi lenne ha mégse


örülj minden másodpercnek


lehetett volna egy se



2016. október 28., péntek

2016. október 27., csütörtök

álomarcok

újabban idegen arcok
jelennek meg álmaimban
sose láttam őket életemben
csak itt az álom tájain


fiatalok, öregek
középkorúak, gyerekek
s mindhez van valami közöm
s van hozzám közük
együtt zenélünk
sírunk nevetünk
segítünk
figyelünk
megértünk



---------



(milyen magányos lehet
ki álomszálakból sző
magának embereket

azt hiszitek

pedig nem...


vagy mégis?
igen?   )

2016. október 26., szerda

2016. október 25., kedd

mamamondóka

(nem) jár a mama (nem) jár... 


jaj de messze
minden messze
ha a lábunk
ilyen gyenge


úgy mennénk is
maradnánk is
szaladnánk de
lábunk nem visz


ülünk csak de
várunk egyre
unokákat
gyerekeket


futnak fel-le
maguk fele
sóhajaink
velük tele


jaj de messze
minden messze
az életünk
s mi is vele






október 25



osztályaim


59 éves általános iskolai  találkozón

jöttem rá, hogy bár több okom is volt rá, talán mégse kellett volna 6 év után, hetedikre iskolát változtatnom...

-----

a 2 párhuzamos osztály szokott találkozni egy étteremben évente,.mi bések voltunk, de most derült ki, hogy alsóban ás is volt osztálytárs, igy mindenki volt mindenki osztálytársa... csak én nem. Az is most derült ki számomra, hogy mennyire nem ismertek, nem ismernek. azt mindig is tudtam, hogy előítélettel fogadtak,aminek legélesebb megnyilatkozása az volt, amikor új lányként több mint egy hónapos késéssel (mert hogy beteg lettem, kórházban feküdtem egész szeptemberben , tán még tovább is) - ez se lehet véletlen), rögtön hetes lettem, és már a első nap táblatörölgetés közben felém repült egy háromszögvonalzó... zsidózó szavak kíséretében. 

szerettem volna találkozni újra , akár 59 év után, ezzel a fiúval



mutattam a képét a ballagási csoportképünkön, a nevére is emlékeztem, de nem igen tudtak róla, talán kárpitos lett(?)......de azt mondják, ő sose jött le egy találkozóra se. Nem értették, miért fontos ez nekem, Hát csak szeretném megkérdezni tőle, hogy személy szerint velem mi baja leehetett, mikor nem is ismert. Csak az előitéleteit...
.... 

ma rám köszönt egy osztálytársam a másik iskolából,  a boltnál, ahonnan jöttem ki, ő be, évek óta nem láttam, sose tartanak ők találkozót... kérdezte megismerem-e, nagyon nehezen járt , a kerekesszéke, amivel közlekedik, pár méterre volt tőle. Kérdezte megismerem-e. hát hogy ne ismerném!,,, tudom, betéve az egész osztály névsorát... Jót elbeszélgettünk. Örültem a találkozásnak Ő is. Nagyon.

Abban az iskolában szerettek az osztálytársaim, Azt hiszem. Ott "csak " az igazgatónő zsidózott. igaz, az nagyon. Olyannyira hogy el is tudott üldözni ezzel... de évtizedek múltán is kaptam egy levélfélét az egyik osztálytársamtól, amiből kiderült, hogy őket mennyire megrendítette az igazgatónőnő velem szembeni megalázó és igazságtalan viselkedése, és mennyire hiányoltak, mikor hetedikben már nem voltam az osztálytársuk...hogy eljöttem...

lehet, hogy nem kellett volna....

ez a nyolcadikos tablójuk, amin én már nem vagyok rajta






és amikor harmadikban még igen, az osztálycsoportképen :





merthogy az igazi barátságok ilyenkor szövődnek.... nem hetedikben ... hát még nem ezután.

és már azt is tudom, hogy nem  a mindenkori "igazgatók" a fontosak... az ember életében, még ha olykor meg is tudják keseriteni azt.


