2022. május 26., csütörtök

VÁLTOZÁSOK - 50 ÉVES NAPLÓM... 2008 MÁJUS 26

 

a változások mindig apránként, fokozatosan, szinte észrevétlenül állnak be életünkbe, a külső körülményekbe (de ennek megfelelően bensőnkbe is) -s csak akkor válnak szembetűnővé, ha  szembesülünk vele, mint pl én most a félévszázaddal ezelőtti naplóm újraolvasásakor (ami részben újraírás is - kiegészitő megjegyzésekkel, magyarázatokkal, mert anélkül szinte értelmezhetetlen, épp a közben történt változások miatt.) 

meg hogy "napló"! - azaz spirál füzetbe, nem is golyóstollal, hanem tintába mártott tollal írt szabályos gyöngybetűk! ma 14 évesen is biztos blogot írnék, számítógépbe, legfeljebb nem tenném közzé, a "titkaimat", de nem kellene a szekrények mélyére dugdosnom a füzetet, elég lenne a számítógép valamelyik rejtett, virtuális zuga... (meg aztán az is lehet, hogy ma más lennék, 14 évesen is, és nem ódzkodnék a nyilvánosságtól sem, másjellegűek lennének a bejegyzéseim is, és biztos szívesen meg is vitatnám a kortársakkal a kommentekben a témáimat... ki tudja? ez már megválaszolhatatlan marad...)

és a fotók! amiket most beleteszek digitalizásás után a blogosított régi naplómba is. Eredetileg egy kis egyszerű Altissa boxgéppel készültek.12 db. fért rá egy filmre. Az Ofotértben hívattam elő, napokkal később lettek készen,  fekete-fehér apró (6x4-es) képek, kicifrázott széllel. (Most, a digitális géppel készített, azonnal, s felkerülhet a gépre máris, persze színekben pompázva, tetszés szerinti nagyitásban - vágásban.) A kis képeket pici fényképtartókba raktam, amik mára szétestek, s most a széthullott képeket, próbálom összerakni, rendszerezni; vagy a nagyobb fotóalbumokat pakolászom, megfelelő, biztonságos helyet keresve nekik. A digitálisaknak , a gépen csak virtuális hely kell. Lehet, hogy pendrive-ra is rárakom, sőt , ahogy tegnap ajánlottak, inkább DVD-re, és akkor akár le is vetithetjük , és majd csak nézünk, mint a moziba'...

az ám! a mozi! a naplóbejegyzéseimből is láthatóan, gyakran jártunk moziba, szinte minden filmet megnéztünk! A moziban. Akkor még nem volt tévé, csak rádió, élménytadó komolyzenei műsoraival, meg színházi közvetítésekkel, ahol csak a bemondónő szövegéből tudhattuk, mi van a színpadon... Mozi viszont volt 2 is! sőt , nyáron 3 (egy kerthelyiség) Az egyik mozit Korzó mozinak hívták, a másikat Park mozinak, mert hogy az egyik a Korzón, a másik a Park mellett volt. (Persze később átnevezték hivatalosan:  Szabadság illetve Vörös Csillag mozinak - de mindenki csak a régi nevén hívta tovább).Ma már egyik mozi  sincs meg (semmilyen néven),  az egyik helyén az Euronics üzlete terpeszkedik, a másik kihasználatlanul "hever"... azért zárták be, mert már nem volt látogatója... mi is vettünk tévét a 60-as években (azért   még moziba IS járogattunk), a tévénk fekete-fehér volt, hétfőn adásszünet, műsor csak esténkét, egy csatornán - de jó kis műsorokkal, anyukám már a kórházban, utolsó, aligbeszélős napjai egyikén, föl is emlegette: "...azok a szép tévés esték!" a mi mai tévénk viszont már LCD, jó nagy képernyőjű, digitális, és persze színes, nem fekete-fehér, és van rajta huszonvalahány fogható csatorna,( az más kérdés, hogy sokszor a távirányitóval végigkattintom az egész skálát, és egy helyen se tudok megállapodni, annyira színvonaltalan vagy izléstelen épp a műsor... vagy tele van reklámmal.)

és a levelezés! a napló állandóan visszatérő programpontja a levélírás, főleg nagymamámnak, aki Hollandiában élt, és csak így tudtuk tartani a kapcsolatot. levélpapir, tinta, toll, boríték, posta, hetek, míg odaértek, par avion is, hetek, míg vissza... most az email a megírás pillanatában a címzett helyszínén van, mindegy , milyen messze az a helyszín, "itt van" az is... de lehet csevegni is, társalogni is, msn, oda-vissza azonnal a levelezési programon belül is, ahogy tegnap egy ismerősöm megjegyezte, jó ez a távcsevely... (majdnem, mint mikor iskolás korunkban  leveleztünk a pad alatt, de ott a beszélgető társ csak egy lépésnyire volt.)

vagy maga a beszélgetés! a telefon! évtizedekig nem tudtunk vezetékes telefonhoz hozzájutni, csak úgy tudtak beszélni velünk a rokonok, ha előzetesen, postai úton meghívtak, a postára, egy telefonbeszélgetésre. Aztán mire lett vezetékesünk, épp kezdett elterjedni a mobil, most már akár ingyen is beszélgethetünk (épp az előbb hívott lányom , sikeres vizsgája után - meg előtt is., én egy levlapon irtam meg anyukámnak a vizsgaeredményem, ha ügyes voltam, a postával együtt, akkor másnap dél körül meg is kapta, én meg a választ rá következő nap.) Most, a mobilon, a beszélgetés mellé képet is küldhetünk. Sőt , ha gép előtt vagyunk , láthatjuk is a webkamerán a másikat. (meg magunkat.)

ezt a blogbejegyzést pillanatokon belül (HA NEM TŰNIK EL, MINT AZ ELŐBB MÁR MEGÍRT!), bárki elolvashatja - a ment és bezár- ra kattintás után, éljen a világ bármely pontján. (tegnap pl. volt egy új egyiptomi olvasóm is, USA, Kina, Kanada, Finnország, Nagy-Britannia, Dánia, Svédország, Németország, Svájc, Portugália stb... mellett)

amikor gyerek voltam , és 2000 még elérhetetlen messzeségnek tűnt, (az is , hogy én akkor - ha megérem - 57 leszek), és el voltunk halmozva erre a fordulópontra fókuszált találgatásokkal, jóslatokkal, volt köztük egy, ami mély nyomot hagyott bennem: egy megnevezetlen valamiről halvány felvázolás, a lényege, hogy lesz majd valami szerkentyű vagy gépezet, ami behálózza az egész világot, alkalmas lesz arra, hogy ha elhangzik egy üzenet a föld egy pontján, abban a pillanatban az üzenet eljut/hat a föld bármely, legtávolabbi pontjára - egyszerre akár - mindenhová. Hihetetlennek tűnt, elképzelhetetlennek. Tessék, most itt van, Úgy hívják, hogy INTERNET.

A kérdés csak az, - mint minden technikai vívmánynál - hogy jól bánunk-e vele, jókat üzenünk-e rajta.


aliz2. :: 2008. máj. 26. 23:34 :: 2 komment :: Címkék: , blogiras, film, fotók, ido, internet, naplo, szamitogep, technika, tevemusor, valosag, valtozasok





Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)