VÉGRE MEGNÉZHETTEM E VÁRT FILMET ("EXCLUZIVE")
első benyomásra : csalódtam benne
táncsak a főhősben (Hopkinsban) nem
mintha nem lett volna hiteles, hiába, a filmesek )irók is?) nem orvosok egyben
az volt az érzésem , hogy az Alzheimer kóros (vagy Lewy testes demenciás?) vagy csak a demencia utján elindult (vagy már bennelevő ) "apa" nem "követte az orvosi aspektust (vagy lehet, hogy tényleg minden eset ennyire egyedi? De az nem lehet, hogy előre látja veje és lánya helyett a KÉSŐBBI ápolói arcát, ennyire nem kavarodhatott meg (s ez a linearitásnak mondott ellen)
sajnáltam a lányát is, aki tehetetlen volt, tán nem kellett volna a külön életet választania mégse, vannak olyan helyzetek, amikor le kell mondani a saját életünk látszólagos révbevivésétől... és maradni amellett, aki...az... apánk...
(vagy netán anyánk... még igy is maradhat lelkifurdalásra okunk, sajnos)
vannak kilátástalan helyzetek, de abban is vannak feltisztult, s derűs pillanatok - azt kéne megragadni, s kicsit elfogadóbbnak, barátságosabbnak lenni a mindekori környezetnek!
a legmegrázóbb számomra az volt, mikor az apa (már az öregotthonban retardációként anyukáját hiányolja és várja (nem a lányát!!!!) -s zokog...
és attól fél, hogy elveszít mindent,..a leveleket,,,
és ez: a levelek...az örökkévalóságba...a zárókép
(dehogyis befejezeten a film! ahogy mondták egyesek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése