2017. március 10., péntek

megírni, kimondani


Megíratlan leveleim
üresen maradt füzeteim
ki nem mondott szavaim

itt torlódnak…

tán tőlük vagyok rekedt
s görcsöl a kezem…


nem pótolhatók
máskor más időben
akkor kell amikor
itt az idejük
s nem eltétovázni
lenyelni
visszafojtani

mint a sírást

az el nem sírt könnyek
megfullaszthatnak

hagyd inkább
hulljanak

aztán irj
beszélj végre

(ha görcsösen
ha rekedten is)

míg van mit

(s van kinek)



2017. márc. 10.


4 megjegyzés:

  1. Sírd ki magad! Ezzel biztatott a kislányom (kis? ... az idén lesz 53 éves...)ő komolyabb nálam. Mindjárt meg is vigasztalt.
    Beszélj a Tieiddel, ők tudják a legjobban, miért hullanak a könnyeid.

    VálaszTörlés
  2. most inkább az irásra gondoltam mint a sirásra (asirás itt csak hasonlat és múltból eredő, bár összekötő a jelennel...
    érdekes, hogy kiemelted fókuszba,
    ahányan vagyunk, annyi olvasat)

    "Ó, jaj, az út lélektől lélekig!"

    VálaszTörlés
  3. Tóth Árpád? Mélyre lát ő is.

    VálaszTörlés
  4. persze. de most csak ezt akartam idézni tőle.

    VálaszTörlés