muzsika, de inkább new orleansi... a Benko dixieland zenélése még a fülemben, ritmusa a tagjaimban.
Fergeteges volt, és minden számukat betéve tudtam....
nem hiába majdnemkortársak. (Most volt az 50. jubileumi évük.)
Amikor a Petit fleur-re utaltak, mondták is, hogy ezt Európában már csak ők adják elő, de talán itt, ha akad hozzájuk hasonló korú, az még emlékszik rá. Még szép! Ugyanazon a hangon kezdtem el dúdolni, amin később játszották. Vagy a Col Porter dalok. I love Paris.... A szentek bevonulása. A végén.
Csupa csupa régi, rég hallott, és mégsem elfelejtett s most felfrissített emlék.
Egyre erősebb vagyok benne, hogy semmit nem felejtünk.
Vagy ha felejtünk, annak oka van. És ha kell, bármire tudunk emlékezni!.
Igy legyen.
aliz2. ::
2007. júl. 29. 22:28 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák:
:: Címkék: dal, emlekezes, koncert, zene
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése