azt mondja ne félj
átéltünk már annyi mindent
jót-rosszat, örömöt-szenvedést
menni fog ez is
mi még hátra, a finis
hajrá, ne állj le,
még nincs is itt a vége
ez is csak egy útszakasz
megcsináljuk, ahogy szoktuk
s már nem is vagy egymagad
én is veled tartok
itt az ifjúi karom,
kapaszkodj belé
jó szorosan, igaz,
mindig azt hitted hogy gyenge
de együtt már erősek vagyunk
Nagyon tetszik a párhuzam: "én is veled tartok / itt az ifjúi karom, / kapaszkodj belé / ... / de együtt már erősek vagyunk
VálaszTörlésAz utolsó sor a lényeg!
igen!
VálaszTörlésaz ifjú(20éves)kori boritónak használt fotó és a mostani portréfotó találkozása adta az ötletet a "kettős" re (illetve a megszólaltatásra)
Eszembe jutott róla: mentem az utcán az akkor 4 éves Alice unokámmal, könnyedén vállára téve a kezemet... Egyszer csak mondja a drágám biztatóan: "Támaszkodj rám nyugodtan, erős vagyok ám!"
VálaszTörlésEszembe jutott róla: mentem az utcán az akkor 4 éves Alice unokámmal, könnyedén vállára téve a kezemet... Egyszer csak mondja a drágám biztatóan: "Támaszkodj rám nyugodtan, erős vagyok ám!"
VálaszTörlés