Igen - az álmok - szétfoszlottak
szétfoszlott az ifjúság
foltozni kár
Az évek! jaj, azok odalettek
A remények? Nem teljesedtek
S még csak nem is fáj
De valamit tenni kéne
Már 10, 20 éve is "későn" volt -
úgy hitted
10 év múlva hogy látod e mát?
Most - még nem késő
a jövőből nézve
Vagy eljátszottad azt is
A jövő ablaka betört?
Kezed attól véres?
Vagy csak a piros festék
arcod helyett oda került
Ifjitanád(?) a kezed?
Száraz. érdes, eres...
Tenni kéne
Mosogat, mos, seper...
Ennyire futja
A teremtés megint
másokra marad
Váltsd meg magad
(?)
Jaj de nagyon ismerős gondolatok...
VálaszTörlésViszont a versedtől független megjegyzésem: remek a kézírásod- sokoldalúság, ezerirányú érdeklődés és maximális kreativitás. Ennyiféle "k" betű pár sorban...elismerésem:)
rhumel
tényleg? kösz...:)
Törlésbár nem is tudom hány évtizedes...
TörlésTuri Tímea: A gesztusok
VálaszTörlésÍme, ezek itt gesztusok.
Tudom, elfordultok tőlem.
Sejtem, hogy majd ki marad,
és kinek lesz hallgatni könnyebb;
elég egy rossz poszt, egy félrement
levél, egy ügyetlen mondat –
ha az árnyékra fény vetül,
attól még árnyék maradhat.
Tudom, hogy tőlem elfordultok,
pedig ti még nem tudjátok;
aki marad, se kérdezzen –
hibáztam. Hibáztak mások.
Pedig nem akartam kitűnni,
hosszú sort sose akartam.
Egy széket az asztal végén csak,
hogy ott pár képet mutassak.
Hogy tudjam, az az élet is élet,
amit nem mesélnek, csak úgy van:
mosás, teregetés, rendrakás,
az, hogy tiszta legyen a konyha.
Nekem számítanak a gesztusok!
Innen tudom majd, ki ért meg,
ki nem akar majd kérdezni,
és ki fordul el tőlem végleg.