viharral vetett véget az idei nyárnak hirtelen, legalábbis a Balatonon, ez a mostanában amúgy is szélsőséges időjárásunk? - olvasom a meteorológiai jelentésekben
"vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak" - jutott eszembe régről a rigmus
miközben kicsit kocogtatta a szél a redőnyt nálunk is
lányomék még időben - egy gyors elhatározással - eljöttek Szigligetről, a JAK táborból - még a vihar előtt (bár nem az elől) - de jó, hogy igy történt, egy aggodalommal kevesebb...
de ha én elgondolom, hogy mennyi aggodalmat okozhattam, annak idején!
mert hogy én bizony beúsztam még a tengerbe is, a nizzai partról, akkor is , amikor a megafon mindenkit kiparancsolt (igaz - nem tudtam franciául - de sejthettem , miről van szó, meg éreztem is - mindenki kifele iszkolt, én meg be a többméteres hullámokba - de aztán mégis csak visszafordultam, mikor már csak rámtrombitált az az erélyes és türelmetlen megafon...)
nem is tudom, jó érzés volt-e, mikor elboritottak a hullámok, de aztán mégis a tetejükre kerültem, s az biztos jó, de utána nagyon el voltam "ázva" és fáztam is, ha jól emlékszem... azt hiszem egyfajta buta lázadás, (ön)kockáztatás volt ez , mint mikor nyaranta - szinte mindig - árral szembe-keresztbeusztam a Marost...
dehát mindig az aggódik, aki a parton van - arra kellene gondolni!
már tudom, különösen azóta, hogy inkább csak a partról figyelek... magam is
és intek örökösen óvatosságra, - visszamenőleg már magamat is
és már nem áhitom a vihart, "mintha a viharban lenne a nyugalom"...
(hiszen partra szállottam, bevontam vitorlám...)
aliz2. :: 2010. aug. 29. 0:27 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: idojaras, termeszet, utazas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése