hársfavirágillatban

Hársfavirágillat
bódulatában

kései
koranyárban

úszom át a városon

biciklimen

Élesebbek az illatok...

erősebbek a színek:

hány árnyalata a zöldnek
s a virágoknak

ahány szirma annyi szín

s hányféle madárhang csicserg!

A Nap továbbvilágít estig

vakító fényben rajzolja

háztetők szélit

s hány sziluett!

Minden elérzékenyít

könnyebben kacagok

könnyebben zokogok

Nehezebb lesz így

itt hagyni ezt a

látható-hallható-

szagolható-tapintható-

mézédes világot

Milyen kár, hogy most

kezdi megmutatni

ezt a pompát!

Mire várt eddig?

Mire vártam?!

Talán az elveszithetőség

közeliségére....

Pedig egyszer már,

nagyon rég,

még a
legelején

ilyen lehetett

az első találkozás...

Csak elfelejtettem

időközben

amíg éltem .

vagy tán nem is

igazán...

mikor nem éreztem

a hársfavirág

bódító illatát...