2022. május 25., szerda

az emlékek átértékelődése

én 21 voltam

ő 53

nem is öregember

mai szememmel


volt külön szobám

de sokszor bejött hozzám

reggelizni is -

én még ágyban

félig álomban


nézd, milyen szép lányom van!

mondta a feleségének

ki mosolygott szőkén kinosan

én alig látszhattam

fekete göndör hajsátram

meg a paplanom alól

bambán nézve 


egyszer meg 

épp benyitott

a szekrény előtt álltam

félmeztelen

egy szál nylon bugyiban

melltatóval kezemben

"Nem láttam semmit!" -

nyugtatott meg

feleslegesen

hiszen nem voltam nyugtalan

inkább egykedvű csak


s mit tudtam én

akkor még

hogy mi is

az a szenvedély?


(mi nem lát

nem beszél

s nem tud

magáról se)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése