két galambra lettem figyelmes a múzsák kútjától pár méterre, az egyik telt nagy, a másik fele akkora, és gubbasztott, leereszkedve
aggasztott az állapota, s mintha a nagyobb is aggódott volna érte, nem tágitott mellőle - én attól tartottam, hogy tán meg is sérült és nem tud lábra állni
kivártam, tévedtem, nem soká, mindketten elindultak a posta felé, ha a kicsi lassabban is
az útról szedegették az elhullott morzsákat
de valószinű szomjasak is lehettek
a közelben lakó bácsika mondta is, hogy hoz nekik vizet
de addigra...már eltipegtek a posta felé (nem postagalambok voltak!)
Szép a fotó, szív van benne, nemcsak technika. És jó, hogy magához tért a kisebbik.
VálaszTörlésén is annak örültem!
Törlés