versüzenet

először jobb híján én ezt akartam felirni (persze J. A,_tól) :

csak az olvassa versemet,

ki ismer engem és szeret

(mielőtt ellenvélemény lenne, mondom, ha megismered garantálva meg is szereted...)

vagy netán a záró két sort:

s szivében néha elidőz

a tigris és a szelid őz

de aztán , épp Markó Iván ezt irta föl:

a földön annyi a jó dolog

hát mért ne lehetnénk boldogok?

 és ki is kerestem, ha a mek felrakta nem lehet hamisitvány (bár a dátuma kérdőjeles 1934?) (és sose hallottam...)

gyanús volt nekem ez a hurráoptimizmus... de az egész verset olvasva, ott a mögöttes, s egy kis irónia

mindig a csalódott ember panaszkodik, s olykor  cinikus (nem tudhatjuk komolyan gondolja-e amit mond)

de ne magyarázzuk túl, én ezt üzentem a versfán...

fel is ragasztottam, méltó társai mellé)