reggeli telefon, lányommal beszélek, közben férje megkérdi kivel beszél, s hallom , hogy a fia/unokám valami legofigurát kér tőle
aztán fél órát hallgathatom élő közvetítésben a Klubrádióból, ahol igazán élvezetesen és érdekesen beszélget Kun Zsuzsával, a klubdélelőtt műsorban, ahol még meg is jeleníti , hogy az olvasott művek alapján azt hitte, hogy egy érett hölgy fog belépni, ezzel szemben egy középiskolás külsejű kislány slattyogott be az ajtón... (sőt a női táskákról szól verse kapcsán még azt is megtudom, hogy nagy hátizsákkal, mert ma sokfelé kell menniük, és hátizsákkal könnyebb a gyereke után futni is fél kézzel
aztán hív telefonon, közben ebédelteti a fiát, aki még egy filmet kér...
én még csettre felírok pár óvó-védő szót útravalónak, de azt hiszem már elindultak...
s nem soká látom is egy fényképen amint felolvas az új helyszínen...a Magvető és a Héviz folyóirat jótékonysági rendezvényén:
összerakom a fotó látványt és az interjú hangot---
és másnap még unokámról is láthattam ott felvett fotót
azért jó lesz már meg is ölelni őket...
legutóbb kérdezte az unokám: emlékszel, mikor azt hitted, hogy meg vagy fázva?...
tényleg volt egy ilyen este, mikor emiatt nem is mertem megölelni... és jutott eszembe, azóta nem is nagyon ölelgetett az unokám , mint előtte pedig..
úgyhogy sürgősen be kellene pótolni!
mindent nem kompenzálhat a technika!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése