ANYAI 2012 julius 25

 

Bloggerina-kolleginánál olvasom, egy -lányának vett takaró kapcsán :

"....Mostantól soha többé nem fázhat a lányunk még akkor sem ha én már nem leszek vele, hogy betakargassam! A mai napig ha hallom, hogy rosszat álmodik a ház túlvégéből átmegyek és betakargatom. Nem is igazán miatta csinálom, hanem magam miatt. Olyan nagyon jó érzés ezt tenni. Olyankor én is átmelegszem még ma is. Egy anya már csak ilyen. nem érdekel, hogy ez most szentimentálisan hangzik. 
Anyának lenni a legjobb dolog a világon."

 

ezt meg néhány hete irtam ki egy - a női agyról szóló - könyvből: 

"A legátfogóbb változások...az anyává válás idején következnek be. Ameddig csak egy fedél alatt élnek, az anya agyi hálózatának navigációs rendszere folyamatosan nyomon követi az imádott gyermek útját. A nyomkövető rendszer még jóval azt követően is működik, hogy a felcseperedett gyermek elhagyta fészkét. Talán ezért élnek át az anyák olyan pánikot és múlni nem akaró szomorúságot, amikor elvesztik a  napi kontaktust azzal a személlyel, akit agyuk saját lényük kiterjesztésének tekint."

 ------

sokszor most is - ha hirtelen felébredek - azt hiszem, hogy lányom a szomszéd szobában, a szobájában,  alszik...

és igen, most is, mindig, szeretem tudni, hogy mikor, hol, hogy  van...

...

(pedig az elszakadás már a szül(et)éssel elkezdődik!)

aliz2. :: 2012. júl. 25. 0:51 :: 3 komment :: Címkék: blog, elmélkedés, kapcsolatok, könyv, lányom