nem változunk!

 van egy jóismerősöm, pár évvel  fiatalabb nálam az utcánkban, srégen szembe lakott a nagymamája, J néni, innen az ismeretség eredendően - azt hiszem

mikor volt az árvíz 1970-ben és kitelepítettek bennünket Vásárhelyre, egy tornaterembe zsúfoltak össze, padlón, tán egy pokróccal, épp mellém került...

kezdő tanár voltam, eléggé pánikban,ő, mondom fiatalabb s könnyedebb...

és egyszer csak látom, hogy kis kézitükröt , fésűt vesz elő, és mosolyogva belenézve a tükörbe, szépítkezik (amúgy is szép volt!!!! s most is az!)

...

s hogy miért jutott ez most eszembe? több mint fél évszázados távlatból?

hát mert nem változunk..

egyszerre értünk a Galamb iskolába a honismereti karácsonyra...kicsit korábban

de sokáig nem láttam, mig amikor már majdnem kezdtünk, egyszer csak mellém penderült

Hol voltál? - kérdeztem

Hát a mosdóban, mert a kalapját levette, s rendbe hozta a frizuráját...

Hirtelen elővettem a mobilom kameráját, rám is rám fért volna egy kis rendbetétel bizony, de eszembe se jutott

Hiába nem változunk!