egy jófiú

 megrázó s felkavaró filmet láttam---

 

adva van egy fiú és egy apa

rossz a kapcsolatuk felszínileg, a z apa rossz filmek forgatókönyveit gyártja, a fiú reklámszövegeket ir, de tehetségesnek igérkező iró, csak novellákkal, ami nem kell a kiadóknak. buzditják, hogy irjon piacképesebb  regényt, de azt mondta az nem az ő területe - a nagy történetek..

meghal az apa hirtelen, és minden megváltozik. bár eddig azt hitte, hogy ellenséges volt a viszonyuk (apja felől is) most kiderül, hogy apja nagyra tartotta fiát, kiskori együttesükre emlékezve, remélve...úgy néz ki öngyilkos lett, kiürülve... bemutatják egy ifjúkori remek forgatókönyvéből készült filmet, ami megvalósításban borzalmas. és felmerül, hogy készülőben volt egy önéletrajzi regénye is...a fiu megtalálja rövid bevezető félbemaradt nem folytatható  fejezetét, és... megirja a többit olyan ragyogóan, hogy több dijat nyer vele! a siker (természetesen) az apáé hiszen az ő nevében helyette irta

de összeroppan, korábban is voltak kényszeres zavarai, de karban tartotta, antidepresszánssal, pszichoterápiával, de minderről lemond, mert fékezné a képzeletét

idegklinikafélére kerül, már egy éve ott van, s nem is akar eljönni, bér egészségesnek mondják, de ő itt  érzi jól magát

"apa könyvét 12 nyelvre forditották le" mondja a film végén  mosolyogva (a saját könyvére)

hm (fizikusok?)

ez egy igazi apa-fia film volt. megrázó.

(valamiért személyesen is, amit nem mondok el)