... barátságos, meleg szobában - írta Petőfi, valószínű télvíz idején... és szoktuk is volt idézni, még, olykor, telente, ha jól fűtött szobába lépünk (és ha netán távfűtéstől melegbe, netán Makón, akkor persze a horribilis távhőszámlát hozzágondolva, kevésbé érezhetjük boldognak magunkat, - bár a hőszabályozó felszerelése óta spórolni is van lehetőség a lecsavarással, viszont akkor kevésbé lesz barátságos, meleg a szobában...)
Viszont mit érezhetünk most, nyárvíz idején, amikor csurog rólunk a viz, akár szobában, akár kint... illetve, azt hiszem, bent még inkább mint kint. Fűtés nélkül is felkúszik 31 fokra a hőmérő, igaz kint a Nap 38 fokra is feltornázza az utcai hőmérőket, úgyhogy hallgatva a jótanácsra, nem mozdulok ki a déli órákban különösképp, hanem "melegedem "a 31 fokos , "hűsebbnek" hitt panelban, mignem mégis csak ki nem lépek , kivinni a szemetet, és akkor azt tapasztalom, hogy kint sokkal "kellemesebb", akárhány fokot is mutat a hőmérő - mert kint van egy kis légmozgás, szellő, egyáltalán levegő! bent meg ... alig.
mi az hogy, barátságos, meleg, szoba?!
és mi az , hogy boldogság?
azt hiszem , idővel, mindent át kell értelmezni....
a tél, és a nyár örömeit is....
aliz2. :: 2010. júl. 15. 23:12 :: 9 komment :: Címkék: elmelkedes, idojaras, Petőfi, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése