MENEKÜLÉS A VÁROSBÓL 2013 AUG 15

 

hetek óta felfordulás az utcánkban.. szó szerint...előjele csak az volt, amikor kivágták az árnyat adó fákat (az ablakom előtt is)... az egész út újjárendezése, épitése érdekében - amit hiátus után követett ez a mostani teljes felfordulás, ami elmondhatatlan piszokkal, porral, zajjal jár, most még vizlekapcsolással is...minden felsőfokon és követhetetlen logikával (ha egyáltalán van benne logika), mert úgy tűnik, amit egyik nap lerak(osgat)nak, azt másnap felszedik, afféle Kőműves Kelemenék módjára...(csak nem falaznak be senkit vigasztal lányom panaszomra -- de mit mondhatnék erre, úgy tűnik, hogy igen, bennünket, az ittlakókat, hiszen teljesen bezárkózunk, "befalazzuk" mi magunkat...igy is behallatszik és beszivárog minden... az erkélyeken , a redőnyökön ujjnyi vastag porréteg...mert mostanság pont a mi ablakaink előtt reszelik, csiszolják azokat a műköveket, amik sehogyse tudnak illeszkedni a falakhoz…

fogtam hát magam, és kivonultam a Marosra, 

most nem is annyira a folyó miatt, hanem a jó levegőért áhitozva... a magas fák közé... pihenni 

találtam is egy nyugágyat, arra hanyatt vágtam magam, persze jól elszédülve közben, hogy az ég is elmozdult, 

meg minden...

de aztán jó volt és nyugalmas

FOTOK 

megfáradt emberként (mondogattam is magamban József Attila itt született sorait:

Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,
gyenge füvek alusznak a szívem alatt.

A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,
harmattá vált bennem a gond és teher;
se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,
csak megfáradt ember, aki itt hever.

 A békességet szétosztja az este,

meleg kenyeréből egy karaj vagyok,

pihen most az ég is, a nyugodt Marosra
s homlokomra kiülnek a csillagok.

 

azt már nem vártam meg,

 

de a békesség belém költözött

hazafelé mintha az erdei úton is

por csillogott volna,

a lemenő nap fényében

de ez már más volt, aranyló...

 

nem zavart, gyönyörködtetett

a tüdőm és a lelkem is már kitisztult kint...

és remélem - előbb utóbb szép lesz az utcánk is (úgy tűnik , inkább utóbb... és addig még menekülni kell egy párszor... jó hogy van hova)

 ----

natessék, még ez is, most olvasom:

http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/a_lakok_panaszkodnak_elzarva_erzik_magukat/2345701/

a lemenő nap fényében ,