2022. július 31., vasárnap

gondolkodási idő

 a Petkoban böngészem a felakasztott ruhákat, mikor mellettem valaki rámköszön, évekkel, évtizedekkel? előbb láttam utoljára, kedves, ismerős arc...Svédországból - jut eszembe a nevénél előbb is a helyszin ahol immár családostul laknak...(egyébként orvos! )

nagyon megörültem neki, váltunk pár érdeklődő szót majd

mondja, hogy a felesége hivatásos fotós, és most van egy egy éves projektje

sérültekről csinál sorozatoot, testi és lelki - mindegy

vállalkoznék -e?

kicsit megdöbbentett...én általában is ódzkodom az interjuktól is, de mondja ez inkább fotó lenne ...

végül is azt mondtam kérek gondolkodási időt...

kaptam, sőt azt is megköszönte

majd keres a fb-on

***

még nem keresett, de minél többet "gondolkodom" annál inkább elfogadhatatlannak, vállalhatatlannak  tartom a dolgot

lányom csodálkozott is, miért gondolhatnak lelki sérültnek?!

hát gondolom a holokauszt átélése, apám elvesztése...ilyenek...

csakhogy én mindent elkövetek mindenfajta lelki sérültség ellen

(ha nem is látszik? s még ha letörölhetetlen is a szomorúság az arcomon, minden selfin is látom!)

nem akarok stigmát.., ne stigmatizáljon senki

igy a válaszom egyre inkább , egyre határozottabban: NEM!


az emberek halnak...

 Az istenek halnak, az ember él" ?- jutott eszembe ma (egy újabb halálhír hallatán) tagadóan a babitsi (József Attila elitélő kritikája miatt is híressé, hírhedtté(?) váló kötetcím . no nem !

az emberek halnak, Isten él...

********

most V. J.-t hallottam, ő lett a soros...

először azt mondtam, nem ismerem ...

dehogynem... az utcánk elején lakott, rendőr volt,

hát persze.. a Gyarmati cukrászdában kerülgettük egymást mindig éltető kávénkkal, évődött is vele, kedvesen...

milyen kedves volt, mire megőszült teljesen...

fiatalon feketehajú, kifejezetten jóképű ,szigorú rendőr...mikor egyszer 8 óra előtt a gimibe rohanva , késéstől tartva, áthajtottam a Szegedi utcai iskola átjáróján, gyanútlanul, nagyon rámszólt, hogy "tanárnő létemre..."....De igaza volt! a Gyerekeké az elsőbbség minden körülmény között, jobban is vigyázhattam volna ,(de hát fiatalon -szélvész kisasszonyként - mindig rohantam...)

(A lányát tanítottam  a gimiben egyébként...)

öreg korára, levéve a rendőri egyenruhát megenyhült, és mosolygós, kedves ember lett, kifejezetten barátságos, kedves... de nem csak felszínesen, belülről...szívből....

igazán nagyon sajnálom!...


egyre többen hagynak itt....

az emberek halnak!

HOFFMANN

 ÜLÖK A MÚZEUMBAN, KICSIT ELŐBB JÖTTEM A HONISMERETI körre, s egyszer csak a szemembe villan egy eddig nem látott festmény a sarokban



Jézust ábrázolja , s festője HOFFMANN

nocsak, anyámnak igy hivták a rajztanárát a gimiben, jut eszembe, sokat emlegette is... (lévén remek rajzoló maga is)

a képet egy kanonok ajándékozta a Múzeumnak épp ma...

utána nézek a googleon ,stimmel, valóban a makói gimnáziumban tanított a festő...vagy 30 évig ... Hoffmann János, a Képzőművészetin Lotz Károly és Székely Bertalan voltak a mesterei (nem semmi, igy közvetve anyámnak is?)

ezt a festményt 1908-ban , épp anyám születése évében alkotta


sajnos nem sok festménye maradt fenn, visszahúzódott 1907 után egy elmarasztaló kritika következtében, u.i., attól kezdve nem is küldte képeit országos fórumokra, inkább csak elajándékozta, szétszórta...

végül is ismeretlenül halt meg

fiai csak azt irták a sirkövére hogy ÉDESAPÁNK

pedig mondom - anyám is emlegette (már nem emlékszem milyen előjellel... de biztos hogy nyomot hagyott benne, a rajzain, meg most azzal "dicsekednek", hogy Páger Antal és József Attila tanára is volt (nem lehetett túl kedves egyébként!, a fennmaradt emlékek szerint)

de ez a kép ott van, most már a múzeumban ... (van még korábbról két festménye is)






egynegyedrész...

 P.J. előadást tartott a honismereti körön, és egyetlen unokája segétkezett neki a projektor kezelésében


ott ült mellette, szép, izmos, karakteres fiú, már az összejövetel előtt is feltúnt nekem, odasúgtam, mikor bemutatta a nagyapja, hogy legalább megismertük, ismertem a nagyanyját...

aki fiatalon meghalt...

a fiú nem is ismerte...

kérdeztem tőle, hát a dédanyjáról tud-e

nemigen

de azt tudta, hogy zsidók voltak... ( nagyapa miépes önkormányzati képviselő volt..jelenleg is - szeretett felesége ellenére - fel-feltörő antiszemita beütésekkel))

mondom az unokának, ott van eltemetve, anyukám közelében a dédanyja, egyszer kimehetne a temetőbe

már volt... mondta (megnyugodtam)

nagyon szép nagyanyád volt!

.... hallott róla!

---

ez a fiú Hitler szerint halálra lett volna ítélve!!!! (hiszen az egyik nagyszülője - ő is tudta! - zsidó

(vagy miniszterelnökünk elhiresült, félreértelmezett(?) kifejezésével:csak "kevert fajú"?!)

2022. július 30., szombat

HEGEDŰKONCERT A ZENEPAVILONBAN 2013 JULIUS 29

 

minden vasárnap este van valami zene a zenepavilonban, de csak egyszer u.n. komolyzene: hegedű-zongora koncert (persze nem nagyon értem én ezt a felosztást, mert engem talán sokkal inkább felvidít mint az ellenkezője, aminek persze akkor "vidám"zenének kéne lenni, vagy ha elfogadjuk a "könnyű"zene kitételt, akkor a komolynak másrészt meg nehéznek...egyik se fedi a valóságot. Azt hiszem hátat is kéne fordítani a megkülönböztetéseknek, kategorikusan. Jó zene van! Egyáltalán: zene. (mert a rossz zene - nem az!)És én az u.n komolyzenében több jót találok, mint abban a másik fajtában, mondjuk úgy hogy több zenét a zenében , több harmóniát, tisztább színeket, több igazi, a kifejezhetetlenség határán lévő érzést...Zavart volna , ha pont erre a hangversenyre nem tudtam volna elmenni... mit ahogy sokáig látszott. Persze ebben szerepet játszanak személyes vonatkozások is. Hogy  vagy 10 évet tanultam hegedülni, kettőt konzervatóriumban is... és egy darabig úgy nézett ki (néztem ki) mintha hívatásul választanám a hegedülést...de aztán is játszottam szimfonikus-, kamarazenekarokban. A fellépő hegedűművésznő: Viszmeg Katalin



lányom egykori általános iskolai osztályfőnökének és magyar tanárának nagyobbik lánya, (a kisebbiket én tanítottam magyar irodalomra),

a zongorakísérő meg: Cseh Erika aki lányomat tanította zongorára (ha átmenetileg is),



sőt még a lapozójuk is: Gilinger Ildikó az egykori énektanára  és kórusvezetője... úgyhogy ahogy  fényképezgettem, (rossz fényviszonyok, és rossz zoom mellett,)rá is gondoltam, hogy megmutathassam őket, ha már a hangzást nem is tudtam megörökíteni… 



Persze az volt a lényeg. És ebben a harmonikus, természetes környezetben dupla élvezet. Apropos: természet. A hegedűjátékra is ez volt a legjellemzőbb: a természetesség. (Jehudi Menuhinnál tapasztaltam ezt a fajta könnyedséget, hogy mintha a hangszer hozzá tartozna, a teste meghosszabbítása lenne - persze őt nem láthattam életben, valóságban . De a rádióra tapasztva fülem, hallgattam már az 50-es években is... lélegzetvisszafojtva, nehogy egy hangot is elmulasszak példaképem játékából...) V. K-t pedig évekkel ezelőtt a zeneiskola zárt ajtaja mögül hallottam játszani, ugyanezzel a könnyedséggel, (később nyomoztam ki, ki játszott...akkor még felső tanulmányai előtt volt..de feltűnt a könnyedsége - pedig csak gyakoroltak,  zongorakisérettel - lányom zongoratanárjával.)

Telemann, Grieg zenék hangoztak el. És Debussyk, a holdfény - felejthetetlen, ki is kerestem itthon a hangverseny után  (itt David Ojsztrah - Menuhin mellett a másik "óriás", még a hegedűs időmből)



https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=SKd0VII-l3A

a ráadás pedig örök kedvencem: Massenet Thaisza volt. A Meditation. (ezt a számot a Protapopov műkorcsolyabajnok házaspár egyik kűrje kisérőzenéjeként fedeztem fel magamnak annak idején...)



https://www.youtube.com/watch?v=luL1T1WQC2k&feature=share

hangverseny után beszélgettük kicsit - a művésznő anyjával, mondtam "gyönyörű volt".. a koncert... köszönte hogy eljöttem, jaj, hát én tartozom köszönettel!

mindenért ami zene...

...meg emberi szó


aliz2. :: 2013. júl. 29. 20:11 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: hagymatikumkapcsolatokMAKÓzene



honismereti dömping

 NAGY KÉSZÜLŐDÉS VOLT MÁR 3 ELŐTT, méghozzá az emeleten, állitólag 30 főre számitott a vezetőnk, aki fel is tűnt -én lent ücsörögtem még - ünnepélyes sötét bár virágos muszlim ruhában...

megfejtődött hamar

országos kitüntetést kapott a kör! (meg is érdemli - vezetőnk biztos :)



aztán érdekes előadást hallhattuk vendégelőadónktól, két jeles épitészről, illuzstrálva (Felner, Hauszman)



mad egy kevésbé érdekest bár hosszút P. J.-től...egy kertészről



közben  vezetőnk Zs ismertette a vastag évi naplót, amibe most nem szerepeltem szerzőként , mert lekéstem a határidőt... 

szerveznek egy kirándulást is Vhelyre, templomokba, múzeumba, el kéne menni, végre kimozdulni....


ahogy elnézem ezt a fotót, ahol épp a jelenléti ivet nézem, és túlságosan is jelen vagyok teljes súlyommal - rám is férne a mozgás!


vihar

 dörög a menny

permanensen


haragszik az Isten

határtalan dühhel


nem csodálom!


****


az eső mint dézsából ömlik

vajon megtisztít


szegény, szikkadt földem?!

MAKÓI MUZSIKA 2007 JULIUS 29

 

muzsika, de inkább new orleansi... a Benko dixieland zenélése még a fülemben, ritmusa a tagjaimban.

Fergeteges volt, és minden számukat betéve tudtam....

nem hiába majdnemkortársak. (Most volt az 50. jubileumi évük.)

Amikor a Petit fleur-re utaltak, mondták is, hogy ezt Európában már csak ők adják elő, de talán itt, ha akad hozzájuk hasonló korú, az még emlékszik rá. Még szép! Ugyanazon a hangon kezdtem el dúdolni, amin később játszották. Vagy a Col Porter dalok. I love Paris....   A szentek bevonulása. A végén.

Csupa csupa régi, rég hallott, és mégsem elfelejtett s most felfrissített emlék.

Egyre erősebb vagyok benne, hogy semmit nem felejtünk.

Vagy ha felejtünk, annak oka van. És ha kell, bármire tudunk emlékezni!.

Igy legyen.

 



aliz2. :: 2007. júl. 29. 22:28 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: :: Címkék: 
dalemlekezeskoncertzene


maga rendőr?

 ahogy kiléptem a kapun a szembenlevő játszótér végében pont a felirat alatt (kutyákat behozni tilos) láttam egy kutyáját gyanútlanul  legeltető nőt

nem birtam ki, odaszóltam neki, hogy nem akarok akadékoskodni , de tilos...

talán nem vette észre a kiirást?

maga rendőr? vágott vissza egyből

nem, csak egy egyszerű polgár , aki félti a gyerekeket...

miért? látom, hogy épp dolgát végzi a kutya?

nem. de akkor már késő is lenne...


közelebb jött, pontosan a bejárati lépcső elé - sajnos)

a kutya gyanusan megközelitett, nem volt rajta póráz

kértem a gazdáját, hogy ne engedje hozzám

mondta, nem harap, csak azt aki nem szimpatikus neki

mondom én valószinűleg épp nem vagyok az neki...

felrakta a pórázt...


és a továbbiaknan kedélyesen elbeszélgettünk . más témáról is:)



2022. július 29., péntek

galambsztori

 két galambra lettem figyelmes a múzsák kútjától pár méterre, az egyik telt nagy, a másik fele akkora, és gubbasztott, leereszkedve 



aggasztott az állapota, s mintha a nagyobb is aggódott volna érte, nem tágitott mellőle - én attól tartottam, hogy tán meg is sérült és nem tud lábra állni

kivártam, tévedtem, nem soká, mindketten elindultak a posta felé, ha a kicsi lassabban is

az útról szedegették az elhullott morzsákat

de valószinű szomjasak is lehettek

a közelben lakó bácsika mondta is, hogy hoz nekik vizet

de addigra...már eltipegtek a posta felé (nem postagalambok voltak!)




2022. július 28., csütörtök

csönd

úgy látszik, elhallgatok

minek is annyit beszélni?!

(falnak... borsó)

jó a csend

(csak ne zavarnák meg

annyian!)

2022. július 27., szerda

strandon

 kint vagyok a strandon, csak úgy , spontán, bicikliztem le elég árnyas úton...

de igy nincs velem se fürdőruha, se törölköző, se  semmi, csak egy lenge ruha meg szalmapkalap,

de abban nem lehet vízbe menni, pedig most az kéne



igy csak a partról fotózom a többieket a vizben...









2022. július 26., kedd

csillagom

 voltak egész különleges pillanatai a Caramel koncertnek

amikor a szabad ég alatt csillagokat kerestetett velünk

én találtam is egyet, egyetlenegyet:



aztán jött a varázslatos dal:

(itt Palya Beával):




kérlek ragyogj csillagom az éjszakában...

ha eltévednék, segits a félhomályban...

várok még rád, várok még rád

együtt átragyoghatnánk az éjszakát....

festői analógia

 most meg egy másik képzőművészeti hasonlóságra bukkantam (Juliette Drouet, Victor Hugo szeretőjének portréja,

egy évvel a festő korai halála előtt, 1883-ban Jules Bastien-Lepage (1848-1884);


egy beszédes portré, ami nagyanaámról is beszél:




és nagyanyám portréja:



(nem azért...de még a kezüket is egyformán kulcsoljál , a hajviseletükről nem is beszélve...)


ANYAI 2012 julius 25

 

Bloggerina-kolleginánál olvasom, egy -lányának vett takaró kapcsán :

"....Mostantól soha többé nem fázhat a lányunk még akkor sem ha én már nem leszek vele, hogy betakargassam! A mai napig ha hallom, hogy rosszat álmodik a ház túlvégéből átmegyek és betakargatom. Nem is igazán miatta csinálom, hanem magam miatt. Olyan nagyon jó érzés ezt tenni. Olyankor én is átmelegszem még ma is. Egy anya már csak ilyen. nem érdekel, hogy ez most szentimentálisan hangzik. 
Anyának lenni a legjobb dolog a világon
."

 

ezt meg néhány hete irtam ki egy - a női agyról szóló - könyvből: 

"A legátfogóbb változások...az anyává válás idején következnek be. Ameddig csak egy fedél alatt élnek, az anya agyi hálózatának navigációs rendszere folyamatosan nyomon követi az imádott gyermek útját. A nyomkövető rendszer még jóval azt követően is működik, hogy a felcseperedett gyermek elhagyta fészkét. Talán ezért élnek át az anyák olyan pánikot és múlni nem akaró szomorúságot, amikor elvesztik a  napi kontaktust azzal a személlyel, akit agyuk saját lényük kiterjesztésének tekint."

 ------

sokszor most is - ha hirtelen felébredek - azt hiszem, hogy lányom a szomszéd szobában, a szobájában,  alszik...

és igen, most is, mindig, szeretem tudni, hogy mikor, hol, hogy  van...

...

(pedig az elszakadás már a szül(et)éssel elkezdődik!)


aliz2. :: 2012. júl. 25. 0:51 :: 3 komment :: Címkék: blogelmélkedéskapcsolatokkönyvlányom

2022. július 25., hétfő

Caramel másodszor

 nehezen s végül csak spontán mentem el Carame koncertjére (egyrészt már voltam pár éve - egyébként utalt rá) másrészt... nem is tudom,,de lányom is küldött, mondván ők Ruttkai Bori koncertjén már vagy ötször voltak,  mondtam, de nekem nem kedvencem Caramell mint unokámnak a Bori ...de tulajdonképpen lehetne is talán

végül semmi kifogásolni valót nem találtam a koncertben ami nálam nagy szó

voltak zenészei is (ragyogóa) s még a dalokat összekötő prózai szövegei, rögtönzései  is élvezhetők sőt figyelemreméltóakvoltak!

igazi énekes és ember! 



JÁR AZ IDŐ2007 JULIUS 15

 

mert, ha van időjárás, akkor jár az idő. Most pl. kb 10 fokkal kevesebb hőmérséklet felé. A széllel jár!Az fúj végre, és most már nem is meleget. Tegnap, mikor már szinte elviselhetetlen lett a meleg (mifelénk mindenféle eddigi csúcsot döntve meg) , elkezdett esegetni. De még beborultan is, esőben is maradt a fullasztó hőség. Unokabátyám épp telefonált, mikor lányom az esni kezdő eső elől a könyvesboltból a postára menekült. (akkor még nem lehetett tudni, hogy csak futó eső lesz belőle.)
Unokabátyám elhalasztja az utazását. Hiába mondtam neki, hogy lezárul, - minden jel és előrejelzés arra mutat,- ez a hőséghullám, azt mondja épp most nézte meg egy barátja interneten (de hogy ő miért is nem használ számítógépet?!) - ő úgy tudja, kint is ezt hallja, hogy ez a rendkívüli európai időjárás: a hőség tartósnak ígérkezik. Az orvosa is mondta, szívbetegeknek káros. Nem kockáztat. Egyébként igaza van.
Én meg, most jövök rá, egész jól bírtam ezt a "rendkívüli meleget", mert tartós volt, szinte berendezkedtem rá. Mindenki panaszkodott pl.,hogy nem tud aludni. Én remekül!- ez a váltás viszont most nem érint jól. Bár bicikliztem végre egy jó nagyot, csak úgy is, hogy végre beszívhassam ezt a remek, végre friss levegőt. -
De nem is tudom, olyan fontos ez az egész?, - mást se csinálunk , mint az időjáráson nyavalygunk...
én most már abba is hagyom

EGY LEDŐLT FAÁGRA 2011 JULIUS 24


útjaimon hazafelé, ha errefelé teszem , mindig megcsodálom az utamat övező vöröslő fákat, amiknek ágai ráhajolnak az útra , fölém, megszűrve-átszűrve a napfényes ragyogást; így volt ez pár napja is; amikor -gondoltam - lefotózom, hogy megmaradjon a látványból valami:



aztán tegnap , ugyanezen az úton hazafelé tartva, hirtelen, meg kellett torpannom, ez a látvány állta utam:



mi történhetett? vihar döntötte le a  túlgazdag, túlnehéz ágat? vagy netán villám csapott a fába, s vágta ketté? Túl gazdag, túl szép volt...

szegény fa...

de visszafelé, távolodva tőle... az út látványa továbbra is szép maradt





 




szép? csak nem "ép", s már sose lesz ugyanaz...




aliz2. :: 2011. júl. 24. 23:40 :: 2 komment 

A VELÜNK EGYÜTT REZGŐ ZENE 2012 JULIUS 25

szeretek zenét hallgatni: Bach, Vivaldi, Mozart, Beethoven, Brahms, Chopin, Csajkovszkij, Mahler és a többiek, bármikor "jöhetnek"... megnyugtatnak, felemelnek...

az un. modern ("kakofon", "atonális") zenét nem annyira szeretem, inkább nyugtalanitanak...

de ma valami fura dolog történt. az átlagnál is zaklatottabb voltam, és amikor bekapcsoltam a Bartók rádiót, onnan valami rendkívül "modern" "komoly" zene áradt... és láss vagy inkább hallj csodát: a zene zaklatottsága és az enyém találkozott! csodálatosan együtt haladtam a zenével, ugyanazt fejezte ki, amit belül éreztem, és megszületett a "konszonancia". Most "esett le" József Attila Bartókkal kapcsolatos, unásig idézett - és mindig azt hittem, hogy értett- mondásának igazi értelme, mi szerint "a konszonancia nem egyéb megértett disszonanciánál"... (és erre évtizedeket kellett várnom, de lehet , hogy lemondtam volna róla... jobb szeretnék "együttrezegni" az eleve harmonikus dallamokkal...)

aztán megnéztem a műsorújságban: Hindemith zenéje volt, amivel olyan csodásan együttrezegtem, azaz ő együtt velem...

akinek alkotásaira a műsorújság szerint csak a "zene" szó illik a (bohém, könnyed muzsika semmiképp). a "zene" komolyabban, korrektebbül hangzik...

hát... azért olyan jó lenne egy kis Dvorak humoreszkkel együttrezegni... (azt kaptam jutalomkottának a konziban egyszer, és amúgy is: lányomék ma jönnek haza Csehországból ... bár arról nekem mindig Smetana Moldvája jut eszembe ill. fülembe (mert az nem csak Prágáé)

nem hittem volna , hogy egyszer egy Hindemith zenével rezgek együtt... jaj.

aliz2. :: 2011. júl. 25. 23:12 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: zene :: Címkék: JÓZSEF, radio, ze


2022. július 24., vasárnap

Lucretia és Artemisia

 mindig kicsit irigyeltem azokat, akik megtalálták hasonmásukat egy képzőművészeti alkotásban

én most jártam igy, ha picit is

ez a kép köszönt rám ismerősként, persze a régi (15 év körüli) arcomra....

a kést csak később vettem észre a kezében

s pláne később jutott eszembe hogy mi történhet ezután... no meg előtte (utánaolvasás után: 

Lucretia...Artemisia Gentileschi (az első barokk firenzei festőnő)


 


Lucretia:

előkelő római nő, Spurius Lucretius lánya, Tarquinius Collatinus felesége. Híres volt erényességéről és hitvesi hűségéről. Férje ezzel fennen dicsekedett Ardea ostroma idején, s szavai vad vágyat keltettek az asszony iránt rokonában, Sextus Tarquiniusban. Sextus titkon odahagyta a tábort, meglátogatta ~t, aki rokonként tisztességgel megvendégelte, ő pedig az éjszaka erőszakkal magáévá tette az asszonyt. Másnap ~ a férje és apja előtt feltárta a vele esett gyalázatot, majd tőrrel szíven szúrta magát. A merénylet és ~ halála közfelháborodást keltett Rómában, s ez vezetett a zsarnoki Tarquinius család elűzéséhez és a királyság megszüntetéséhez. – A Liviustól följegyzett történetet Ovidius is megformálta a Római naptárban; legrangosabb irodalmi feldolgozása Shakespeare Lucretia meggyalázása c. ifjúkori elbeszélő költeménye. – Sextus fenyegető fellépését Tiziano és Tintoretto, ~ halálát egyebek közt Filippo Lippi, Lotto, Veronese és Rembrandt festette meg.


nocsak , nem is volt akárki - szegény..."neki" köszönhető a köztársaság?

és a festménynek önéletrajzi vonatkozása is van , a festőnőt,  is megerőszakolták....

ÚJRA ITTHON 2012 JULIUS 24

 

-Jónapot, tanárnő!

-Csókolom, tanárnő!

-Csókolom, Julika!

-Szia, Julika!

-Szia, Julikám!

-Szia, Juli!

-De rég láttalak!....

(kapdosom a fejem...

Itthon vagyok újra)

 


aliz2. :: 2012. júl. 24. 2:57 :: 7 komment