érdekes ez, lassan vége a nyárnak és bánjuk, pedig mennyit panaszkodtunk a hőségre...!
most, vesztekor, mégis... értéknek tűnik...
a Marosra is mindig ilyentájt szoktam eszeveszettem lejárni...
tegnap még fűrdóruhámba is belepréseltem magam...
meg már fenyegetően dörgött is fölöttem, (figyelmeztetés!?)
sok felhő volt, ritkán sütött
de kitartottam, hazafelé csak pár csöpp eső esett rám, (búcsú) könnycseppként
messze van még a következő nyár...
(azért remélem eljön, s lesz! - és szidhatjuk megint...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése