kávéfőzés előtt, a kredencbe a nescaféért nyúltam volna, s úgy elszédültem, azaz eltántorodtam, hogyha nincs közel a fal aminek nekiestem, rosszabbul is járhattam volna...
milyen jó, hogy ebben a kis lakásban minden óvón közel van:)
védve vagyok...
2022. december 31., szombat
2022. december 30., péntek
számadás
nem sürgetem az időt
de múltba se mélyedek
csak néha megállitanám
(bár tudom, nem lehet)
csakhogy számba vegyem
ki voltam, mi voltam én
s hogy még mi is lehetnék
azt hiszem a nagyeszem mellett
elég ostoba a mindennapokban
de mégis minden jól alakult
jobban mint lehetett volna
és még élek
s addig minden
megtörténhet
(?)
nagyszívű kollegák
esti telefonbeszélgetés lányommal
közben kiszól a férjének, hogy telefonálok
miért, mit mondott?
hogy meghalt Pele
ja, azt én is mondhattam volna! 82 éves volt, s rákban...
de jut eszembe , egy osztálytársam is, P,J.
voltam a temetésén?
nem, nem járok temetésekre, nekrológot irtam, mint minden közelibb ismerősről szoktam..mindent kiírok magamból (hiszen tudod, ha nem is olvasod)...most meglepetésemre hatszázvalahányan olvasták, mert valaki megosztotta..egy makói lapra is.(egyébként nem is tudhatják hogy én irtam, nem tudhatják ki az az aliz...)
Peléről nem akartam irni, hiszen ő nem "közeli ismerős", bár gyászolja az egész világ, s nem csak hatszávalahányan - méltán
Nem vagyok focirajongó, hidegen hagy... de az ő nevét ismertem, mert fogalom, s lám ezen a képen látszik, milyen jó , szeretetteli ember lehetett, ahogy a "mi "Puskássöcsinket öleli
akárcsak Chagall Picassot...
a nagyoknak nagy a szivük is...
,
2022. december 29., csütörtök
a nagy hasonlóság
Matisse képeivel találkozva jut eszembe, hogy kb 1960-as évek második felében Győrben voltam egy orosz továbbképzésen, ahol a strandon egy társunk azt mondta, hogy nagyon hasonlitok Matisse nőalakjaira..
holott arcuk meglehetősen üres!!!
el-elnézve Matisse a nagyvonalóságát, ,a nőalakok vonástalan arcát, változatlanul nem értem, akkor miben hasonlitottam (az ürességben?! :)
még egy érdekesség, akkor nyáron a tanfolyam után Bécsbe utaztam a nagybátyámhoz, pár évvel azelőtt 64-ben viszont épp a kép helyszinén, Nizzában voltam náluk... :)
közös történeteink
meglepetésszerűen látom valahol lányom nevét a z ÉS karácsonyi duplaszámában (mert már lányom nem is közli velem publikációit)
Közös történetek a cime
és izgatott boldogsággal olvasom
előbb reklám után a neten
Ünnepi dupla számunkban Turi Tímea tárcája: Közös történetek.
"Az éppen aktuális korlátozások miatt nem volt se vásár, se korcsolyapálya, de a kerületünk főterét mégis kivilágították: volt jégcsaplámpa, fehér és vörös világító gömb, a csupasz fákat izzókkal csavarták körbe. Fogtam a kisfiamat, és kisétáltunk a térre: tömegközlekedni épp nem mertünk, és valószínűleg még maszk is volt rajtunk a teljesen néptelen utcán. Azt a csöndet, azt a tágasságot nemigen tudom elfeledni, és hogy mégis a fények emlékeztettek valamire a régi, közös életünkből. "
Az írás szabadon olvasható a reklám megnézése után.
majd pedig persze megvásárolom a postán, gyűrötten, 1800Ft-ért (ki se merték rakni a többi lap közé az ára miatt - pedig ugyan ki lopta volna el? - nem olvassák errefelé)
és viszem magammal a 6. hanukagyertyagyújtásra, ahol most több fiatal is, mondom viccesen, a hónom alá mutatva, lányom is itt van (képletesen) és alig várom, hogy a közeli cukiban kiteregessem és elolvassam igazi betűkből:
szeretem lányom tárcáit (de jó volt mikor egy egész évben irta a ÉSbe...meg korábban évekig a Szegedi Egyetembe) remek stilusa miatt, meg -bevallom- azért is, mert az én tartózkodó -rejtőzködő (bár nem szereti ha mondom, de igaz: titkolozó) lányomból ilyenkor mindig felszakad valami személyes! Ls ugyanakkor az izzig-vérig bár decensen közösségi ember.
"Ha ilyen-olyan okokból felszámoltuk a régi közös történeteinket, valamit ki kell találnunk helyettük, hogy újra kapcsolódni tudjunk egymáshoz – és ne csak azokhoz, akik eleve olyanok, mint mi vagyunk. A közös történetek ereje ugyanis még a hatalomnál is erősebb, és bár a hatalomnak hatásosabb eszközei vannak a történetmesélésre, közössé csak mi, a társadalom tehetjük ezeket az eseményeket. Ha szabadságra vágyunk, azt sem egyenként, sem puszta tagadással nem vívhatjuk ki. Kellenek közös történetek, amelyekhez közösen tudunk csatlakozni. Ahogy a dal mondja: el kell kezdenünk élni, hogy legyen mit mesélni."
És mi is lenne a legfontosabb, mi és a többiek, a többiek is a mi szemünkön keresztül...
"Soha nem néztem a tévében a budapesti tűzijáték közvetítését, de később, immár budapestiként mindig is szerettem kimenni a rakpartra, még akkor is, ha a hozzánk közel eső szakasznál már semmit nem lehet hallani a zenéből, és a kilátás sem a legjobb; sőt ezzel együtt. Ilyenkor legalább annyira a tömeget nézem, mint a látványosságot: hogy lehet, hogy vannak, akikkel noha egy környéken lakom, csak ilyenkor látom őket? Kikkel élünk együtt, milyenek vagyunk, hogyan öltözünk, hogyan beszélünk a gyerekeinkkel, és mi vajon milyennek tűnünk a mások szemében? És olyan jó, hogy ilyenkor mégis közösen csinálunk valamit, még ha az csupáncsak annyi, hogy egy irányba nézünk"
ez most pont ilyen irás : Közös történeteink
s benne van, igen feltört, az egykori vidéki kislány is, augusztus huszadikákon, amit annyira szeretett, közösségi élményeiért..(mert ő sajátos módon de izzig-vérig közösségi, társas ember) .Lám csak benne van az is, aki volt! Boldoggá tesz... duplán... mert meg is irja, meg is örökiti....nem múlik semmi el!
"Gyerekkoromban nagyon szerettem az augusztus huszadikákat. A kisvárosban, ahol felnőttem, mindig ugyanúgy történtek a dolgok: kirakodóvásár, kiállításmegnyitó, fúvószenekari koncert. A legjobb mégis az esti tűzijáték volt: a belvárosban, a gimnázium homlokzatáról lőtték fel a rakétákat, amitől nem lehetett elég távol állni, füstös volt és kényelmetlen, de a miénk. Nem is maga a tűzijáték, hanem hogy mindenki kint volt az utcán, mint egy falusi búcsúban: az iskolai klikkek hirtelen feloldódtak, az elköltözöttek visszalátogattak, mindenki kint! A séta a tűzijátékhoz és vissza: a tömeg, mint egy jól működő szervezet vérkeringése, a legkisebb utcákig is elért. Felemelő volt és hangulatos: nem voltunk egyedül."
2022. december 28., szerda
fényünnepek után
vége a karácsonynak, hanukának... kihúnytak a fények... bár hosszabbak a nappalok (a világosság) sót a nap is sütöget (de bennem sajnos nem...)
úgy megszoktam már a napi hanukagyertyagyújtásokat, hogy szinte hiányzik ( meg az legalább ürügyet is adott a kimozduláshoz) (amit karácsony óta nem tettem)
a hatodik gyertya gyújtásakor meg is szaporodtunk ... B. Zs. két lányunokájával, párjaikkal meg öccsével... (épp előtte való nap emlegettem őket, a hiányukat, s lám.. hatott?)
igaz, hetedik napra már megcsappantunk
a nyolcadikon se tolongtunk
de remélem mielőbb tartósabb fény lesz kint is bent is
2022. december 27., kedd
túlalvás
Mennyit kéne aludnom ahhoz
hogy elég legyen
A nap 24 órájából
24 óra?
Dehát nem alhatom át
az egész életem!
a nagy meglepi - lányomtól
a vérnyomásom mérem épp 23-án dél körül, mikor hallom, hogy csöngetnek
egy pilanatig még gondolkodom, felálljak és menjek-e ajtót nyitni, de aztán mégis
kérdem a kémlelőn, ki az? postafutár a válasz
a vékony fiatalember kezében nagy buborékos-boritéknyi csomag
mondja is, hogy csomagot hozott
erre én, a napokban kaptam a postafiokomba, biztos jó a cimzés? én cvagyok ? - kételkedem
Turiné Gonda Julianna a feladó Turi Tímea
akkor jó - vigyorgok - a lányom!
(egyébként még az ajtón a cimtablán (ami már nem is divat )igy szerepel a nevünk egymás alatt...
hát nagyon boldog vagyok! hát még mikor kinyirom:..
egy nagy naptár,,, cimlapon unokám olvas, igaz az arca nem is látszik a nagy olvasástól annyira belemélyed a könyvbe...inkább csak a lábai...
de mikor kinyitom , minden oldalon, minden hónapnál ő, olvasás közben (hiszen mindig ezt csinálja (Néha az apja is mellette ... az is olvas, bár ő az okostelefonjáról, de meglehetősen hasonlitanak...
Vince olvas: télen-tavasszal-nyáron -ósszel, kanapén, buszon, hétköz- és ünnepnap, pihenés és evés közben, fekve-állva-járkálva, Csehovtól hurik gyerekei-ig, minden, mindenkor és mindenhol...
Kaptam még egy komoly nagy facimile kiadást Pilinszky verseiből, csupa gyönyörű kézirat,
na és egy társasjáték rajzot, amit Vince rajzolt egy nevetős melléklettel (ez fontos és rám is fér :)
az ajánlást pedig Vince is aláirta (most látom először a kézirását!) ami megtévesztésig hasonlit az apjáéra (tan mert mindketten balkezesek?)
fekszem
Már csak fekszem
és ásítozom
alszom
Néha felkelek
enni-inni
s következményeiért
De inkább csak fekszem
Könyvet tartami is
nehezemre esik
Inkább becsukom a szemem
vagy akár nyitott szemmel
csak révedezem
Matisse festménye némi illusztráció csak
Később találtam rá
(bár még a napos kint is stimmel, aminek hátat forditok...
Egyébként nem nagyon szeretem Matisset (a pesti kiállitása csalódás volt, de nagyon szűk keresztmetszet volt, ez a kép pl hiányzott is
Jut eszembe, mikor a 20as éveimben Győrben voltam egy orosz továbbkézésen, mondta egy társam , hogy hasonlitok Matisse nőarcaira (amik többnyire üresek :)
tanitványomtól- tanitványaimnak
a postafiókomba be volt dobva egy értesités csomagról, hihetetlennek tűnt, mert én nemigen szoktam kapni ilyet.
ráadásul a postai alkalmazott nem is találta, nem ő dobta be az értesitést, majd holnap megkaphatom, ha a kollegája lesz itt
igy is történt, ő rögtön meg is mutatta a takaros kis csomagot (bár akkora volt, hogy nem fért a postafiókomba)... a feladója meg egy régi tanitványom! még nem vittem magammal a csomagot, mert hanukai gyertyagyújtásra mentem de útközben még megvettem az aktuális Marosvidéket (az én fotócimlapommal)
és főleg Tanitványaimnak irt versemmel, ami benne lapult )elkérték, most hogy aktuális tanárok piszkálása - ez jó védőbeszédnek is tűnhetett))
igy aztán a véletlen játéka folytán egy biciklikosárba került a versem tanitványaimnak s az ajándék tanítványomtól!
a csomag fantasztikus volt, remekmű maga a csomagolás , s belül legfelól két dobozka sütemény (szalaggal átkötve)
alatta meg szintén diszcsomagolásban egy saját könyv! tanitványom emlékeiből, érzéseiből ,
ajánlással -egy szép csokor...
és egy később megtalált , személyes hangú -levél...
szépen egybecsengett a Tanitványaimnak irt verssel.
összekötötte őket a szeretet és a hála... ami úgy látszik kölcsönös!
2022. december 26., hétfő
Sparban - gyerekek
a kisfiút kocsiban a Sparban - korábban szembe láttam, az anyukája tolta - szájában cumi és hatalmas barna szemekkel nézelődve kukucskált ki... nem birtam, ki, hogy ezt meg ne emlitsem, az anyja csak mosolygott reagálásképp
később már a pénztár előtt találkoztunk, háttal, összetorlódtunk, a kishúga szórakozgatta, kiváncsi voltam, hogy reagál a pici, meg is kérdeztem, de a kislány nem válaszolt
már fizettünk a pénztárnál (én az önkiszolgálóba, de ) épp előttem mentek ki a boltból, s hallom, hogy a kislány nem magyarul mond valamit az anyjának
hát nem beszélnek magyarul!? -esett le.. s az apa hátranézett, s mondta is, hogy nem tán ő tudott valamit magyarul,
megnyugodtam, már értem...
új őseim
mélyen meghajlok őseim előtt
kik számomra nemrég születtek
(nem is értem, hogy lehet)
de milyen jó, hogy meglettek
én is szilárdabban állok
azóta lábaimon
és több vagyok
lefelé
Már fáraszt leírni dolgokat. Egy ideje még csak egyszerüsödött a stílusom...de már gyakran beérem az elgondolással is. JAJ, csak el ne tűnjön az is!-Bár néha minden hiábavalónak tünik , de a gondolkodás nem! Mégha nem is visz sehova...
Dóra virágai
végre sikerült skypon beszélni kanadai unokatestvéremmel különböző technikai (meg egyéb) nehézségek után...
szeretem ezeket a beszélgetéseket, mert pont olyan mintha egy szobában lennénk, azaz két egymásbanyilóban
most pl még a virágait is meg tudtam csodálni meg a betűző napfényt (náluk még dél volt, itt már este)
épp csak a felföldi ibolya illatát nem érezhettem...
2022. december 25., vasárnap
A Makra irója végleg elment
90 évesen elment kedvenc, meghatározó Makrám irója: Kertész Ákos, ki 80 éves korában már elment innen - honnan elüldözték - Kanadába, önkéntes száműzetésbe...
nagyon sajnáltam, sajnálom
akkori nyilatkozata botrányosan nagy vihart kavart, később félig-meddig vissza is vonta, pedig csak a szóhasználata (a genetikára való hivatkozás) volt pontatlan és meggondolatlan, egyébként igaza volt, pl Ady óta is tudjuk (bár tőle se vették jó néven a magyarok (ámbár saját fajtája) ostorozását...
A Makra számomra felejthetetlen olvasmány volt, oda is adtam egy főszereplővel hasonlónak gondolt fiúnak, (magam meg Valival?) de nem hathatott rá, mellément, mégse volt hasonló (nemrégiben halt meg, de nem mint Makra...feltörekedett.. jól tette... de vállalhatatlan politikát vallott - azt nem jól - azért nyugodjon ő is békében. Ez közös sors...Bár azért nem egészen mindegy , mi van előtte...
A Makra (remélem) megmarad!
in memoriam P.J.
látom mosolygós fotóját a facebookon, nézem, milyen esemény alkalmából (ő nincs fent) - de látom, a szomorú gyászjelentést mellette...(23-án el is temették)
hihetetlen...
csak úgy? hirtelen?
nem rég találkoztunk valamilyen eseményen (?)
osztálytársam volt első általánosban!
tanitó (bácsi) lett, lányáomat is valami módon tanitotta...
közéleti szerepet játszott a városban (Bogárzó... hova mindig készültem ki...)
egyszer kicseréltük szivgyógyszerekről tapasztalatainkat, talán neki is rossz lehetett a szive, de épp arról beszéltünk, hogy jól karban tudja tartanai a gyógyszerével...
olyan könnyen s olyan hamar távozunk...
pár éve irtam róla, egy röpke banki találkozásunk alkalmával:
" -meséljek valamit... - mondja , miközben sorunkra várunk, egy ősz, kopaszodó, bajszos ember, mellettem - meséljek valamit... ugyan miről - hát arról, mi is volt 60 éve...
60 éve, épp elsősök voltunk az általános iskolában.... egy osztályba jártunk (később már nem, mert a fiúkat külön iskolába rakták), jóval később a fiát tanítottam, ő meg a lányom. De most csak arra emlékszünk, amikor mi voltunk 7 évesek...
hogy eltelt az idő - mondja
hát igen, észre se venni, - épp a napokban törtem a fejem rajta -, hogy lesz az emberből egyszer csak öregasszony... mondom, magamra fogalmazva, ezt az "-asszonyt" - (bár az asszony is ember!) - mert mégsem akarom rá is sütni ezt a megöregedést. Erre a mellettem ülő - mitagadás - "öregemberre"... Ő persze udvariasan háritja rólam is az öregség bélyegét, nem vagy te öregasszony! Dehogynem, tudom, amit tudok... és ő se fiatalember már..." (2010)
hát igen.... mégis csak (?)
"
2022. december 24., szombat
kisfiúbarátom
zárom be a lakásajtót, közben hallom valaki köszön lentről a lépcsőházban
odanézek, egy kisfiú dugja ki a fejét a korlátrácsból mosolyogva
te vagy, az én kisfiú barátom?
serényen bólogat
rág láttam, hogy elkezdődött AZISKOLA, s komoly iskolás lett
csak a mosolya a régi,de nagyon megfegyelmezhették
mert csak áll, máskor mindig mozgásban volt..anyukája és kishuga is mellé csatlakoznak
pirospozsgás és mosolyog a jó kis tarka sapkája alatt, szélesen
jön a téli szünet, most jóhosszú lesz
meg fogok bolondulni! . szólal meg végre
tán csak nem!
úgy látzszk , neki si hiányzik majd az iskola, akárcsak unokámnak....
de ő már le tudja kötni magát az örökös olvasással...
egy baráti társaság végére
Szomorú levelet hozott minap az email...
igaz, név szerint nem én voltam megszólítva de mint a Kecskeméti Ármin Baráti Társaság tagja igen, (valamennyien, körlevélben) s most látom, csak másolatot kaptam..
meg a levélben egyszer név szerint is meg voltam emlitve, a fb-on látható fotó miatt, ahol az első hanukagyertyát gyújtjuk
s ahol U.Zs, (immár egykori vezetőnk) nincs! Mert nem hivták meg? EZ hiba! Én hiányoltam is...
de úgy láttam, már egy ideje nem is működtünk. az eredeti egyesület felbomlott már korábban - ez már csak a hiányzó pont volt az in.
sajnálom.
U. Zs, nem bírta egyedül a munkát, s nem volt munkamegosztás. Én azt hiszem, ha konkrétan kérte volna, segitek, hiszen a szivem-lelkem mindig jelen volt,a testemmel is igyekeztem volna, csökkenő erőmhöz mérten
ezért igaztalannak is érzem a sértett s sértő szavakat
Sic tranzit gloria mundi
aludnék
kimerültek tartalékaim
mindig csak aludnék, aludnék
de már nem lehet messze az idü
amikor alhatok vég nélkül, örökké
2022. december 23., péntek
A MINDENT ELFEDŐ IDŐJÁRÁSRÓL 2009 DEC 21
no...írok én itt mindenféléről -... (ami nekem fontos..., persze jó, ha másnak is)
most az időjárással kellene folytatnom az irkálást, épp most hallom itt mellettem a tévéhiradóban, hogy életveszélyesek (lesznek) az utak , most ónos eső lesz napirenden (a változatosság kedvéért)
olyan hideg van kint , hogy "majd' megfagytam", mondanám, de nem mondom, mikor valóban, a hirekben hallom, hogy huszonvalahányan ténylegesen megfagytak egyetlen éjszaka ?! (többé nem használok ilyen túlzó kifejezéseket -azt hiszem az ilyenekre mondják, hogy "kognitív disszonancia")
megdermedt az egész közlekedés, nem tudták indítani a behavazott váltók miatt a vonatokat, lerobbantak a buszok, stb...
az egész világon járhatatlan utak, fennakadások, az itéletidő miatti közlekedési nehézségek miatt...
még jó, hogy lányomat időben beszéltem le a hétvégi leutazásról, de még igy is aggódok mindig, amikor a fővároson belül vannak úton, valamilyen járműben... (ha nem is igen mutathatom) - és még hátra van a visszautazásuk Szerbiába, remélem addigra rendeződnek az időjárási és közlekedési nehézségek...
most mondják, hogy kezdődik az enyhülés... (reggel melegebb lesz mint most este) - csak az ónos eső, csak az ne lenne!... "közlekedés szempontjából nagyon kellemetlen , szó szerint" életveszélyes" idő lesz -mondja a meteorológus. (szó szerint ezt!) No, nem mondom! És mondja valaki, hogy én túlzok mindig és túlaggódok.
vagy túlsokat hallgatok híreket?
nem is erről akartam írni, de most már mindegy, ezt mondták itt mellettem!
-----------
A napéjegyenlőségről akartam írni, hogy mától növekszik a fény, meditálni kell ilyenkor hivatalos is lennék egy ilyen eseményre, Szegedre, node az időjárás ebbe is beleszólt...
meg csupa szépet és jót akartam írni egy irodalmi eseményről , amin lányom is részt vett "ifjú kritikusként"..., s erről több képes tudósítás is olvasható...:
http://www.litera.hu/hirek/noies-es-noi-versek-egy-kotetben ;
http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=2455&cat=3
meg is hallgatható a teljes beszélgetés:
A
JAK kritikai beszélgetéssorozatában Csobánka Zsuzsa Bog című
verseskötetéről volt szó 2009. december 17-én a Trafóban. A
beszélgetés résztvevői: Dunajcsik Mátyás, Horváth Györgyi,
Szegő János, Turi Tímea
Ide
kattintva meghallgatható/letölthető
a beszélgetés hanganyaga.
.........
de elterelt az "időjárásjelentés"., ill. a "hirek" (17-én még jó (azaz normális) idő volt...)
azám, miért nem mondanak be (szinte) sose pozitív híreket? mert az nem hir? még ez se lehet igaz így, mert mindig az az új elem, a réma, aminek hírereje van, az eddigiekhez képest. valójában pedig mindig rossz híreket hallunk - kis variálással, fokozati eltéréssel csupán. egyre negatívabbakat. mert tényleg csak a rossz hir hír - szerintük?!!
aliz2. :: 2009. dec. 21. 20:26 :: 2 komment :: Címkék: idojaras, irodalom, kozlekedes, lanyom
...ÉS A HÓ? HOHÓ! 2009 DEC 20
hát hóból most hirtelenjében több lett a soknál
és ez a kelleténél izgalmasabban is történt
tegnap az "időkép"nél percről percre jöttek a szélsőséges időjárásból következően a közlekedésre vonatkozó fenyegető hirek
de mára mintha megnyugodott volna az idő is, a közlekedés is, meg a kedélyeink is - ennek megfelelően
süt a Nap is olykor, csillogtatva a hókristályokat - már amíg süthet a Nap, hisz' mindjárt sötétedik, holnaptól viszont hosszabbodnak már a nappalok is!
lehet várni, most már tényleg, a növekvő fényt
a hó csak hozzájárul, mert mégis csak a sötétséget borítja , takarja, tünteti el
csak - hiába! - hideg egy szépség!
..........
2022. december 22., csütörtök
optimista lányom
A Magvető oldalán látom az éves szerkesztői könyvtornya mellett diadalmasan kacagó lányom
(A Magvető beharangozó szövege: Turi Tímea, a kiadó főszerkesztője a legoptimistább munkatársunk. Hát nem ezt bizonyítja ez a fotó is?!
és az ő szövege:
„Minden évben az egyik kedvenc napom, amikor összeállítjuk a kiadóban az éves tornyokat, és egyben válnak láthatóvá és kézzelfoghatóvá az elmúlt hónapok munkái. Végignézni a stócokon, és felidézni, mennyi kedves emlék, jóleső munkaóra van a könyvgerincek mögött. És minden fénykép mögött ott van, ha nem is mindig látszik, még több munkatárs, akik mindig meg tudják nevettetni az embert.”
Fotó: Visnyai Zoltán
ez meg az enyém:
pesszimista anyának
ily optimista lánya!
igazán örülök
mindjárt váltok is
e kép ép elég ok reája
(egyébként unokámnak is
vidám az alaptermészete...
mekkora szerencse!)
csak maradjon igy
sose legyen okuk
szomorúságra!
FELESLEGES KÉRDÉSEK KARÁCSONY ELŐTT 2008 DEC 22
miért hiszik azt, hogy minden giccset ilyenkor el lehet adni - és miért hiszik JÓL?
miért esik az ESŐ és nem valami hóféleség? ha már úgy is vacak az idő...
miért nem állapodtak meg még mindig a MÁVnál, több mint egyhetes országos sztrájk után, a "még elégséges szolgáltatásban"?
mi lehet "elégséges" olyankor, amikor mindenki utazni akar(na)?
hány embernek NINCS autója az országban?
ki törődik az "egyszerű" emberekkel?
kinek a gondja az övék?
miért teszek én fel felesleges kérdéseket?!
........
ahogy megírtam a fenti bejegyzést, a teletextre kattintva a következő hírt olvasom:
"FELFÜGGESZTIK A VASUTASSZTRÁJKOT"
részletesebben: "felfüggeszti az országos vasutassztrájkot hétfőn, 22-én 24 órától a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete... "
OKÉ de meddig? mindenesetre ez a karácsony - úgy tűnik - mégis csak sztrájkmentes lesz? tényleg feleslegesek voltak a kérdéseim(?)
ps: persze a "teljes menetREND" csak december 24-re, hajnalra tud visszaállni fokozatosan (járatkimaradásokkal, késésekkel) ... és meddig függesztik fel a sztrájkot? alighogy helyre tudják állítani a menetrendet?
aliz2. :: 2008. dec. 22. 18:37 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: unnep
reggelente
olyan vagyok reggelente
mint ki jól fejbeverve
moccanni se bír
szemet nyitni se...
felkelni?
Saridont bevenni?
reménytelen!
minden fájón nehéz
elönt a tespedés
a hiányzó lépés
megközelítettem a
megközelíthetetlent
de mindig hiányzott
az utolsó lépés
mindig leálltam
utolsó percben
falrahányt borsó
falrahányt borsó
vagyok
voltam
(nem baj)
megtettem
amit tehettem
a többi meg
nem rajtam múlt
igen
2022. december 21., szerda
a negyedik
csak négyen vagyunk gyertyát gyújtani az emlékjelnél
irja is kommentben egy "külfödreszakadt" kedves földink s "zsidónk",, hogy: tömeg, sajnos (és szív)
(ráadásul egyszerre csak hárman tudunk rajta lenni egy fotókon, egymást fotózva
visszairtam, hogy a makkabeusok (akiknek hősiességét ünnepeljük ilyenkor, azok is maroknyian voltak, másrészt ők mentek el, miattuk is vagyunk ilyen kevesen:)
nade mit számit, hogy kevesen, az számit mi van belül, minőségben...
igen: NEGYEDIK (is) TEMAGAD LÉGY
SEMMIBE VESZNEK 2013 dec 20
a néni határozott léptekkel megy be a cipőboltba, ami mellett vacakolok - ebéd után - a biciklim zárának kinyitásával. Kéne nekem is egy új csizma, tönkrement a régi, a cipzárja, amúgy is mióta volt az a probléma a jobb lábfejemmel, az a vénás duzzanat, bár az eltűnt, de vastagabb lett a vádlim, úgyhogy nem jön rám, kéne venni újat? be kéne mennem - tanakodok, közben már mások is bementek, de hát épp most panaszkodtam a pincérnek, aki meg szokta kérdezni, hogy vagyok, de most kérdés nélkül is, mondtam neki, hogy olyan nehezek a végtagjaim, karom, lábam, hogy alig birok járni... tényleg meggondolok minden lépést, jó is ez a bickli...de látom, hogy lép is már kifelé az előbbi néni a cipőbolt ajtaján, pedig egy perc se telt el, és olyan furcsa, hogy meg is kell kérdeznem tőle:
-Valami baj van?
-Nem - válaszolja, - azaz majdnem megfulladtam az előbb...
- asztmás?
- nem , pajzsmirigy - s már mutat is a bebugyolált nyakára, ilyenkor nagyon rossz..
- de már jobban van? - kérdem
- igen, csak ilyenkor lejjebb csuszik a fájdalom...
- orvoshoz kéne menni - nem? ,
- nem - mondja, csalódott az orvosokban, és különben is semmibe veszik mindig
- de ön doktornő ? - lép közelebb
- nem, nem - szabadkozom...
mert hogy úgy hasonlitok egy doktornőre (jaj, csak nem a semmibevevőkre...:(
- hogyhogy semmibe veszik?
...lekezelik, mert hogy már 85 éves, és ő már nem számit - de neki nagyon fáj ahogy bánnak vele, illetve, ahogy nem is, úgyhogy nem is jár orvoshoz, és gyógyszert se szed... lesz ami lesz - legyint....- közben rám szól: Vigyázzon! mert nem figyelve a biciklimmel az útra keveredtem, ahol elütnének ha nem szólna- és köszöni, hogy segitettem
-Dehát nem is tudtam - mondom én
De ő azt mondja, hogy már azzal is segitettem, hogy megszólitottam, beszéltem vele...
-Azért menjen el mégis orvoshoz - szólok még utána...
jaj de szomorú lettem.
2022. december 20., kedd
harmadik gyertya
meggyújtottuk a harmadik gyertyát is, már csak az emlékjelnél, és csak hárman, dideregve...
később behúzódtam a cukiba, egy kávéra, kicsit melegedni - karácsonyodiszek alá, közé...
majd a Sparba vásárolni (karácsonyo pánik fenyegető éhhalál miatt?)
visszafelé feltűnt, hogy az ortodox zsinagóga fényárban úszik, legalábbis a bejárati kapunál, égett a lámpa. Vajon direkt vagy véletlen? Telefonáltam a gondoknak, kiderült, hogy már 20 éve ez a szokás, ez afféle őrláng...
a pár méterre levő emlékjelünknél viszont direkt égett a 3+1 láng... (hiszen mi gyújtottuk meg...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)