a ház

a nagyházban

ketten éltünk anyuval

hogy apám nem jött

a háborúból vissza

nagyanyám igen

de betegen

és meghalt

még négyéves

koromban

a kis szobánkat

albérletbe

kiadtuk

míg el nem vették

az államositáskor

meg egy ortodox

család is lakott ott

a házunk

nagyobb részében

sok gyerekkel

de ők egy éjjel

összeepakoltak

segitettünk mi is

és őket nem láttam

azóta sem

azt hiszem

kanadába mentek

(hol élnek rokonaink is)

a nagyfiút mindenesetre

hiába kereste később

a bélyeggyűjtéssel barátja

nem is tudtam mit mondani neki

csak azt hogy

a kedves Sábelék

már nem laknak itt
(hiányoztak
nekem is)

helyükre a párt költözött

a szobafalakat előbb

lebontva kiverve

anyu .-ma se értem-

miért súrolta nekik

a padlót szorgosan

az így lett

nagyteremben

mik az ő szobáik voltak

s mihez már nem volt semmi köze

és hiába járt szemináriumaikra

nem volt elég „fejlett” nekik

ideológiailag

soraikba nem is vették fel

mert „osztályidegen”

mert szerintük a nagyapa

ki a házat épitette

a 6 gyerekének

- mit később ugye el is vettek

s hova beterpeszkedtek -

nagykereskedő

s kizsákmányoló lehetett…

nem értettem mi ez

volt egy fakereskedése

meg egy nagy szive

mi el is vitte

s én csak azt tudom

minden volt alkalmazottja

anyu nyakába borult

ha találkoztak az utakon

szerintük az volt a

jóvilág

mikor nálunk dolgoztak

kocsis s szakács

mindenki szerette

nagyapát

és templomot

alapitott

meg kereskedelmi iskolát

(a templomát lerombolták

de az iskola ma is remekül

prosperál)

a háza is áll

csak tönkrement az évek során

(hogy a mi részünkre nem költött a KIK

s nekünk nem volt pénzünk

rendbehozatni…

csak épp annyi,

hogy visszavásárolta

évek múltán

részletre...

kis nyugdijából anyám

a régi lakást

pontosabban a

meghagyott lakrészt

életünk terét

egy bútorbemutató áll

most a ház helyén

egyszer jártam ott

a megmaradt két szobánk

közti ajtót

kiszedték

a mi időnkben

többnyire

zárva volt

s titkolni is kellett

egy darabig

hogy van ott is

még egy szobánk

különben elvették volna azt is-

mondta előrelátón anyám

én persze

ezt se értettem..

most nincs is ajtó a helyén

egybe van nyitva

minden….

a vásárlóknak

(„mindent a vásárlókért”!)

de én

anonym látogatóként

kötődésem eltitkolva

alig tudtam mozdulni onnan

hol én s anyám

és évek múltán

lányom is

született

s a szemem

csupa könny lett….

eszembe jutott minden

a régi helyen

a genius loci

s hogy itt laktunk mi is

hogy anyám meghalt

ketten

a kislányommal

(4 től tizennégyig)

súlyos éveket

De ő talán

az emlékeket

szerencséjére

jobban viseli..

el is költözött

nem csak

a régi házból

a városból is

a fővárosba

s fiát ott

neveli

a régi hely mára

kuriozum lehet

nekik

bár engem is

csak mostanában

ahogy múlnak az évek

nyom(aszta)nak

egyre jobban

a régi helyek…

ki érti ezt

s azért is irom

hogy feloldjam

ezeket

a nehéz emlékeket

valamennyire