még mindig...

 álmomban:

valami könnybemutató félére készülünk

előre ülök, valaki, egy lány mellé, akivel jöttem(?)

a végén jövök rá. hogy az igért zenei bemutató elmaradt (pályázati művek) -a könyv inkább táncokról szólt, szines ábrákkal...

pénzem sincs a könyvre,, kérek kölcsön X-től... csak 150Ft kell , az 50-es hátlapja különleges, egy lobogó zászlóval, mondom ezt sajnálnám odaadni, (gyűjtöm az ilyeneket) adjon másikat  (de nem ad)

egy kést is, amit majd vissza kéne adni, de inkább  nem viszem el, mert visszaadáskor nem akarnám elvágni a barátságunkat

ir valami szerződésfélét, oroszul, de egész más az irása mint volt, régen, s nem veszi jó néven, hogy kukucskálok...

végül én is dedikáltatok utoljára a férfival ki előadott

mivel ismer(t)em, érdekelne ir-e valami személyeset...

sokat ir! szabvány szöveget az elején, oroszul

majd oldalt hosszabbat, magyarul, .- oda nézek (neki is más lett az irása, kerekded helyett hosszúkás)  a végén  ezt látom ..még mindig szeretem

nem merem elolvasni ,csak magamban

"Nagy és nagy tekintélyű lány...igy a kezdet. majd két lányról van szó egy szőkéről és egy barnáról.

s a változásról...Ő ez aki volt...? - kérdezi valaki,,. Igen, ő. S még mindig szeretem"....

közben a lány elment, hirtelen fekete lett a haja, kintról beint, illetve elismerő 1-est mutat a kezével...