2016. október 24., hétfő

makói könyvbemutató(k)

persze azért Makón is akadnak u.n. kultúresemények. 19-én , hazaérkezésemre 2 is. Egyről tudtam, de az is dupla, könyvbemutató. Pesten voltam még amikor a HÉVen utazva felhívtak a Hagymaházból, hogy meglesz a színházi bérletem, (20-ig kell átvenni), és épp ennek intézése közben derül ki, hogy ide is elvárnának, az aulába egy szoborkiállításra... de már a konyvtárba készülődtem. (új, régi helyen van, míg fel nem épül a régi helyén az új pompás, szintén Makovecz tervezésű - akár a hagymaház ahova nagyon belepasszolnak a szobrok -  vissza is jövök majd megnézni - csak Feledy Balázs megnyitó szövegéről kell sajnálatosan lemondani

a könyvtár új helyszíne előtt rengeteg a bicikli, s állnak sorba, a makói kiadványt vásárolják, a Börcsök fotó 75 évét , én is megveszem, bár csalódás...(nem egy Homonnai gyűjtemény - még ha üvegnegatívokról készült is...)

a másik könyv szerzője is itt van, régi ismerős Szegedről, Balogh Tamás, 15 éve gyűjti Radnóti dedikációt és az összegyűlt 614et most gyönyörű szépmíves könyvben jelentette meg

a bemutató előtt, helyem megtalálva,  látom, interjúvolják elől az Börcsök fotókönyv szerkesztőit.... (csak azt nem,  hogy a forgolódásom is látszani fog a filmen, viszont itt most hallani is lehet az összefoglalót az utána kezdődő eseményről (miért rohan mindig el így a média... miért csak az elején vannak ott minden eseménynek vagy még azon sem?)






megvettem én is a fotókönyvet, a róla kezdett ismertető alapján, de csalódtam,




nos, zömmel családi fotók - a Börcsök családé, aztán csendőrök, nyilasok, tűzoltók képei...



meg is jegyzi a könyv szerkesztője, Forgó Géza, hogy nem lehetett beazonosítani a személyeket , de őt izgatja ez a kérdés...miért volt Makón (nem csak a fotókon) ennyi nyilas, és tudjuk, hogy két nyilas "személyiség"et(?) Gera orvost,  Szőllősi (patikus) is adott az országos nyilas mozgalomnak is Makó (épp találkozott a tekintetünk úgy véltem- mikor egy sajnos is a végére került...(a végén dedikáláskor meg is kérdeztem , hogy érti ezt hogy izgatja a nyilas kérdés, a beazonosításuk, a gyerekeiken amúgy se lenne mit számonkérni (egyébkét az ő édesapja tanácselnöke volt Makónak hosszú évekig)  persze, mondja, csak az érdekes lenne, hogy milyen társadalmi rétegből jöttek. Valóban (de látjuk, a vezetők értelmiségiek...)

úgy látom, a másik oldal is izgatja, mert nem hagyja ki a kérdést Radnóti esetében, hogy hogy viszonyult a (saját) zsidóságához. (akárhogy is, Radnótit egy magyar keretlegény ölhette meg Abdán -de erről itt sem esik szó persze,  a kikeresztelkedését, említik azt is hogy a piarista Sik Sándor keresztelte, ki atyai barátja volt, nem csak tanára is (arról sem esik szó, hogy Sik is eredetileg zsidó volt) Nem is tudom (vagy tudom), hogy miért is zavarnak , izgatnak(?) de egész másképp engem ezeknek a kérdéseknek ilyetén felhozásai...Bármely oldalról. Persze, megkerülhetetlenek. Csak mindenki másképp, mert máshonnan látja.. és egyoldalúan. (olykor elfogultan) (Én sose felejtem el azt a megdöbbenést, amikor, Kőszeghi Ábel Töredék c.könyvéből ezt olvastam, hogy magyar.. katonák ölték meg... a Nem tudhatom... költőjét... és aki tényleg magyarnak (és joggal magyar költőnek vallotta magát - s valóban nem "zsidó"nak, ha úgy tetszik...) de az ügynek ezt az oldalát nem szokták firtatni, inkább szemet hunyni felette---pedig de mennyire kellene, ha már...

no de voltak itt vidámabb megközelítések, másról... Balogh igazán lelkes és olykor vicces, szellemes kutató, és ezt át is tudja adni a hallgatóságnak. Makói vonatkozásként kiemeli ama Diósszilágyi Évát, akinek édesapja a híresneves makói személyiség: Diósszilágyi Samu orvos lánya (a Börcsök könyvben ez a legkedvesebb fotója a másik  szerkesztőnek Halász M-nek) Az Éva rajongott Radnótiért... (ennek némi nyoma Radnóti naplója elején olvasható is...Szegedre jártak mindketten egyetemre... (jutott eszembe hogy anyu említette egyszer, hogy egy makói bálon bemutatták neki Radnótit...egy társasággal volt, mondta (talán épp itt a magyarázat..e makói baráti  kapcsolat révén) (emlitettem is Biró-Balognak, ő nem tudta, hogy járt is Makón Radnóti- s szemmel léthatóan megörült neki.. majd visszatérünk rá, (jön még Makóra Tömörkény miatt, sőt, agitálják József Attila  dedikációk összegyűjtésére.  is. Biztos fog találni szép számmal szépeket, ötleteseket...makóiakat bőven, hiszen itt lett költő, itt támogatták először)

Radnóti szeretett könyvet ajándékozni,.. még Borban is...
gyönyörű kalligráfiával irta mint a verseit is...ama nevezetes postumus  előkerült bori noteszbe is...

a dedikációk egyre egyszerűsödtek, lemarad a keltezés, kiolvasharó belőlük is az ember tragédiája

(apám is könyveket vitt Borba... vasárnaponként szellemi előadásokat tartott, mint hallottam utóbb, de nem maradt nyoma...s azt se tudjuk pontosan, hol érte a halál az erőltetett menetben..Cservenka? vagy újabb kutatások nyomán Jabuka?... vagy az úton valahol?..) Nem lehettek egy táborban (Borban több is volt (apám valószinű a központi Berlinben)...de valószínű mindketten az első, végzetes végű transzporttal indíttattak el. Radnóti kérte is, apám fatalistább volt, biztos nem, Mint ahogy a megszökő társai hívására se csatlakozott hozzájuk) A végük ugyanaz lett... Ugye érthető, ha Radnótiról hallván, különösen a bori munkaszolgálati idejéről, még érzékenyebben reagálok, minden árnyalatra, s az esetleges fals hangokra...mint ahogy a nyilastéma se személytelenül érint! Az lenne a természetellenes, és baj, ha nem.)

Két darab könyvet hozott a szerző csak , egyet a beszélgetőtársnak  meg a sajátját. Reméljük hozzá fogunk férni valóban legalább a könyvtár készletében, egy ilyen fontos adalék.könyv nem  hiányozhat...

mintha irígykedve, de legalább is érdeklődve,  nézném az egyetlen dedikációt amit a Radnóti dedikációk szerzője ad meghivójának és kérdezőjének. , amit itt boldogan mutat fel (én csak tőle tudtam kérni)



2016. október 23., vasárnap

csapdahelyzetek

A őrültnek nincs
betegségtudata
nem tudja magáról
hogy őrült
ha tudná
nem is lenne az

..........

a diktátornak sincs
diktátortudata
nem tudja magáról
hogy diktátor
ha tudná
nem lenne az

aranyló ősz






aranyló napsütésben

fürdenek a levelek

hullásuk előtt






2016. október 21., péntek

minden napra egy...

..(nem) mese! ...valami...esemény különösen , hogy kimozdultam végre, itthonról, s méghozzá "vízfejünkbe" - azaz a fővárosunkba... mert még mindig úgy tűnik, ott van, ott központosul minden..legalább is ami szellemi....a vidék meg vidék, ha nem is a "békesség szigete" mint . unokám főbelvárosi nagyapja utalgatott rá... meg eszembe jutott olvasgatva bele Kertész  Imre  Nézőjébe, (épp ott nyílt ki a féléve félbehagyott naplója), ahol az egész országot vidékinek nevezi... talán mindegy is....


valójában elsősorban unokám szülinapjára utaztam fel, hogy személyesen is köszönthessem, az immár 4 éves "nagy"fiút, ne csak telefonon elmosódva... ahol meg se ölelhetem, pedig egyszer akart is, de most ki lett pótolva.,,, teljesen spontán, mentünk az utcán ,ő középen lányom és az én kezem fogva, és megkérdezte, melyik játszóteret szeretem én a legjobban, mire én, nem is tudom, azt amit te..de hogyhogy forszírozta, hát mert nekem az a jó, ami neked ,s úgyis csak téged figyelnélek... mondom,  mire elengedi a kezünket és seszósebeszéd átölel a hatalmas dzsekimmel együtt... mert nem is kell neki mondani mi a szeretet, tudja, érzi...másnap volt a szülinapja, de én be akartam biztosítani magam, hogy  biztos odaérjek, 

meg aztán másik kedvencemnek, lányomnak volt egy irodalmi bemutatója, az általa szerkesztett  egyik könyv bemutatója, a Margo fesztiválon ő beszélgetett a szerzővel..Erdős Virággal, (akinek "legkedvesebb szerkesztője",,a Világitó testekről,  . a műsor végén mi is énekeltünk... nem hagyni , hogy megtörténhessenek, amiről látleleteket irt, fotózott az írónő, a nagy Budapesten, járva, lépten-nyomon...




hogy unokám kiváló játszó (homo ludens) és "szerelő" meg tűzoltó, az bebizonyosodott a szülinapján,,,de én azért inkább klasszikus gyerekkönyveket vittem neki. 

A  Sacher csokitorta után Happy birthdayt már magától is elkezdte énekelni (nagyon szájára áll az angol, mondtam is )

minden nagy(éskis)szülő imádja...nem is csoda...
..  
(fotót -nyilvános nethelyre - (fb, blog)  kiskorú gyerekről anyai tiltásra nem tehetek fel, róla, ezek bizonyságául ...és a személyiségi jogai  védelmében.,..) (pedig jó lenne, van is egy csomó - (de én szót fogadok.)

másnap Müller Péter  könyvbemutató (de már megvettem a könyvét előbb...a Margón, az Aranyfonált, és éjjel el is kezdtem olvasni, alig bírva letenni ), és át is éltem... részben az ott írtakat.de a dedikálásra elmentem a személyes jelenlét, a "kisugárzása" miatt,(neki tényleg van)   De annyian voltunk,,,, hogy nem is láttam , míg beyveket vittem neki. A Happy birthdayt már magától is elkezdte énekelni (nagyon szájára áll az angol, mondtam is)szélt...de a dedikáció megvan  a kettőnk nevével egymás alatt.... csak, de az a  "fonal "ott van, mindenhol..talán ezért nem dőlt még össze a világ, mert összetartja. (és akkor nem is fog. és mi sem!? talán.)


talán ezért is találkoztunk össze "véletlen" lányommal a West End Mangojában, mikor épp arra gondoltam, milyen jó lenne, ha egyszer időt tudna szakítani rá, és együtt néznénk körül itt, és akkor tudnék neki venni valami neki is tetsző ruhadarabot,amúgy nem merek , más az ízlésünk -és épp ekkor feltűnt, épp jött, munkából, pulóvert keresni, s  így örülhettünk mindketten...... az  általa kiválasztott pulóvernek is. (de én főleg neki)



aztán negyednap már visszautazásra készülés,...nem mertem nagy utat tenni már a városban, nehogy előre kifáradjak a mindig fárasztó utazás előtt, de délben még beugrottam a klubrádió kamarakiállítására, csupa emberi arcot látni portrékén a falakon. sajnos mindegyikőjüket már csak ott. de ott legalább  igen. Jó érzés volt köztük lenni egy kicsit, végigfotóztam a tükröződésekkel őket, így egy kicsit velük is találkozhattam (azok a fonalak...)....hátha tényleg nem olyan végleges az a fizikai halál (különösen ezen írók, szinészek, rendezők művészek esetében, hiszen itt hagyták jobb részüket, tényleg nem haltak meg egészen... misztikum nélkül is) (lásd:http://alizfotok.blogspot.hu/2016/10/portrefotokiallitason.html )


 a hazafelé úton meg majdnem kiolvastam Müller Aranyfonalát... a vonaton Szegedig



csak ne rázott volna utána Makóig a 43-ason az a busz...


2016. október 13., csütörtök

Bob Dylan Nobel !

mikor először megláttam még délelőtt a fb on egy ismerős (irodalmár) nagybetűs beirását az oldalán, a hirfolyamban:

Bob Dylan Nobel!

nanemár:) 

az első reakció, de inkább a hitetlenkedésé, ami belefért a kitörő örömbe jócskán


ezért bevallom kikerestem a googleon a legfissebb hírekben, hogy tényleg-e? és hogy irodalmi-e nem netán béke-

de valóban, irodalmi!!! 

ÓRIÁSI! ÉS TÉNYLEG!  ilyen még nem volt, és milyen jó , hogy lett - remek   

 http://444.hu/.../bob-dylan-nyerte-az-irodalmi-nobel-dijat,   - iram föl (a későbbi fanyalgók fölé)


"mert egy újfajta költői kifejezésmódot tudott létrehozni az amerikai dalszerzői hagyományokon belül."


hát ez az... épp előtte csetteltem kicsit lányommal, irodalomról is, hogy a Margo fesztiválról Nádast élőben közvetítették (ő is Nobel-dij esélyes volt egyébként), és hallottam hogy emlegette T Mannt meg Proustot, sőt a saját műveit mintegy thomasmaniádáknak, meg proustiádáknak (hogy nincs ennek az embernek öniróniája?)... és azon gondolkodtam el, hogy hogy is lehet, hogy leglegíróm T. Mann, Proustot is imádtam olvasni... és Nádast mégse bírom , viszolyogtat inkább. Aztán rájöttem. Mert a megnevezettek az eredetiek. Lehet, hogy épp követője művisége, a kimódoltsága zavar (még a viselkedésében is, beszédmodorában is). Szóval nekem nem egész originális, nem meglepő, nem újszerű.T. Mann és Proust után nem is lehet reveláció annak, aki jól ismeri őket. Mert már megvoltak. S utánozhatatlanul.

Dylan viszont reveláció volt és maradt egész pályájában. Újat adott és mindig megújult. Mi nem ismerhetjük eléggé, nyelvi korlátok miatt, de angol nyelvterületen már 50 éve költőkirálynak is számít. (ahogy kanadai unokabátyám is írta)- egyébként ugyanígy szerintem a kanadai L. Cohen is megkaphatta volna a díjat, neki is költemények a dalszövegei.)

és milliók éneklik , szeretik. És olyan gondolatait népszerűsíti , amik a Nobel- díj (nem csak irodalmi !) kínálma szerint előbbre viszik az emberiséget. u.i. "annak jár, „aki a legkiválóbb olyan (élet)művet hozza létre, amely ideális irányba mozdíthatja a világot”"

Én nagyon örülök. Hogy egy olyan emberfia kapta, aki önmaga maradt egész életében. Senkit nem utánzott és azt se hagyta, hogy őt utánozzák, olyankor egyből váltott...(nem lett önmaga szobra sem)

Eszembe jutott az az anekdotaféleség vagy tanbeszéd,  hogy ha meghalsz, a mennyországban nem azt kérdik, hogy milyen Mózes voltál, hogy követted.. Hanem milyen önmagad! hogy a legönmagadabb-e. 



 



Majdnem egyidősek vagyunk. Bob Dylan tényleg nagyon Dylan (csak a neve lett, de az is költő Thomas Dylan)  után, felvett. nos eszerint is ő nagyon költő. senki  se fanyalogjon.A zene csak hozzátesz a szövegeihez... Én büszke vagyok a kortársamra. (nevettem is magamban, hogy úgy örülök ennek a Nobel- díjnak, mintha legalább is én kaptam volna:) Mert érzem és értem amit csinál(t)

 már indulásakor ezt mondta : "Az egyetlen, amit tehetek, hogy önmagam vagyok... akárki is legyen az."




"Én nem tettem mást, mint dalokat énekeltem, melyek teljes nyíltsággal szólaltak meg, és nagy erejű, új valóságokat fogalmaztak meg " 





2016. október 12., szerda

"mennek a zsidók"

a szegedi buszról leszállva makói ismerősbe ütközöm,ő a busz felé megy, vissza Makóra, épp tegnap ilyentájt a makói emlékjelnél találkoztunk, én mérgelődve nézve, hogy még mindig nem javították ki, láthatóvá az üveglapon az egykor itt álló, de 65-ben lerombolt - zsinagógánk sziluettjét, pedig október elejére ígérték... most a szegedi zsinagóga felé igyekszem...a makóit - a szegedi kicsinyített mását -Löwinger Miksa nagyapám is alapította, 1914-ben, ezt meg az ő apja Löwinger Salamon, a dédapám... így családi érzületeket táplálva is igyekszem, nekem a valláshoz hűség a hozzájuk való hűség is (bár személyesen nem ismerhettem egyikőjüket se, csak amit rám hagytak , az emléküket, a zsinagógákat (a szegediben volt a nagyszüleim esküvője az alapításkor, 1903-ban és ugyanakkor a dédszülők aranylakodalma...ezt sose felejtem el... mikor belépek...mondom is az ismerősömnek a zsinagógába megyek, ők is jönnek majd a Bródyra, mondja ő, de mondom, ez most nem koncert lesz, hanem istentisztelet, ünnepünk van, tán a legnagyobb, engesztelőnap... kicsit szabadkozik, hogy nem tudta..de hát honnan is tudná, és tulajdonképpen nem is kell tudnia, de azért mondom,... azért mondom,  hogy tudja-

a Gutenberg utcába fordulok, igyekszem a zsinagóga felé, aminek már látszanak, a restaurálás miatt most bebugyolált tornyai

egy csacsogó kislány mellett haladok el,  egyik kezével apja kezét fogja, másikban egy színes füzet, , valami játékkatalógusféleség lehet,azt nézi elmerülten, a szemüvegjén át, s közben beszámol  a látottakról, ez a dinó kéne nekem, lelassítva léptem fülelek, mert mintha unokám kívánságai közt is ez szerepelne, hátha tájékozottabb leszek játékvásárlás ügyében...aha-  így konstatál az apa, nem túl lelkesen -de már lapoz a kislány meg ez a tündér itt (de már van neked olyan - igy az apa - nem, az másik, közben a sarokhoz érünk , át az úton a túloldalra, már mögöttem vannak, mikor egyszer csak azt hallom a kislányhangon "na, mennek a zsidók"...jól hallom? a téma (szerencsére?) nem folytatódik azaz folytatódik az előző, dinókkal, tündérekkel, (ők most érdekesebbek)...én meg megállok a sarkon, ők továbbmennek a Gutenbergen,  dinókkal, tündérekekel (a zsidókat lehagyva)...én meg a Jósika utcára bekanyarodás előtt még lefotózom a bebugyolált tornyot és veszem észre, munkások dolgoznak még most is...a magasban



és valóban mennek a zsidók, a templom főbejárata felé, köztük az új rabbi (aki még csak helyettes, azt is tanulja...viszi a karján , az ilyenkor szokásosan fehér ruháját, (a kitlit), lábán tornacipő






bújunk be a kapun, a fény felé, a már kivilágított templomba




, Engesztelőnap megbánjuk a vétkeinket (a másokét is)  Embertársainktól kérünk elsősorban bocsánatot, azokért  amit netán ellenük elkövettünk, Isten is csak akkor bocsáthat meg nekünk... másodjára





imádkozunk


mindenki nevében, nem csak a magunkéban
azok helyett is akik nem lehetnek  itt
jó hogy én is még igen


jó hogy vannak itt ismerősök is  régről is, Makóról is, a régi zsinagógánk emlékével

és itt az ősök szelleme is     ez az ő helyük is volt... biztos örül(né)nek, hogy a sok közül egy leszármazottuk itt ül......ahol ők is , valamikor,, a kezdetekkor

a folytatás: lányom, unokám Budán, egy másik zsinagógában
de gondolatban együtt


legyünk jók!

legyünk beírva az élet könyvébe !

jó bepecsetélést! az 5777. évünkre.

mire lenne szükségem?

Mire lenne szükségem?

Semmire!

Csak egy kis őszinte
figyelemre.

2016. október 11., kedd

egyszerű ez

milyen lehet a halál
egyszer csak megáll a sziv
mi eddig úgy kalapált

oly egyszerű ez





2016. október 9., vasárnap

őszülések


őszülő haj
sapka alatt

őszülő fák
szemem előtt

mennyivel szebb
a természet halódásában is
mint egy ember

de nem festetném be
őszségemet semmi pénzért

a fák lesznek
újra zöldek


de az én hajam
sötétbarna
már sosem

természetesen



okt. 9.


2016. október 8., szombat

megyünk


És ment Mózes
de nem bírta már a járást
s a Jordánon már nem
is kelhetett át
40 év vándorlás után


nem tudni hova ment
de tudta és mondta
meghal aznap mikor született
küldetése élete ezzel beteljesedett
éppen százhúsz évesen

ott az eleje ahol a vége
halál és születés egy napon
zajin adarkor

anyám is akkor ment el
majdnem 40 nap kórház után

mondják, a cádik
negyven nappal halála előtt
a felsőbb egekben jár
körülnéz előre
aztán végleg odaszáll

oda mehetett anyám
40 borongós nap után
mikor végre kisütött a nap
a horoszkóp előre azt írta
örömteli fordulat
de a temetés alatt
egyszer csak
havazott

lehet hogy a zsidó vallás
nem ismer női cádikot
de én tudom hogy ő az volt
csak jóra és szépre tanított
egy gonosz rút világban is
egy rossz szava nem volt
megértett segített mindenkit

és ment ő is az övéihez
nagyapához nagyanyához
testvérekhez
apámhoz
remélem várták
olyan jó szívvel volt
mindig irántuk


megyek már én is
mindenki elmenőben

én már több mint 40 napja
járhattam kicsit ott fent
azt hiszem
de úgy látszik hosszabb
haladékot kaptam

bár „Ime közel van az idő
amikor meg kell halnod”
már én is hallom

végül is mindnyájunkhoz közel
s ezért nem érhetünk rá sosem

rosszat vagy semmit cselekedni

tenni kell
mint Mózes
(ha népet
nem is tudunk
vezetni)

s aztán mi is mehetünk
isten hírével
el

valamennyien

de "legyetek
erősek és bátrak
ne féljetek
és ne remegjetek"
ti sem


2016 október 7. megtérés szombatja





2016. október 3., hétfő

mielőtt





mielőtt kitör a tél
bejárom a nyár tájait


ez az ősz csak átmenet


akár az élet





okt 2.

2016. október 2., vasárnap

ég, levelek...


mitől fúj a szél
ki rezegteti a leveleket
mitől támad fel
és mitől csendesedik el


csak nézem
ég s levelek fölöttem
rácsos faágyon fekszem
s én is érzem a szelet
arcomon babrál
cirógat


pedig nem kértem
semmi gyengédséget
már mióta


milyen adakozó a természet
s önzetlen


csak ne fájna a hátam
ezzel a kemény ággyal
alattam


de úgyis felfelé nézek

leveleket, eget

,