az ablakpárkányon

az ablakpárkányon

az volt a kedvenc helyem

az ablakpárkány

a hosszú gyerekszoba végében

odakuporodtam fel

olvasni ábrándozni

különösen ha besütött a nap

akkor ki is lógattam a lábam

néhanap

az orgonaágak közé

nem látott oda senki

de én láttam amit kell

udvaron s szobában

kint is és bent 

sőt önmagamban

az ablakpárkány

az otthonom volt

csak az enyém

senki földjeként

-------

de érdekes volt megtudni

hogy apám is mindig

ablakpárkányon ült

és ott olvasott

a ház folyosóján

hol laktak -

naphosszat

(később a munkaszolgálatba is

könyveket cipelt)

de hát nincs ebben

semmi különös

a lábam is úgy

tettem egymásra

keresztbe

ahogy ő

pedig nem láttam

sose

génjeimben

őrzöm

örökségét

s istennek hála

tovább is

adhattam…

egy részét

lányomnak

s ő unokámnak

(de azért ő ne üljön föl

az ablakpárkányra!

Veszélyes is lehet.

Munkaszolgálatba meg

ne kelljen

mennie

sohasem

sehogysem

se könyvvel

se könyvtelen)

május 19