egy régi május 1, piros paplanban

az 50es évek elején

másodikban vagy

harmadikban

beteg lettem

kanyarós

iskolába

nem mehettem

s nem fogadhattam

látogatót

mert ez járványos

és amúgy is

vigyázni

kellett nagyon

nehogy a kiütéseket

elkaparjam

meg ne maradjon

szövőd,mény

a baj után

a szivemen

pihennem kellett

ágyban feküdni

türelmesen

anyukám nagyon

féltett és odavolt

gondosan ápolt

és izgult szegény

mint mindig

ha valami

bajom volt

bár nagy sose

én szerettem beteg lenni

ha nem volt különösebb..

mert mindig kaptam befőttet

és kifestőkönyvet

de most szomorú voltam

mert május 1 közeledett

s betegen

nem vehettem részt

a menetelésen

ezért anyu azt

ötölte ki hogy

az utcai szoba

ablakához

ami már ki volt

virágozva

a pirospaplanomba

bugyolálva

kivisz

merthogy a menet

a mi utcánkban haladt

mi főutca volt…

néztem hát a

felvonukókat

magasból

lesve osztálytársaim

integettem nekik

de nem vett észre

egyik se

azt hiszem

vagy tán csak

a machalekjudit

de ő olyan visszafogott

hogy ma se tudom

látott-e

az ab lak mögött

én mindenesetre

boldog voltam

piros paplanos

páholyomban

lelátómban

ilyen május elsejéje

csak nekem lehetett

és nekem is csak egyszer

és már nincs is

hiába múlt el

a kanyaróm rég

se unni

se várni

nem kell

felvonulásra

más idők járnak

                                   (emlékcserepek)