http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/pulitzer-unnepseg_makon/2190581/
Emlékülést
és szakmai konferenciát is tartanak a sajtócézár tiszteletére.
A rendezvényt Buzás Péter polgármester nyitja meg, majd előadást
tart Baló György Pulitzer-emlékdíjas újságíró, Vidos Mihály
televíziós szerkesztő-riporter, Tanács István, a Népszabadság
tudósítója, Turi Tímea író, újságíró, és lapunk
rovatvezetője, Szabó C. Szilárd is. A pályamunkákat Baló
György, a Pulitzer-emlékbizottság elnöke értékeli, majd Buzás
Péter adja át a díjakat....
7,45-kor
jelent meg a hír, éppenhogy a 11-kor kezdődő esemény előtt
találtam meg, ha nem kérték volna fel lányom is előadás
megtartására, talán nem is tudok róla... pedig 3 éve
rendszeresen van...( s többnyire itt is beszámoltam...) -
mindenesetre
nagyon jó, hogy meghívták, én is jól jártam vele, mert így
legalább biztosan el- vagy le?látogatott lányom a szülővárosába,
"haza"... már előtte való nap, este, s másnap, a Korona
dísztermében, a többi előadó közt ő volt a legfiatalabb, s az
egyetlen -mint mondták: makói "származású...(ezt
nem nagyon tudom értelmezni, (a "zsidó származásút "
se annak idején, a háború megpróbáltatásai után, amit
eufemizmusnak szánhattak, s mintha ez azt jelentené, hogy az illető
már nem is az, csak születési "hibából", de időközben
levetette...? sokan talán valóban - és érthetően - el is akartak
feledkezni róla, valóban...) Vagy a makóiságot (is?) tényleg
le lehetne vetni?, s csak "eredetként" maradhat meg?...
(Pulitzer 5 vagy 8 éves koráig élt Makón, a világ meg se
akarja jegyezni az ismeretlen makói város nevét szülővárosául,
sőt az országot se, inkább az (el)ismertebb Bécset ruházzák
fel e megtiszteltetéssel, mi viszont persze nem hagyjuk
magunkat! a jövőre 100 éves Pulitzer évforduló ország-világnak
szóló esemény akarlenni,
Puliczerutódok jelentlétével) Lányom egyébként (és most nem
analógiaként emlegetem),
de 18
éves koráig minden napját Makón töltötte, (gimibe se ment
Szegedre, hiába vették fel oda is), és egyetemként is a
közelibb
Szegedet választotta (hiába is vették fel - felvételi nélkül
- Pestre is egyetemre, s az egyetemi évek alatt is a hosszú
hétvégeket és a nyári vakációt is szülővárosában
töltötte,... csak miután Budapestre ment férjhez, szakadt el
kicsit jobban -földrajzilag és a látogatások gyakoriságát és
idejét tekintve - szülővárosától, de lélekben remélhetőleg
nem (a PHD-t meg továbbra is Szegeden végzi az egyetemen, heti
rendszerességgel, többnyire - leszámitva a szüneteket ) - Jó
itthon (is)
- mondta - mint ahogy "otthon" is szeret lenni.
(gyerekkorától módositva használta jelmondatul a Tamási
Áron szállóigét,
a valahol otthon
lennit - a valahol-tól megfosztva... Itt is ott is... "mindenütt
otthon" (ez
viszont a mára már kevésbé ismert Váci
Mihályt is
idézi...) Nekem biztos, hogy gyakorolnom kellene ezt a mindenhol
otthonlevést a mindenhol otthontalanság jobban is menne
esetleg)..., dehát nekem már mélyebbek legalábbis öregebbek a
gyökereim. (ha vannak) (És föl-földobott
kőként működök...(?) Az
itteniek mindig kedvesen fogadják, örülnek ha látják, szeretik,
ismerik... ami kiskorában teher is lehetett (némi közismertségéből
fakadóan), most már inkább értékelendő kincs, ami meg is hatja
-úgy tűnik... Persze ő is "megváltozott" idő közben -
mondja a régi ismerős,. a helyi tévétől... mennyiben is? -csapok
rá, mert én nem látom annyira a változást, vagy csak nem akarnám
látni?)- hát "komolyabb
lett" - hallom...
Node milyen is lehetne egy konferencián, közönség előtt,
pulpituson állva - az "újságírás és irodalom"
bonyolult kapcsolatát taglalva (persze, van, aki személyesebbre
és vidámabbra veszi a témát és elmeséli "szerencséjét"
- előadás gyanánt, hogy magánéleti fordulatai,
kapcsolatai révén, hogyan karolta fel őt, és vette fel a
Baló (sic!) a
Tévé-be , s hogy lett szerkesztő -riporter... s közben
hátrahátra pislog a háta mögött ülő Balóra, aki nem soká
viszont nagyon tanulságos dolgokat mond a
jelen illetve főleg jövő megváltozott ujságirói
követelményeiről: kiváncsiság, érdeklődés, pillanatrakészség,
onlineképesség, gyorsaság, rövidség stb... fényképezőgép,
videofelvétel nélkül egy tapodtat se... mert különben bárki
-nem hivatásos ujságiró is -a képernyőn megelőzheti, s
hitelese(bbe)n. S hogy a "irott, hagyományos sajtónak milyen
sorsot szán(nak)? sejthető, nem sok biztatót... (vagy akkor
mást és másképp kellene felvállalnia? - gondolom én.) És
hogy minél bonyolultabb a világ, annál kevésbé igényli, viseli
el a részletes kifejtéseket, fő a rövidség... (de akkor ha meg
az "irodalom és újságirás" kapcsolatára
visszacsatolok, nyilvánvaló, hogy az irodalom a maradandóbb,
legalább is tartósabb, rangosabb irásváltozat, vagy ki
tudja, hátha már az is letűnőben, az irodalom sorsára
is jobb nem is gondolni?! s az irók már csak maguknak irnak
hovatovább?)
Mindenesetre
azért a dijkiosztó után - ahol a pályamunkákban -valóban - nem
vált még szét igazán az újságírás és az irodalmi megfelelés
vágya..elkezdődtek a szervezési megbeszélések lányom januárban
sorrakerülő irodalmi felolvasójára (itt Makón, végre, miből
már Hódmezővásárhelyen és Budapesten is volt (a "Költözés")
- este
meg megirta -újságíróként - a Szegedi Egyetembe a szokásos ,
heti tárcáját...
aliz2. ::
2010. nov. 25. 23:22 :: 3
komment ::
Címkék: irodalom, lanyom, MAKO, PULITZER, ujsag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése