ugyanazok a könnyek és fények

 lemaradtam a szegedi hanukáról, gondoltam elmegyek  jobb hiján Makón a 4 adventjére is, mikor befutott egy msn B. ZS. tól hogy legyek 4-kor az emlékjelnél , mert meggyújtjuk az első gyertyát (mi is)

megörültem neki (majd legfeljebb kések az adventről, annyi baj legyen)

össze is verődtünk, bár sajnos megfogyatkozva, Zs. húga után nemrégiben a férje halt meg...

meggyújtottuk a gyertyát

s érzem, hogy mellettem Zs. sir, rá néztem, szabályosan potyogtak a szeméből a könnyek...

elénekeltük a Moaj zurt...

eszembe jutott , amikor gimista koromban hegedültem... s mondtam most Zs unokájának kéne (de ő Pesten zenetanár))

boldog hanukát kivántam, Hag Saméach

és át karikáztam a hagymatikum elé, az adventi koszorúk, meg karácsonyfa szinhelyére

ott énekelt már épp a vagyeskat, majd L (országgyűlési képviselőnk) ird és mondd egyetlen egyszerű karácsonyi mondatot mondott üdvözlésként a mikrofonba! aztán a soros katolikus pap jött beszélni

 

ő egy történetet mesélt el, teológus korából, mikor a szegedi Kárász utcán megjelenitették a betlehemi játékot, és észrevették, hogy egy bácsi könnyes szemekkel nézi őket,,, kiderült hogy a felesége meghalt nemrégiben, és megköszönte, hogy fényeik némileg feloldották gyászát

gondolom Zs könnyei is ugyanezt jelenthették a chanukai gyertya fényére nézve

mert egyformák vagyunk, örömben, szomorúságban - s a fény  is ugyanaz! akár chanukaiakár adventi gyertya a forrása