"mennek a zsidók"

a szegedi buszról leszállva makói ismerősbe ütközöm,ő a busz felé megy, vissza Makóra, épp tegnap ilyentájt a makói emlékjelnél találkoztunk, én mérgelődve nézve, hogy még mindig nem javították ki, láthatóvá az üveglapon az egykor itt álló, de 65-ben lerombolt - zsinagógánk sziluettjét, pedig október elejére ígérték... most a szegedi zsinagóga felé igyekszem...a makóit - a szegedi kicsinyített mását -Löwinger Miksa nagyapám is alapította, 1914-ben, ezt meg az ő apja Löwinger Salamon, a dédapám... így családi érzületeket táplálva is igyekszem, nekem a valláshoz hűség a hozzájuk való hűség is (bár személyesen nem ismerhettem egyikőjüket se, csak amit rám hagytak , az emléküket, a zsinagógákat (a szegediben volt a nagyszüleim esküvője az alapításkor, 1903-ban és ugyanakkor a dédszülők aranylakodalma...ezt sose felejtem el... mikor belépek...mondom is az ismerősömnek a zsinagógába megyek, ők is jönnek majd a Bródyra, mondja ő, de mondom, ez most nem koncert lesz, hanem istentisztelet, ünnepünk van, tán a legnagyobb, engesztelőnap... kicsit szabadkozik, hogy nem tudta..de hát honnan is tudná, és tulajdonképpen nem is kell tudnia, de azért mondom,... azért mondom,  hogy tudja-

a Gutenberg utcába fordulok, igyekszem a zsinagóga felé, aminek már látszanak, a restaurálás miatt most bebugyolált tornyai

egy csacsogó kislány mellett haladok el,  egyik kezével apja kezét fogja, másikban egy színes füzet, , valami játékkatalógusféleség lehet,azt nézi elmerülten, a szemüvegjén át, s közben beszámol  a látottakról, ez a dinó kéne nekem, lelassítva léptem fülelek, mert mintha unokám kívánságai közt is ez szerepelne, hátha tájékozottabb leszek játékvásárlás ügyében...aha-  így konstatál az apa, nem túl lelkesen -de már lapoz a kislány meg ez a tündér itt (de már van neked olyan - igy az apa - nem, az másik, közben a sarokhoz érünk , át az úton a túloldalra, már mögöttem vannak, mikor egyszer csak azt hallom a kislányhangon "na, mennek a zsidók"...jól hallom? a téma (szerencsére?) nem folytatódik azaz folytatódik az előző, dinókkal, tündérekkel, (ők most érdekesebbek)...én meg megállok a sarkon, ők továbbmennek a Gutenbergen,  dinókkal, tündérekekel (a zsidókat lehagyva)...én meg a Jósika utcára bekanyarodás előtt még lefotózom a bebugyolált tornyot és veszem észre, munkások dolgoznak még most is...a magasban

és valóban mennek a zsidók, a templom főbejárata felé, köztük az új rabbi (aki még csak helyettes, azt is tanulja...viszi a karján , az ilyenkor szokásosan fehér ruháját, (a kitlit), lábán tornacipő

bújunk be a kapun, a fény felé, a már kivilágított templomba

, 

, Engesztelőnap megbánjuk a vétkeinket (a másokét is)  Embertársainktól kérünk elsősorban bocsánatot, azokért  amit netán ellenük elkövettünk, Isten is csak akkor bocsáthat meg nekünk... másodjára

imádkozunk

mindenki nevében, nem csak a magunkéban
azok helyett is akik nem lehetnek  itt
jó hogy én is még igen


jó hogy vannak itt ismerősök is  régről is, Makóról is, a régi zsinagógánk emlékével

és itt az ősök szelleme is     ez az ő helyük is volt... biztos örül(né)nek, hogy a sok közül egy leszármazottuk itt ül......ahol ők is , valamikor,, a kezdetekkor

a folytatás: lányom, unokám Budán, egy másik zsinagógában
de gondolatban együtt


legyünk jók!

legyünk beírva az élet könyvébe !

jó bepecsetélést! az 5777. évünkre.