.2009. jan. 29.
egy blogbejegyzés kapcsán, mely eszembe juttatta az én pályakezdésem konfliktusait is, elővettem a korabeli naplómat, azt felelevenítendő (mert már nem is emlékeztem, hogy is oldódtak meg... magától?, hiszen konfliktusok elsimításában sose voltam jó, makacsságban inkább) sokkal okosabb nem lettem - azt hiszem a bennünk élő bölcsesség (s nem okoskodás! és remélhetően nem is önfeladó megalkuvás) révén oldódhatnak meg problémáink a mindenkori "külvilággal", környezettel - ha egyáltalán megoldódnak (kecske és káposzta megmaradás alapján...)- vagy csak egyszerűen megszűnnek problémáknak lenni.
Tulajdonképpen akárhova lapoztam a naplómban, mindenhol hasonló töprengésekre bukkantam, ezek itt, alább, nem is naplóbejegyzések lesznek, hanem csak feljegyzések egy papírlapról elalvás, álmok előtt, álmokat megvédendő (amit aztán bemásoltam a naplómba: 1969. január 14-én) , talán most is elgondolkodtatnak (talán másokat is)..., bár "megoldást" (receptet - mert olyan nincs is) nem kínálnak:
"Aki álmodni szeret, az hiába próbálja tanulmányozni a valóságot, - mert ott is álmokat fog látni.-
A világ sokrétű, és mindenkinek csak azt a rétegét tárja fel magából, amit az látni akar.
De... jó annak, aki az egészet átfogni képes. És nem csak az "én" szempontjából nézi a dolgokat. Az többszörösen ébren van, azok helyett is, akik álmodnak.
De az álmodók a még-nem-lévőt látják, s ebből a hiányból építenek magunknak várakat. S ezek a várak, ha légből is vannak, valamikor kővé válhatnak, és gazdagítják az ébrenlévők világát is - de álmok nélkül soha."
"Milyen legyek? Mindig "a mások" döntik el.: "Légy olyan, amilyennek elvárnak!"
De mikor vagyok "én"?
Létezik-e az én?
Létezem-e?!"
"Ha nem alkalmazkodsz, elpusztulsz! ez alaptörvény! De mi van akkor, ha tudod, hogy az, amihez alkalmazkodnod kell, "alacsonyabbrendű" (nem találtam jobb szót)
Akkor mindenképp elveszel!
Hacsak nem vagy elég erős ahhoz, hogy próbáld meg te megváltoztatni őket."
"Egyedül?...
Mit tehet az ember egyedül?
Talán - minden ellenkező híreszteléssel szemben - többet, mint ha valakibe belekapaszkodik, és mindenre megoldást tőle vár. -
Ha magadra vagy utalva, végy mély lélegzetet, hidd, hogy erős vagy, és ne is várj segítséget.
A támaszkeresés több energiától foszthat meg, mint amennyire a cselekvéshez ténylegesen szükséged van.
Bízz magadban úgy, mint ahogy másban bíznál.
A másik is csak akkor bízhat benned.
S így segíthettek egymásnak."
.............................................
Hm?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése