a kor

a kor

a kor melybe születtél

s mely rögtön életedre tört

apád meg is ölte

anyád beteggé tette

mindened elvette

aztán „kárpótolt”

fillérekért

a kor mely
megtéveszt

a kor mely
elveszi mindened
s becsap

a kor mely

ócskavassal
és fémmel
védte a békét
és harccal persze

és elhitette
ez itt a létező
világok
legjobbika

hát határok
közé zárt
ne is láss mást

a kor

melyben el kellett titkolni

a meghagyott szobát

nehogy azt is elvegyék

az államosítás után

a kor miben 
amúgy örülsz hogy élsz

hogy úgyahogy hagyják

mert az életed is majdnem

ugyebár

épphogy

kicsit előbb

miután élni kezdtél

de erről sokáig nem

beszélhetsz

nem beszélnek

s később se

szeretik ha

emlegeted

azt is mondják rá

hazudsz

a kor miben élsz

hazug

a kor melyben

el kell titkolnod

a külföldre kivándorolt

rokonokat

a kor melyben

elrejted  hogy

valójában ki vagy

mert nem vagy egyen-

a kor melyben

letagadtad

a zsidó napközit

a mizrahit

honnan amerikai

konzerveket

cipelsz haza a karodban

s szégyelled a kintről

csomagban kapott ruhát

mert más

s melyért a vámot

össze úgy kaparjátok

mint Móriczék a

hét krajcárt

kifizetni nagy teher

anyádnak ki amúgy is

súlyokat cipel

törékenyen

de senkit nem akar

megbántani

elég ha őt bántják

méltósággal viseli

balsorsát

hadiözvegy és

persze beteges

mindaz után

ami életében végbement

ez a legkevesebb

de dolgozik

mint mindig is

ezzel mentett meg

s később talán

ebbe is halt bele

azaz az életbe

ahogy józsefattilát

iskolatársát

gyakran

idézte

mert e kor nekünk

szülőnk és

megölőnk

bár ez már örkény

de ugyanaz az örvény

vesz körül évről évre

évtizedről évtizedre

halálra

életre

a kor mely lerombolta
templomod
hiteid
eszményeid

a kor, mely

velejéig

hazug és gyilkos

eltitkoltatja igaz valód

álarcot ad

mi mögé elbujtathatod

az elemi érzéseket

barátokat

szerelmeket

a kor melyben

le kell nyelni

viszolygásod

émelyegve

mindattól

miket

munkahelyeden

parancsolnak

nem tapsolnak

teljesíts csak

vágasd le

tanítványod szép

szőke haját

s tedd ki már

azokat a 

fránya 
pontokat

a naplóba'

s látogass

családokat

ellenőrizz

ahogy téged is

kérj számon

folyton és

folyvást

szívósan

szorgalmasan

s ne légy „más”

s fogd be

a szád

értekezleteken

hol fájjon a fejed

inkább

mint betöresd

ám robotolj

rendületlen

míg nyugdijba nem löknek

mert kell a helyed másoknak

s a szakod fele az orosz

már előtted szemétbe dobva

a kor melyben elhallgatod

hogy férjed ütlegel

hogy gyerekedet

egyedül neveled

^{hol nem nézi el} 

^{az igazgatóság}

hiányzásaid

ha épp beteg

s nem viheted

a bölcsődébe

de hál' Istennek

oly eleven

hogy rá kell mindig

szólj a tanáriban legalább

viselkedjen rendesen

mert erre késztet az

érzéketlen világ

a kor melynek

nem számít aki öreg

rá se hederítenek

még az orvosok se

úgy ahogy kellene

a kor mely közösségről papolt

aztán magára hagyott

a kor mely használt és

kihasznált

de semmi se elég neki

s mihelyt kicsit elereszt

elfelejt

a kor...

korod

hogy is

lehet

hogy

nem fojtott

eddig

még meg

(bár mióta is
fuldokolsz!)