első két hónapom társadalmi-politikai háttere

átnéztem a múzeumban a születésem korabeli makói újságot sajátkezűleg (a levéltár az nap zárva ill. nincs ügyfélfogadása), most igazi sárguló lapokat forgattam... persze az anyakönyvi hírekben a születésem adatait nem találtam meg, itt se, sőt feltűnően kevés volt az anyakönyvi hír, azon belül is inkább csak az elhalálozások, elvétve házasságra bejelentések, kötések... talán a 2 hónap alatt kétszer olvashattam anyakönyvi hírekben születésekről.

azt viszont döbbenettel olvashattam a lapokban, hogy milyen világba is születtem bele....

1943 január, február... milyen fellegek tornyosultak a babakocsim fölött, és egyre sötétebben

a háború -

üzenetek a frontról, frontra,versek

harcok egyelőre csak a távoli fronton, de már elkezdődik bent is valami...

buzdítás és(vagy inkább) uszítás

a polgármester Bécsy Bertalan január 17-én (6 napos vagyok)..A LÉLEKÉBRESZTŐ címmel ír vezércikket a lapba, Gömböst magasztalja és régi munkatársát (sajtófőnökét),. Antal István propagandaminisztert, akinek Makóra látogatását készíti elő, lelkesen, (lelkesen is fogadják majd... a "lélekébresztőt), akivel - mint kiderül- egyetemi éveikben ők is munkatársak voltak  az egyetemi ifjúság vezetésében..a "nemzeti gondolat" felélesztésében."a zsidóság bomlasztó szerepét nála senki se ismerte tökéletesebben a 20-as évek derekán"  írja, s lám most újra van küldetése, küldetésük :"élet-halál harcunkban, melyet önmagunkért de egyúttal az egész európai kultúráért vívunk meg..." "Ez a háború, melyet a zsidóságfonta acélhálóval szövetségben tartott bolseviki- plutokrata nemzetek ellen viselünk, valóban élet-halára szóló harc, melyet csak sikeresen szabad befejeznünk. E háborúban nincs megalkuvás, mint azt a zsidók sugallatától révült egyének hiszik" és ma jön Antal István -Tyrtaiosként, megmentőként . aki a külső a doni front hős tetteihez idomíttatja a belső front katonáit...és erőt ad arra, hogy a külső és belső ellenség minden ereje és ügyes fondorlata  lepattanjon Lelkünk edzett pajzsáról"  

(vajon én is, már 6 naposan fondorlatos belső ellenségnek számítottam a vezércikkiró polgármester szemében?....)

van a lapban Hitler beszéd ismertetése is és Göbbelsé is...:"  veszélyben a Nyugat. A rohamozó bolsevik hadosztályok mögött már látjuk a zsidó "likvidáló" parancsnokságokat, ezek mögött feltűnik a terror, anarchia...a  Nyugat 2000 éves munkája van veszélyben"..."A nemzetközi zsidóság tiltakozik...a veszélyt nem nevezhetjük többé veszélynek , ha a zsidóságból indul ki"  "A zsidóság a romlás démona...stb stb...Sok volt   még olvasni is, nemhogy újra  leírni

s a reagálást nem különben:

"...érthető a mi következetes zsidó politikánk. Mi a zsidóságban minden ország számára közeli veszélyt látunk"....

hogy tudhattunk ilyen ellenséges , felhergelt légkörben élni?!

és még "csak"16 hó múlva deportáltak bennünket anyámmal, igaz, apámat már jóval előbb is be-behívták munkaszolgálatra,...ami ugyancsak eufemisztikus kifejezés...mint az még inkább, hogy ahonnan nem tért vissza

volt a lapban egy munkaszolgálatosokat érintő rendelet is:

jut eszembe találtam egy iratot, pontosabban a levéltárból kaptam vissza ... a hadiárva csomagban ... egy kérvény, amiben anyám kérelmezte a gettóból, hogy meleg holmiért a lakásunkba mehessen, mert nem volt velünk s apámmal  se téli ruha, nem gondolhatta, hogy ilyen hosszú időre (vagy örökre?)  "lakoltatnak ki"üldöznek el)  bennünket(?) az otthonunkból - a kérvény hátoldalán az iktatás mellett az elintézés hiányának lakonikus indoklása: a zsidók időközbeni elvitele miatt a kérdés tárgytalanná vált

nos: 1944 júniustól --- télen át - 1945 júniusig "oda"voltunk...meleg holmink (s egyebünk) nélkül... apámat már 1944 októberében megölhették... neki már nem volt szüksége meleg holmira... már nem fázhatott....

hogy is tudtunk ilyen világban élni/halni! hogy?!

.......

és most mi is van?

(s mi lesz még...honnan uszulnak ránk új ordas eszmék?

vagy nem is olyan nagyon újak...

túl sok szó és kifejezés nagyon ismerősnek tűnt ebben a 75 éves lapban... ha némileg módosultan is

és ez döbbent meg leginkább)