Csak megírom (bár biztos nem ugyanazt, ugyanúgy, mint amit el (le?)ütöttem tegnap este, mielőtt kimentem a 43-ashoz , a Szegedről lányom hazahozó busz elé - ami persze megint késett, és nehéz is volt a rengeteg, fehérszinű kamionsorban végre felfedezni a fehér buszt is...
Most az is eszembe jutott, hogy a 43-as szám a születési évszámom is.
Tehát túl sorsszerűnek is tűnik ez a 43-as: egyszerre jelöli születésem idejét és helyét, merthogy "itt születtem én, ezen a tájon" (sőt anyám és lányom is) a Szegedi utcán azaz a 43-asnak elnevezett országúton álló régi családi házunkban (na jó, valójában a kórházban.) De ott éltem több mint fél évszázadot...
Persze közben nem csak én nőttem fel, s mentem át különböző változásokon, átalakulásokon, hanem az út is. Eredetileg macskaköves volt, lovaskocsik poroszkáltak rajta (amik később ki lettek tiltva). Mondják, nagyapám, aki építtette ide a Házat, nyáron mindig fiákeren, télen pedig szánnal közlekedett. Gyermekei, az én anyukám is, voltak az első kerékpárosok a városban. Akkoriban még nyilván az országúton azaz a kocsiúton lehetett kerékpározni, most az út szélére festett sárga csíkkal leválasztott, bicikliútnak csúfolt keskeny sáv is veszélyes, könnyen elsodorná a merész biciklizőt az eszeveszett forgalom - így inkább a gyalogjárdát választja, mint én is, amikor bölcsődébe, óvodába vittem kislányom a campingbiciklim csomagtartóján. Azért anyukám még bátran átevickélt a túloldalra, háziruhában, a szomszédokhoz, friss tojást venni, vagy szólni a tévészerelőnek... csak a karja felemelésével jelezte szándékát , tekintélyparancsoló magabiztossággal és eleganciával, és lassítottak, megálltak előtte... (engem persze ilyenkor a hideg rázott ijedelmemben - de nem tudtam leszoktatni erről a szokásáról - ő még őrizhette magában a kedélyes kisvárosi út patriárchális vagy inkább matriarchális képzeteit.) S még nem is volt olyan áldatlan a helyzet akkoriban... Autók, teherautók, kamionok zsúfolt sorai fokozatosan foglalták el az utat...
Korai emlékem, a háború utánról: 3-4évesen emlékszem, mekkora élmény volt, amikor unokatestvérem és a férje - mielőtt kimentek Parisba -, megkocsikáztattak az autójukban.Úgy rémlik, álltam a volán előtt!nem lehetett veszélyes. A sebesség fokozatosan nőtt. És a járművek tömege is. Most januártól, a szomszédos Románia Eu-s csatlakozása óta szinte elviselhetetlen lett a forgalom, s az azzal járó bajok: zajártalom, légszennyezés, házfalrepedések, balesetek! Vagy "csak" közlekedési képtelenség.Úgy szeli ketté a várost hovatovább a főútja, ami a 43-as országút egyben, mint a Duna Budapestet azaz Pestet és Budát, vagy a Tisza Szegedet és Újszegedet, azzal a különbséggel, hogy itt ez a folyam nem víz, hanem nagyon is szilárd és büdös, száguldó kamionsor, amin képtelenség áthatolni, mert nincs, nem lehet fölötte híd. Talán inkább találó hasonlat a Berlini Fal, ami valaha elválasztotta Kelet- meg Nyugat-Berlint, de már az is leomlott, vagy esetleg a Kinai Nagyfal, amit meg kellene mászni...
Egyetlen megoldás az lenne, lesz, ha megépítik az elkerülő utat. Amit már régóta terveznek. A tegnapelőtti újság szerint, talán, sikerül is előrehozni az építés dátumát, végre, már jövőre...
S ekkor csöngetnek be hozzám tegnap egy július közepi keltezésű petícióval, s hogy írjam alá... a város csupa jobboldali képviselőinek kezdeményezésére.... mikor már a (baloldali) polgármester országgyűlési képviselői munkálkodásának eredményeképp is hozhatták az előrehozó döntést....
Én nem politizálok - mondtam, mondom. Holott eredetileg a politizálás a polisz azaz a város(állam) ügyeivel való foglalkozást jelentette, ami nem lenne belátásom, sőt kedvem ellenére. Csakhogy nálunk a politika már rég nem ez, hanem a szembenálló politikusok érdekellentéteinek, hatalmi törekvéseinek megnyilatkozása, viaskodása - az ügy vész el mindig mögötte.... meg az emberek , akik többsége vagy legalábbis nagy része, mint én is - se nem bal- se nem jobboldali. (Viszont mindkét oldal eszközül használná, mint potenciális (rá)szavazót.)
De...
s itt a bejegyzésem vége, ami az előző eleje lett:
talán ezt, itt, most, mégiscsak alá kellene írnom....
aliz2. :: 2007. aug. 11. 8:15 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: bosszusagok, elmelkedes, hetkoznapok, MAKO
megoldódott! :)
VálaszTörlés