mivel jó idő van még, elfogaltuk a tágas udvart, s plant air dolgoztunk
bár sokáig csak gyönyörködtünk a természeti környezetben, ebben a már nem nyárban, még nem őszben, élveztük a szabad levegőt s beszélgettünk
megcsodáltuk B M eleganciáját, zöld fodros-csatos ruháját, ami egyikünket meg is ihlette, Sz.I. lefestette....
B I viszont tengert (kéket zöldet ) festett egy lapra akrillal, számomra a végtelent megjelenitve...
Sz. lerajzolta a kiszuperált Erdei Ferenc szobrot a maga sajátos markáns (vad) stílusában de a tekintetét tökéletesen visszaadva
később még fel is mászott a szekér bakjára s onnan rajzolta csak benne látott csodaszinekben a mi teraszunkat a skanzen háttérrel
Gy. viszont a szekeret és környékét, művészien,..
én főleg csak bambultam, meg "közkivánatra" beszéltem, úgy látszik az jobban megy,mint a rajzolás
(de én is elkezdtem B.M.-t rajzolni festés közben, csak félbemaradt, mert előbb elment), meg egy sötét lapra az előttem levő muskátlis ágyat festettem pasztelporral meg a háttérfát (persze a levelekből senki se mondaná hogy muskátlik, viszont jól hatottak)
***
hat után vezetőnk N. szomorún és felzaklatva jött hozzánk, s közölte, hogy mig mi itt idillben leledztűnk, a múzeum sarkán elütötték az ismert , többnyire támolygó, hajléktalant... s még itt vannak a mentők, rendőrök... ez minden idillt szétrombolt, s némi várakozás után óvatosan, kerülővel távoztunk... a helyszinről
egyikünk azt mondta tán jobb neki igy, amilyen élete volt... de én azt mondom, minden élet élet, és mindennél többet ér....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése