Éljen a gyereknap! Éljenek a gyerekek! Éljen bennünk is a gyerek!
Merthogy ami a legjobb bennünk, a legigazabb, legemberibb az a gyermek-i...
Az előbb kutattam egy dosszié után, amiben már összegyüjtöttem irásaim ezzel kapcsolatban -illetve a lányom kisgyerekkori nemértettemhonnanlevő, eredendő bölcsessége kapcsán -,
és valami másra bukkantam, egy régi jegyzetfüzetre, olvasónapló(?)félére 1969-ből(!) és ez pont itt nyílt ki, tehát akkor - mivel nincsenek véletlenek - legyen ez a mai nap -többszörösen múltidéző, de jelennek is
szóló - üzenete :
"Kit
lelkem méhében elrejtve hordok,
A gyermek mostanában
nyugtalan,
A gyermek, kit csak én tudok
magam,
Haragszik."
- - - - - - - - - - - -
- - -
- - - - - - - - -
"Én járok és csinálom, ami dolgom
És
mondom jóstét és jónapot.
És merre megy? És Ön mennyit
kapott
Belőle?"
-
- - - - - - - - - - -
"De
kit lelkem méhében rejtve hordok,
A gyermek ébren van, nem
alszik el
És felriad és rugdal és szökell,
-
nem
érti."
"Felül,
körülnéz a sötét szobában
Arcomba hajlik, nagyszemet
mereszt,
Aztán legörbül szája: hát mi ez?"
Füst Milán idézi itt Karinthy Frigyest ("néhány fájdalmas szó..."-ban) (1938. Nyugat)
És most idézem mindkettőjüket én, (akárcsak Szabó Lőrinc Dzsuang Szit és a lepkét), s azt hiszem tényleg nem véletlenül, 64 évesen, s magam is, legbelül "gyerek"ként.
aliz2. ::
2007. máj. 27. 9:59 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák:
:: Címkék: irodalom, koszontes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése