a megnemtörtént dolgok
fájnak leginkább nekem
a pótolhatatlanok
az idő kérlelhetetlensége
és visszahozhatatlansága
a jóvátehetetlen tehetetlenség
a tehetetlenség jóvátehetetlensége
a megnemtörténhetett dolgok
amikre emlékezni sem lehet
az elvetélt álmok
s amiket még álmodni
sem mertem soha
most fáj minden
hogy időm fogytával
a megtörténtek is
semmibe vesznek
nemsokára
Tetszik! A pontossága, a tömörsége.
VálaszTörlésKb. egyidősek vagyunk...
..azért nem egészen egyidősek (pár év is számit!), viszont meglepett , hogy -képzeld! - egy fiatal fiú is jelezte, hogy tetszik neki:) , és hogy "érti" ...
VálaszTörlésKoraérett az a fiú!... Én meg már 67, Aliz... Én is fájdalmas szorongással nézem a zsugorodó szamárbőrt... Próbálok azért előre is nézni, hátha minden álom nem "vetélt még el"...
TörlésBocs de most vitatkozom. Több felől. Egyrészt az az 5 év is nagy különbség. Màsrészt bennem is munkàlt a Màrkéső érzése egèszfiatal koromtól..
TörlésIgazat adok neked. Majd meglátom 5 év múlva, valószínűleg azt gondolom majd, hogy milyen "fiatal" is voltam 5 évvel ewelőtt!...
VálaszTörlésS az is igaz, hogy én inkább optimista, bizakodó természet voltam mindig és mindennek ellenére (semmi érdem: adottság!), egészen anya legyengüléséig és az azt követő gyász-sorozatig, tehát kb. 2012-ig...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSajnos nem sajnos, de kivül-belül rengeteget számit egy év is!:( legalább is én magamon ezt tapasztalom. Illetve eddig is azt, hogy nem folyamatosak a dolgok, hanem ugrásszerűek.... Nálam most ugrások vannak:(I Optimista meg sose voltam. Talán a legpesszimistább épp 20 évesen! :) Pedig életszerető voltam/vagyok. De talán -paradox módon - épp azért (életféltésből is - meg minden(ki)féltésből... )... Igen, ez alkati kérdés ("adottság" - azt hiszem én is.) engem is nagyon megviselt anyám halála. Az akkor 4 éves kislányom vigasztalt( szószerint), és tartott fent (meg a hivtásom) ... Most is sokat jelent, nagyon is, ő és az immár hozzácsatlakozó unokám. De mindenki külön személyiség .... És ez tán jól is van igy. Mindenkinek önmagával szemben (is) vannak kötelezettségei vagy/és mulasztásai, amik "fáj"nak, ha már pótolhatatlannak tűnnek...
VálaszTörlésAzt hiszem, úgy kb. 60 éves koromig lehettem rendíthetetlenül optimista (olykor szemet húnyva az elviselhetetlen felett), mert valahogy reméltem, előttem van még a lehetőség, hogy VÉGRE valóra váltsak egy-két vágyat, hogy MAGAMMAL IS törődjek egy kicsit. Most meg itt a bénító tehetetlenség, aminek esetleg a félelmet is nevezhetnénk: félelem a kudarctól, aminek nem akarom magam kitenni. Még akkor is, ha az én koromban nem a nevetségessé válás öl leggyorsabban...
VálaszTörlésMegértem és látom is jól különbségeinket. Te, akit a lélek titkai is vonzanak, nyilván sejted, hogy egy csomó olyan poggyászt is cipelünk, amiről néha nem is tudjuk, mit is rejtenek valójában...
eltaláltad a lényeget, amikor még azt érezhetjük, hogy "előttünk az élet"...az egész más szituáció.... még minden lehet,,, (bár , mint jeleztem, én elég hamar hagytam magam lebeszélni erről és ezzel magam is szükebbre korlátoztam a lehetőségeimet, talán)...Az egész gyakorlatias rádöbbenés , hogy pl most amikor utazhatnék, van egy pár hely, ahova mindig szretetem volna, fizikai akadályaim vannak...lettek! Meg hát az időhiány, hogy nem tudom megcsinékni, befejezni amit még akarnék, és eddig mi dig tologattam...de mi van, ha már nics hova?! Kudarc eszembe se jut, az maga a kudarc, hogy nem tudom végbevinni! Te se féj kudarctól. Nagyszerűek a rajzaid!!! A megitélések meg különbözőek lehetnek bármivel kapcsolatban, de azzal nem is kell törődni. Nincs "kudarc". Azon kivúl, amit NEM csinálunk meg.A kész mű viszont siker!--- Igen, engem "a lélek titkai" vonzanak leginkább, valóban, de tán nem is titkok azok. Jóleső érzés, hogy lányom ilyenekről ir,(a dolgokról, amikről nem beszélünk), s úgy, hogy sokakat eltalál, ezt a legújabb kritikát épp most látom az új kötetéről a litera cimlapján: http://www.litera.hu/hirek/kortars-fuveskonyv ..." A dolgok, amikről nem beszélünk megrendítő éleslátású és érzékenységű, megkerülhetetlen kötet."
VálaszTörlésBocs a félreütések miatt... mindig csak utólag veszem észre, amúgy vakon gépelek. (és egyre vaksibb is vagyok:( (újabb adalék a témához:(
VálaszTörlésAz az érzésem, kedves Aliz, hogy a lányodban véled megélni eltemetett vágyaid megvalósulását. Nagyon tehetséges. Szerencsénkre gyerekeink tehetségesek és erősek (legalábbis látszólag). Néha azt mondom én is: igazi "remekművem" a fiam.
VálaszTörlésDe azért mégis szeretném egyszer, mielőtt meghalok, MINDENKI előtt kifejezni a "lényeget". Amiért érdemes élni, s amiért mindennek ellenére csodás volt ez az egyedi KALAND...
Elnézést, hogy ilyen fecsegéssel veszem el az idődet. Hosszúra nyúltam...
VálaszTörlésNANEM!!!A legélesebben tiltakozom ez ellen:, hogy " Az az érzésem, kedves Aliz, hogy a lányodban véled megélni eltemetett vágyaid megvalósulását."Ő egyébként több is mint csak "Tehetséges", ő "tesz" is gyerekkora óta.---- De ez egész más....Ahogy már entebb is irgtam (tán elveszett a sok szószószó közt:" De mindenki külön személyiség .... És ez tán jól is van igy. Mindenkinek önmagával szemben (is) vannak kötelezettségei vagy/és mulasztásai, amik "fáj"nak, ha már pótolhatatlannak tűnnek." Meg sokáig azt httem majd ő megirja a sok nyersanyag (dokumnetum , levél, kézirat stb) alapján a "családregényünket" netán. De aztán rájöttem, mindenki csak maga írjhatja meg a maga mondandóját... Nem hárithatjuk másra, nem odázhatjuk el, nem kompenzálhatunk...stb. (egyébként lányom egész mÁsként látja Ugyanazon dolgainkat, és a hangvétele is egész más, de ez természetes IS, nem csak az én gyerekem, MÁS KOR gyermeke, aminek akárhogy is MINDANNYIAN LENYOMATAI VAGYUNK...Peersze nagyon örülök a sikereinek és főleg a műveinek, amiket élmény olvasni!!! Az külön élmény, hogy másoknak is... (Örülök az eszmecserénknek, és köszönöm a gondolataid!)
VálaszTörlés