megismerve őseim mártirsorsát (mit eddig csak apámról tudtam - bár épp elég azt is elviselni, azaz lehetetlen) ... már kezdem sejteni miért irtózom minden igazságtalanságtól annyira (hogy hogy nem tudom kiverni a fejemből azt a gyerekkoromban ért megalázó igaztalanságot, -zsidóságom miatt!- mit az iskolaigazgatónő követett el ellenem) (bár következő évben megbűnhődött (karma?), de az rajtam nem segit(ett) - gonosz, bűnös lélek lehetett)
a tűzhalált meg végképp nem birom elviselni, még filmen se, legfeljebb csukott szemmel...
azt hiszem, már akármilyen kis százalékban, de őseink génjeit magunkban hordozzuk, s az emlékezik
(In memoriam Mózes Jakob Bak Szenic, 1739)
(az első szegedi rabbi (53évig) Bak Hirsch Zwi nagyapja...zsidóbíró, akit elégettek igaztalan vád alapján )
Legyen áldott hősi, tragikus emléke!
Vigasz csak az, (ha egyáltalán van)hogy számtalan utóda,,,,,,jeles pályát futott be.... (a géneket nem lehetett elégetni)
Ez már a zsidó sors.
DE MIÉRT?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése