az üres étteremben egy hosszú asztalnál a plébános ebédelt
meggondolás nélkül menet közben elé álltam, akkor láttam, hogy alaposan rágcsál, és rosszallva néz rám, de intettem, csak egyen, én majd mondom a mondókámat,, hogy -nem volt egyértelmű a kiállításnyitáskor - de meg lehet-e tekinteni a művésztelepi kiállitást nyilt kapuk mellett vagy el kell kérni előbb a templom kulcsát...
eddigre már lenyelte szerencsére a falatot, és odavethette,, hogy: igen
én meg mehettem tovább...enni a másik terembe
és gondolhattam arra, hogy hogy is létezhet egy ember(egy pap) aki minduntalan ilyen egyértelműen ki tudja mutatni nemtetszését irányomba....
(node nincs ezen semmi csodálkoznivaló, azt hiszem.--- ismerve pl karácsonyi prádikácója tartalmát meg habitusát - nem engemd nem kedvelhet, - hiszen jóformán nem is ismerhet - hanem amit (akiket) képviselhetek a szemében)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése