Kell az áldozat! -ezt mondta Sík Sándor a tőle búcsúzó, munkaszolgálatba , induló Radnótinak... * ez mindig zavart, felháborított.
NEM KELL AZ ÁLDOZAT! üzenem Sík Sándornak ezúton is.
NEM KELL AZ ÁLDOZAT! üzenem Sík Sándornak ezúton is.
Nagypéntek, napon
ültem az udvaron
a napon
egy padon
aranylott minden
körülöttem
s bennem
a mélységnek
távlata volt
s legvégén ő a
kereszten
felhúzta töretlen
lábait
a fejét mélyen lehajtotta
ahogy Keresztes
János lerajzolta
s nyomán Dali megfestette
de ekkor még nem
ismertem
egyik művet sem
csak meglepett az
aranyló látomás
szokatlan póza
a nem belenyugvó
kínlódó
felhúzóckodás
kitörni akarás
mintha megbánta
volna
hogy hagyta
aztán
feltámasztotta magát
harmadnapra?
vagy hamarább
mindent ő csinált
minden úgy lett
ahogy ő akarta
legyen meg az ő
akarata?
ugyan már
mért akarta volna
Éli, éli...
lamma
lamma
sabahtani...
Istenem, Istenem
mért hagytál el engem
ezt vele
a 22. zsoltár
mondatta
nem Isten hagyta
el hát
s nem is az "atya"
s nem is az "atya"
hanem ő
saját magát
még előbb
jöttem
rá
évek múlva
legyen ez tanulság
a mai napra
ne áldozd fel magad
se másokat
és ne hagyd hogy
feláldozzanak
nem kell az áldozat!
felesleges
élj amíg s ahogy
lehet
ne feszittesd
keresztre
se magad se mást
süssön rád a nap
aranyló sugara
s utódaidra
békében
évezredeken át
ez legyen
a megváltás
2017. április 14.
http://real.mtak.hu/23509/7/kell_az_aldozat.pdf *
Egyetértek mélyen a végső kicsengéssel!
VálaszTörlés"ne áldozd fel magad
se másokat
és ne hagyd hogy
feláldozzanak"
...
ha jobban megnézem a Dali festméyn alsó fertályát is, illetve a szokatlanperspektivát, mintha hasonló jelentést a kép is sugallna (most igy utólag úfgy vélem)...
VálaszTörlés221A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! 3Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. 4Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. 5Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. 6Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. 7De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. 8Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: 9Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! 10Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. 11Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. 12Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! 13Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. 14Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. 15Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. 16Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. 17Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. 18Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. 19Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. 20Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! 21Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! 22Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat! 23Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. 24Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind! 25Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja. 26Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. 27Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! 28A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. 29Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. 30Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. 31Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. 32Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd,
VálaszTörléshogy igaz, amt ő tesz
Törlés