századsirató

siratlak 20. század

s magamat is veled

több mint feled

éltük le

együtt

de a maradékból is

pár évet

elfelednék

mégis hiányzol

és tudom

az utódod

ez a mostani

nem kárpótol

csak egy szülöttöd

az unokám

de sokszor sajnálom

hogy ő nem ismerhetett téged

kivel én ha mostohán is

de felnőttem

sőt megöregedtem

de nem értem meg

eléggé még mindig nem

erre a huszonegyedikre

mi sokszor megtagad

téged is, te huszadik

okos-ostoba vivmányaival

mikkel jobban kellene élni

emberibben

ahogy a te fiaid éltek

- mondanám -

a tieiddel

de hát te voltál

a legembertelenebb is

fiaiddal

s fiaid ellen

siratom gonosztetteidet is

apám elragadtad

félidődben

még a 44.

esztendődben

37 évesen

feleannyival

mint ahány

nekem van

jelenleg

anyám meggyötörve

előtted ment el

nyolcvankilencben
nyolcvanévesen

háborúk

diktatúrák után

mielőtt bizni kezdtünk

megint egy szabadabb

jobb időben 

hiába volt
és hiba

de neki - mondta-
legalább

boldog

békebeli

gyerekkor

jutott

akárhogy is volt

szerettelek

huszadik század

a kulturádat

a mélységedet

a szenvedésedet

katarzist adtál

szerettelek- s gyűlöltelek

nyomodba se érhet

más

s már

hiányzol

unokám ki a

21 sz szülötte

kéri meséljek

magamról a

kiskoromról

azaz rólad is

attól tartok

mese lesz belőled

remélem nem rém-

de tündértelen

egyelőre

még neki

nem is

elmondható
(mi nekem 
élhető volt?)

sirató

mert siratlak 20. század

apámat siratom

anyámat siratom

siratom magunkat

betölthetetlen

hiányunkat

de ha mégis
egyszer
elmeséllek
az unokámnak

remélem majd

tovább meséli

a sajátjának
már a 
22.be 
küldve

hogy éltünk mi a

huszadikban

zokogva és

kacagva

de én most még csak siratlak

huszadik századom

nem szégyellve
s nem tagadva

magunkat siratom

elveszett korunk