SIR, NEVET, APAKÖLTŐ 2012 NOV 20

 

 háttértévézés közben megint valami amire-akire oda kell figyelni...

előbb csak egy kislányra egy amatőrnek tűnő filmen, majd mellélépő apukájára... akiről kiderül, hogy alanyi költő... és többek közt a lányáról, -hoz is ir és most mond verset, nem is akármilyet, nem  is akárhogy! hanem szemérmesen de előtörő érzelemmel az arckifejezésében is -

Gyermekdal: Krisztinkáról

Krisztinka Genfbe megy,

Varázskövem vele…

Ha jól meggondolom ma –

A kis kavics zsolozsma,

Királyságom fele…

 

Krisztinka, vidd szemem:Kovács András Ferenc

Valódból szertenéz…

Bámuld a tiszta Svájcot,

S ha néha visszafájsz ott –

Ne vádolj, mert nehéz.

 

 Krisztinka, jóapád

Már nem lehet veled:

Ő kócbohócka, tigris…

Költőcske, kósza igric,

Maholnap elfeled.

 

Krisztinka messze száll:

Belőlem, tőlem el…

De nem hagy cserben engem,

Habár a büszke Genfben

Lehet belőle Belle…

 

Krisztinka, jóapád

Játékos Szörnyeteg –

Inkább csodáld a Lémant…

Ő csak poéta, nímand:

Nemléttől görnyeteg.

 

Krisztinka, távolom,

Versem, te vagy hazám,

Vadóc aprócska lányom –

Apád csak ócska lábnyom

A csönd talapzatán.

 

Krisztinka messze megy,

Varázskövem vele…

Megáldlak. Légy te Svájcom –

Hozzádig el se látszom,

Lelkem túlsó fele…

 

(Ó az a tiszta Svájc. Genf, Leman ..de szép emlék nekem is... és könnyes-mosolyos is...)

aztán jön egy másik vers, amiben megint könnyek is, és szinte közhelyesen hangzik el a sor "egyik szemem sir...-csak ne folytatná szokványosan, hiába mondom magamban, ne úgy, hogy a másik meg nevet...de aztán kifordul, új tartalmakkal telik a szimpla közhely..többről van itt is szó, mint szokványosan kettős érzelmekről: Krisztinka szerepel itt is, ő törli búsabb szemét (felhővel), a másikban a másik lánya Fanni mosolyog... párás és ragyog egyszerre ennek a költőapa apaköltőnek a szeme, és milyen megsokszorozódottan: ezer szeme sir ezer meg nevet - ezzel egyből leszereli a közhelyvádat... (Mert egyszerre természetes és rendkívüli: emberi is kicsit fölötti... hát igen ..."király"i:

Nekeresdország királya vagyok

Gyermekdal: Krisztinkáról

Nekeresdország
királya vagyok:
nekeresdkertemben
nekeresdlelkem két
virága ragyog.

Lassanként bolond
Nevenincs leszek:
egyik szemem sír,
másik meg nevet.

Búsabb szememből
ömlik a tinta:
őszi felhővel
törli Krisztinka.

Boldog szemem lát
bolyhot suhanni:
benne tavaszfényt
mosolyog Fanni.

Nekeresdorcám
négy szeme vagyok:
mindkettő párás,
mindkettő ragyog.

Legvégül senki,
Nevenincs leszek:
ezer szemem sír,

 

ezer meg nevet.

 

Micsoda költő, micsoda apa! :

 

 Kínai dallam

Ősszé válok.
Már nem bánom.
Szélvész rázhat:
van két lányom!

Egyik nyárfa,
másik nyírfa:
vén törzsemben
meg van írva!

Ősszé válok.
Már nem bánom.
Lombom rezdül:
van két lányom!

Egyik nyírfa,
másik nyárfa:
tán nem lészek
többé árva…

Koronámat
égnek tárom:
Ősszé válok!
Van két lányom.
 

aliz2. :: 2012. nov. 20. 15:59 :: 2 komment :: Címkék: irodalom, kapcsolatok, költő, tévéműsor, vers