Az istenek halnak, az ember él" ?- jutott eszembe ma (egy újabb halálhír hallatán) tagadóan a babitsi (József Attila elitélő kritikája miatt is híressé, hírhedtté(?) váló kötetcím . no nem !
az emberek halnak, Isten él...
********
most V. J.-t hallottam, ő lett a soros...
először azt mondtam, nem ismerem ...
dehogynem... az utcánk elején lakott, rendőr volt,
hát persze.. a Gyarmati cukrászdában kerülgettük egymást mindig éltető kávénkkal, évődött is vele, kedvesen...
milyen kedves volt, mire megőszült teljesen...
fiatalon feketehajú, kifejezetten jóképű ,szigorú rendőr...mikor egyszer 8 óra előtt a gimibe rohanva , késéstől tartva, áthajtottam a Szegedi utcai iskola átjáróján, gyanútlanul, nagyon rámszólt, hogy "tanárnő létemre..."....De igaza volt! a Gyerekeké az elsőbbség minden körülmény között, jobban is vigyázhattam volna ,(de hát fiatalon -szélvész kisasszonyként - mindig rohantam...)
(A lányát tanítottam a gimiben egyébként...)
öreg korára, levéve a rendőri egyenruhát megenyhült, és mosolygós, kedves ember lett, kifejezetten barátságos, kedves... de nem csak felszínesen, belülről...szívből....
igazán nagyon sajnálom!...
egyre többen hagynak itt....
az emberek halnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése