2017. november 20., hétfő

ölelj át - vigan és/vagy szomorkásan

a makói 4 darabos bérletünk tematikája nem tűnt túl változatosnak már elsőre se:

3 vigjáték (csupa párkapcsolatos témára), meg egy krimi

de Neil Simon, mint szerző garancia volt, ő csak jót szokott irni, előismereteim szerint, s a humorát is kedvelem...

nos, az Ölelj át c darab, kétszer két párra épül és arra az alapgondolatra, hogy nehéz egyedül élni (akár özvegyen, akár elváltan) de nehéz kettesben is, újra kezdve, vagy házasságban, de ki-kilépve belőle, pláne...

mindenesetre a végén happy end... és persze mégis csak együtt...

de nem harsányan és hurráoptimizmussal, hanem bölcs s megértő szomorkás mosollyal...emberien


ölelj át! ... mégis csak jobb igy,  kettesben , akárhogy is...


voltak technikai zűrök a színpadon, amik nem a Spirit színház számlájára írandók (világítási és hangtechnikai, helybeli - bár érdekes, hogy a nlgy szereplő közül Hegyi Barbarát mindig, a legutolsó szótagig is tisztán  lehetett érteni, ugyanazon a színpadon))

sokan épp azzal voltak elégedetlenek, hogy nem volt ez igazi vigjáték, mármint szerintük

nekem talán épp ezért tetszett mégis csak, mert én egyszerre szeretek nevetni és sírni...













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése